Egy februári délelőtti séta a pesti belvárosban:
megdöbbentett amit láttam, a házat, amely nemzeti emlékhelyünk lehetne!!!
Áll még az úgynevezett Horváth-ház, egykor Hatvani utca 3., ma Kossuth Lajos utca 3., a Szép utcai sarkon álló, emléktáblával is megjelölt épület.
Kívülről még a gondozatlanság és a kosz ellenére is kinéz valahogy az 1816-ban épült klasszicista palota, de belül, az aládúcolt lépcsőházzal elképesztő!
Egy szegény koromlepte Kariatida az erkélyt tartó négy közül:
A kapun belépve ámulhatunk:
Az emléktábla díszcsavarjaira is nagy szüksége volt valakinek...
Ha rákattintunk a sajnos sötét lépcsőházi képekre, látható az előtérben sorakozó, az épületben működő ilyen-olyan cégek szemeteskukáinak tömege, a lerogyni készülő lépcsőház, a márványlépcsők fölött díszelgő graffiti
Így őrizzük kiváló eleink emlékét!
Tudja-e az a focidrukker, aki a lépcsőforduló falára az Újpest iránti elfojthatatlan lelkesedését megörökítette, hogy e ház első emeletén Batthyány Lajos miniszterelnöki hivatalát és a Nemzetőrségi Haditanács irodáját rendeztette be 1848 áprilisában?!
"SZABADSAJTÓ UDVAR" így nevezte el ezt a házat Petőfi, az 1848. március 15-én benne lejátszódó történelmi események emlékére.
Itt működött 1840-től Landerer és Heckenast Nyomda- és Kiadóvállalata.
Itt adták ki Kossuth Pesti Hirlapját, majd az Életképeket: Petőfi, Jókai és a forradalmi ifjúság folyóiratát.
1848. március 15-én a magyar ifjúság vezetői: Petőfi, Jókai Vasvári, Irinyi és mások lefoglalták a nyomdát, kinyomtatták a Tizenkét Pontot és a Nemzeti dalt.
Később itt készítették elő a Kossuth-bankók nyomóducait.
Az 1854-ig itt működött nyomda helyén nyílt meg a Kammon Kávéház, a fiatal magyar írók, költők és művészek találkozóhelye.
Hogyan bánunk történelmünkkel?
A kérdésre ma is érvényes választ ad a
Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban című könyvéből vett idézet:
A Magyar Akadémia 1847. évi február 22-én tartott üléséről a következő felszólítást bocsátotta közre minden, a nemzeti becsületet szívén viselő magyarhoz:
"Míg más nemzetek múltjok mindazon ereklyéit, melyek egykori míveltésgük és fényök felől tanúságot tesznek, nagy gonddal, magányos, egyesületi és országos költséggel fenntartják, megőrzik, megújítják, hű és díszes rajzmunkákban a mívelt világgal közlik, műértőik és tudósaik azokat vizsgálataik tanulságos tárgyává teszik, költőik, pedig a költészet varázsfényében támasztják fel halottaikból; addig mi, hidegek régi dicsőségünk s annak emlékei iránt, azokat is, miket elmúlt századok viharai megkíméltek, lelketlenül vagy észre sem vesszük, és legjobb esetben az idő pusztító fogának, semmit sem téve zsákmányul engedjük..."
2011. febr. 11.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)