2018. jún. 18.

Négy nap májusban túl az Óperencián, az első:



Autóbusszal Budapestről 10 órakor már a Lajtán túl, Alsó-Ausztriában járunk, 1/2 1-kor átkelünk az Enns folyón, ez a mesebeli Óperenciás tenger. A német oben Enns (az Enns felett) félrehallásából született elnevezés, szóval átlépünk Felső-Ausztriába. Első állomásunk Schärding, az Inn partján
Nem sikerült megtudni, hogy miért tekerik be a híd korlátját a fiatalok tarka kötött sálszerű anyagokkal...
Hídról:





Az Inn tutajosai kikötve a parton a fogadóban teljes körű kiszolgálásban részesültek, a megőrzött BUMMS'N felirat szerint...



Sose gondoltam, hogy a rádióban sok éve hallott vízállásjelentés most jut eszembe: "az Inn Schärdingnél..." a házfalon a kiáradt folyó vízmagassága megörökítve:

Régi metszet nyomán képzeljük el a várat...

 Várfaltól a túloldali Angolkisasszonyk zárdája
A külső várfalon a két világháború mementója:
A várfalon belül park

Schärdingi Főtér szent Kristóf szobrával:
Városkapu a szabók címerével:


 Az Inn partján szégyenketrec, a XIII. századtól büntetésül ebben tették közszemlére azt a péket, aki megkárosította az embereket, rossz lisztből sütött kenyeret, vagy megrövidítette az előírt adagot...


A városnézés után már esőben, délután 4 órakor hajóra szállunk, irány Wernstein!
Hajóról még egy pillantás az Angolkisasszonyok kolostoregyüttesére...
Wernsteinnél autóbuszra szállunk, 3/4 6-kor átlépünk Németországba, lassítás, fegyveres határőrök ellenőriznek! Ilyen már rég nem volt....
Érkezés a Bajorerdő kapujába: Deggendorf-Seebach, ahol három éjszakára megszállunk. Vacsora a panzió éttermében. "Aki szereti az Istent, káposztával eszik mindent" - bajor mondás. Ettünk, elfoglaltuk kényelmes apartmanunkat, lepihentünk, készülve a másnapi meglepetésekre.

2018. máj. 23.

Két nap Mosonmagyaróváron

Lassan már két éve, hogy a városban jártunk, azóta bizonyára sokat változott, szépült. Azt a 2016 júniusi képet igyekszem megmutatni, ahogy mi láttuk a koranyári hőségben Budapestről vonaton érkezve, az utcákon kószálva.
Virágos város, az óvodások és kisiskolások munkái:
Német nemzetiségűek a XV. századtól éltek itt, később Mária Terézia tudatos betelepítése következtében Alsó Fő utcában gazdag német parasztok házai, Moson Felső Fő utcában  magyar ill. zsidó gabonakereskedők villái voltak.
Az első mosoni kisdedóvó a lokálpatrióta Ostermayer Károly gabonakereskedő házában létesült: http://www.infomovar.hu/hirek/olvas/125-eve-avattak-fel-a-mosoni-ostermayer-ovodat-2017-07-09-153809
A város első középiskolája, az 1739-ben alapított Piarista Rendház és Gimnázium
Fő utca és Magyar utca találkozásánál a téren (régi Vámház tér) a betelepülő németek (svábok) hajós emlékműve. Rieger Tibor alkotása:
Fő utca 39. Segítő Mária Patika, óvári életképekkel, sajnos zárva találtuk
A várost járva lépten-nyomon felújítás, utcaburkolat csere:
Ahol ebédeltünk:
Főhercegi sörgyár, főhercegi malom 1607. kibővíttette az uradalom 1845-ben a Lajta folyó mindkét partja felé, 1910-től villany hajtotta a turbinákat. 1989-ben a vizimalmot az akkori tulajdonos bezáratta, mert zavarta a belváros életét a por és a zaj... Az épülettel egybeépült főhercegi sörgyár már a 17. századtól működött, az uradalom megszüntetése után fejezte be a sörgyártást.
valami készül...


A Habsburg főhercegi kastély: a trianoni szerződés után az Ausztriából kitiltott Habsburgok katonai ága itt telepedett meg. Leghíresebb családtag Habsburg Frigyes főherceg, emlékére a város bronz ülőszobrot állított, Paulovics Iván szobrász alkotta. Bocsánat, kis időre leültem a főherceg mellé...
Napjainkban Főherceg Vendégház, egykor itt szállt meg  - micsoda névsor! - Champagny francia külügyminiszter, gróf Széchenyi István Moson megye követe, a Bécs felé menekülő Jellasich. Toborzókörútján Kossuth Lajos 1848 októberében toborzó körútja során a Fő utca felőli erkélyről hívta hadba a környékbelieket. Emléktáblája:


Deák tér Nepomuki Szent János szoborcsoport 1744. Mária Terézia királynő megkoronázásának emlékére a főhercegi uradalom jószágkormányzója állíttatta:
Szent László tér: Szent Gotthárd plébániatemplom  altemploma Habsburg Frigyes főherceg és
 felesége temetkezési helye

esküvői menet:

Szent László szobra Lebó Ferenc alkotása
Városkapu tér bírósági épülettel, a parkban világháborús emlékoszloppal:
Kószáltunk az óvári várban, ma a vár épületében a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara található. Az óvári vár római kori település romjain épült, 1291-től Moson vármegye székhelye volt,  A várárkot átívelő egykori felvonóhíd helyén téglahíd, az vezet az alagútszerű várkapuhoz. Falán római kori sírkőfeliratok,  valamint 19 és 20. századi emléktáblák.



A várépület:
Az egyetem falán elhelyezett emléktáblákat érdemess kinagyítva megnézni
Albert Kázmér  szász-tescheni herceg, Mária Valéria veje, 1818-ban alapította az agrár-felsőoktatási intézményt a várban. Mellszobrának alkotója Prischler Ferenc






az egyetem 1912-ben átadott szecessziós épülete:

Ma Tímár utca, az egykori Akasztódomb, ahol a kivégzéseket végrehajtották. Kis módosítással eltüntettem a hátterében kandallókat reklámozó üzletet...
AKASZTÓDOMBI OSZLOPOS PIETA:
Az oszlop német szövege magyarul is olvasható:


VÁROSHÁZA, előtte a téren I. világháborús emlékmű a gyönyörű virágos parkban:
Fő utca 19.  a későgótikus Cselley ház a város legrégibb lakóháza. Vasrácsozott falerkélyei, kőkeretes ablakai, boltozatos bejárata, kovácsoltvas lépcsőajtója reprezentatív épületre utalnak. Ma múzeum, itt van többek között a Gyurkovics-emlékszoba. Az épület előtt az író szobra, alkotója Zsin Judit:
Gyurkovics Tibor emlékszobájában a falon a vers, alatta, előtte a versben említett bakancs és mellette egy pár cipő, egykor az író cipője volt..

                    Gyurkovics Tibor: Lábbelik

Ahogy halad előre az idő
úgy rongyolódik rólunk a cipő
emlékszem volt bátyámnak egy cipője
a vitrinünkben állott bronzba öntve
bronzból volt még a cipőpertli is
nyolc centi volt de legfeljebb ha tíz
ő nemrég abban tapsikolt szaladt
végtére csak e kis cipő maradt
belőle pedig tiszticsizma négy
is borította régen lábfejét
s cugoscipők melyekben körbetáncolt
a nagyszobában valcert játszhatott
sebesült lába pedig fájhatott
hisz szétütötte fejszével a zsámolyt
mire pihenni akarták leüljön
s úgy vágta szegény szolgáját is fültőn
hogy Jancsi csillagokat láthatott
most láthatod már mindkettő halott
anyámnak volt egy könnyű lakcipője
szilveszterkor pezsgőt ittak belőle
anyám lebegett mint az angyalok
harmincötös gyönyörű lába volt
nagy girlandokkal vonták be a búrát
apámat meg valami szomorúság
fogta el ahogy felesége lába
ördöngősen a táncot ropta-járta
egy idegen feketehajú úrral
ki nem törődött hátában a csúzzal
a vörös papír vörös félhomályt
teremtett anyám szervezte a bált
a cseléd a pezsgővel vacakolt
most meg már mind a négyőjük halott
apám elment a hóban egyik este
rá se hederített a fegyveresre
akinek akkora szuronya volt
hogy véletlenül lábomba hatolt
ahogy apámtól el akartam volna
búcsuzni az őr mint az idióta
föl is sebezte a lábfejemet
nem orosz hanem kirgiz lehetett
vigyorgott is ahogy a vér kiserkent
a lábfejemből hogy apám le nem kent
egy nagy fülest ma is csodálkozom
ahogy ott állt a sok buta rokon
de indultak pufajkás-büdös útra
Ukrajnába a Szovjetúnióba
apám ötvenegy éves lehetett
lángolt benne a tiszta szeretet
míg végül e bakancs maradt belőle
ügyeljetek ha mondom a cipőre.
-------------------------------------------------------------
Már úgy éreztem, hogy lemegyünk a térképről, mire elértünk a város széli egykori határőrlaktanyához, a Gyásztérrre, az
1956-os mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak emlékművéhez, alkotója Rieger Tibor






Még kimegyünk a temetőbe is...
Hősi halottak kegyeleti kápolnája
Ennyi a töredékes beszámoló.