2008. dec. 17.

Franciaországban nemcsak a gótikát csodálva

Rendhagyó beszámoló: baráti házaspárral vágtunk neki a régóta tervezgetett útnak, négyesben, a kocsit megpakolva tíznapi hideg élelemmel. Szállást még Pesten foglaltunk, mindenütt - Strassburg, Párizs, Tours, Saint Malo - a város szélén lévő olcsó "Premiere klass", vagyis előre tudható, hogy meglepetés nélküli egyszerű szobát zuhanyfülkével.
Forgassuk meg a kaleidoszkópot, tíz év távolából így tűnnek elő franciaországi élményeink, két bájos fiatal zsebmetsző lány általi kifosztásunkról a zsúfolt metrón, a finom francia sajtokról, amiket szállodai szobánkban az ágyon ülve vacsoráztunk, tönkrement fényképezőgépünk miatt többnyire képeslapokról másolt felvételekkel elevenítjük meg utazásunk egy-egy jellemző pillanatát. Szállodai szobánkban felejtett atomóránkról, amit Feri ajándékba kapott, a Párizs környéki kertvárosi negyedről, ahol bevándorlók kicsiny, de rendezett kertes házai közt sétáltunk, a VÁROSRÓL, amivel nem tudtunk betelni! Hajnali séta friss bagettet eszegetve Szent Lajos szigetén, megbámulva a nagydarab cifrán öltözött láthatóan különböző nációkhoz tartozó, magukat kellető nem éppen fiatal lányokat a Place Pigalle-on, a Moulen Rouge bejáratán bekukucskáltunk - nekünk ennyi adatott belőle - , séta a Szent Mihály útján Ady nyomában, kávéházakat csak kívűlről nézve, pláne, hogy a metrón kiraboltak. Funiculare visz fel a Mont Martre-ra, aztán a futurisztikus Defanse irodanegyedet csodáljuk. Az Igazságügyi Palota előtt hosszú sorban várakoztunk, még nem sejtettük, hogy az udvaron átjutva milyen csodát rejt a XIII. században 7 év alatt felépült királyi kápolna! Míg eljutott odáig története, hogy ma már történelmi emlékmű, nemzeti örökség, addig az elmúlt századokban tűzvész, árvíz pusztította, a francia forradalom alatt kifosztották, később lisztet árultak benne, volt egy időben kaszinó, levéltár, míg végül eredeti pompájában helyreállították. A Louvre gazdagságán ámultunk, láttuk, hogy a Milói Vénusz hátsója is olyan szép, mint az eleje, ámultunk a Szamotrakéi Niké szobra láttán, milyen monumentális, tolongtunk, hogy ránk is vesse mosolyát Mona Lisa! Franciaország gótikus katedrálisaiban néma ámulatot, mélységes tiszteletet éreztünk a "sötét középkor" építői iránt. A Mont Saint Michel lábánál, Saint Malonál apálykor, és a különleges élmény, ahogy a hajnali derengésben áthajtottunk a Normandia hídon, a sok-sok fizetős kapu az autópályákon, a vezető nélküli metrókocsi elejére megyünk megnézni, tényleg nincs vezetőfülke, eltévedés az aluljárók labirintusában. A Loire völgyi reneszánsz kastélyok, csodás kastélykertek, leteszem a képzeletbeli kaleidoszkópot. Képek: picasaweb.google.com/vajda.molnar