A februári családi ünnepeltjeinket vasárnap délután felköszöntöttük, lakmároztunk, végül elővettem egy régi rossz lábost és fakanalat, egy szál sárgarépát, néhány piros paprika csövet, levonultunk a szemközti parkba a mások által félbehagyott hóembert befejezni. A munka közben annyit nevettünk, hogy innen-onnan kilestek az ablakokból, mi ez a fergeteges jókedv. Hó Béla elkészült, otthagytuk, ki-ki hazament. Ez volt a mi télbúcsúztató farsangi mulatságunk...
Másnap műtét: a leesett orr visszahelyezése, majd 2 nap múlva valaki más mulatsága a rombolás...
Emlékszem még arra az időre, amikor hóolvadásig sértetlenek voltak a hóemberek, lassacskán estek össze. Ma már ez nem fordul elő, egy-két nap és valaki elpusztítja, pedig sokak arcára csalna mosolyt egy-egy jópofa hóember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése