Egy hely ahová csak gondolatban repülünk, és másik, ahová ellátogathatunk

A világhálón tallózgatva találtam a fenti képet és az erről szóló leírást is, http://www.gulag.hu/bien/gzbien3.htm - innen röviden:

Már régóta Amerikában él a GULAG áldozatainak Magadán mellett monumentális emléket állító orosz szobrász, Erneszt Neizvesztníj.
Ez az alkotás egy hatalmas fej, amely egyenesen néz a hegyről a távolba, egyik szeméből könnyek hullanak. A másik szeme üres, egy harang van az üregben, amelyet a szél mozgat és állandóan melodikusan harangoz. A jobb oldalon különböző nemzetiségű ember képmását lehet látni (köztük japánt is). A hatalmas kereszt a feltámadást jelenti. Belülről egy ún. "karcer", vagyis elkülönítő van és a kijáratnál egy síró kislány bronz alakja búcsúztatja a látogatót...
Az alkotóról: http://www.enstudio.com/about_artist/

Tőlünk nem messze, a Duna túlpartján Révkomáromban áll ez a meghurcoltak emlékére állított alkotás, sajnos nem tudom a művész nevét:



Budapesten a Honvéd téren is megállhatunk egy percre...



A szobor előtti feliratos emléktábla:



Budapesten, a Hadtörténeti Múzeum udvarán áll a szobor:



Székelyudvarhelyen a ferences templom oldalában áll az üldözöttek és áldozatok emlékére:


„Senki sem külön sziget... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang; érted szól.” (John Donne)