Szomorúan a szovátai Bernády villáról

Marosvásárhely a város, amelyet Bernády György felvirágoztatott. Híres polgárok albuma cím alatt találtam: "Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma műszaki egyetem), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian liceum), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, Gyermekmenhely (ma TBC Klinika), Polgári Sportlövőde (ma vendéglő) a Somostetőn."
Ma hajnalban, a neten tallózgatva találtam dr.Bernády György, Marosvásárhelyet egykor felvirágoztató polgármester pusztuló szovátai nyaralójáról szívszorító képeket...
A Marosvásárhelyi Népújság írta: Dr. Bernády György özvegye 1946-ban, még az államosítást megelőzően eladta a villát Rosa Solomon Bukarestben élő gazdag orvosnőnek, aki nem sokáig örvendett neki, hiszen nem sokkal a vásárlás után államosították,a fürdővállalathoz került, évtizedekig fürdővendégeket fogadtak benne, a rendszerváltást követően lakatlanná vált. Mivel visszaigényelték, a fürdővállalat teljesen levette róla a gondját. A 90-es évek elején Szovátán megalakult Bernády Közművelődési Egylet egyik célkitűzéseként fogalmazta meg, hogy amennyiben sikerül átvenni az épületet, akkor oda múzeumot, művelődési központot rendeznek be. Erre 1993-ban az Illyés Közalapítványtól 425.000 forint támogatást kaptak. Mester Zoltánnak, a művelődési egylet elnökének kitartó igénylése sem vezetett eredményre. Az épületet - arra hivatkozva, hogy a vásárló Rosa Solomon örökösei élnek - nem kaphatta meg a civil szervezet. Mivel az USA-ban és Düsseldorfban élő örökösök semmit nem tettek az épület megmentéséért, sem őket, sem gyerekeiket nem igazán érdekli az épület, mégis ragaszkodnak hozzá, mert csupán a telek több százezer eurót ér. Gyakorlatilag nem mondanak le jussukról, de intézkedni sem akarnak sorsáról.

ELVÉSZ A NYOM...

Ahol a képek láthatók:
http://www.errearra.eoldal.hu/fotoalbum/erdely/pusztulasra-itelt-bernady-villa---szovata

Egy hely ahová csak gondolatban repülünk, és másik, ahová ellátogathatunk

A világhálón tallózgatva találtam a fenti képet és az erről szóló leírást is, http://www.gulag.hu/bien/gzbien3.htm - innen röviden:

Már régóta Amerikában él a GULAG áldozatainak Magadán mellett monumentális emléket állító orosz szobrász, Erneszt Neizvesztníj.
Ez az alkotás egy hatalmas fej, amely egyenesen néz a hegyről a távolba, egyik szeméből könnyek hullanak. A másik szeme üres, egy harang van az üregben, amelyet a szél mozgat és állandóan melodikusan harangoz. A jobb oldalon különböző nemzetiségű ember képmását lehet látni (köztük japánt is). A hatalmas kereszt a feltámadást jelenti. Belülről egy ún. "karcer", vagyis elkülönítő van és a kijáratnál egy síró kislány bronz alakja búcsúztatja a látogatót...
Az alkotóról: http://www.enstudio.com/about_artist/

Tőlünk nem messze, a Duna túlpartján Révkomáromban áll ez a meghurcoltak emlékére állított alkotás, sajnos nem tudom a művész nevét:



Budapesten a Honvéd téren is megállhatunk egy percre...



A szobor előtti feliratos emléktábla:



Budapesten, a Hadtörténeti Múzeum udvarán áll a szobor:



Székelyudvarhelyen a ferences templom oldalában áll az üldözöttek és áldozatok emlékére:


„Senki sem külön sziget... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang; érted szól.” (John Donne)

Farsang itthon

A februári családi ünnepeltjeinket vasárnap délután felköszöntöttük, lakmároztunk, végül elővettem egy régi rossz lábost és fakanalat, egy szál sárgarépát, néhány piros paprika csövet, levonultunk a szemközti parkba a mások által félbehagyott hóembert befejezni. A munka közben annyit nevettünk, hogy innen-onnan kilestek az ablakokból, mi ez a fergeteges jókedv. Hó Béla elkészült, otthagytuk, ki-ki hazament. Ez volt a mi télbúcsúztató farsangi mulatságunk...
Másnap műtét: a leesett orr visszahelyezése, majd 2 nap múlva valaki más mulatsága a rombolás...








Emlékszem még arra az időre, amikor hóolvadásig sértetlenek voltak a hóemberek, lassacskán estek össze. Ma már ez nem fordul elő, egy-két nap és valaki elpusztítja, pedig sokak arcára csalna mosolyt egy-egy jópofa hóember...

Palócföldi töredékek

CIVITAS FORTISSIMA - Balassagyarmat
Megnéztük Matúz Gábor: A legbátrabb város c. filmjét, a Duna TV műsorán. Nagy sikerrel játsszák az Uránia Nemzeti Filmszínházban és DVD-n is kapható. Hiánypótló!
Az alábbiakat olvastam a film ajánlójában: "1919. január 29.-én a helybéli polgárok (vasutasok, iparosok, kereskedők, orvosok, tanárok, diákok) és a környékben állomásozó katonák néhány egysége kiverte Balassagyarmatról a várost két hét óta megszállva tartó cseh csapatokat. A honmentő akció jó néhány halálos áldozatot is követelt, és sokan megsebesültek az összecsapásokban. Az akkor alakulóban lévő csehszlovák állam antant parancsnokság alatt álló hadserege azzal a szándékkal lépte át a demarkációs vonalat (az Ipoly folyót), s foglalta el Nógrád vármegye székhelyét, hogy majdani határait még délebbre tolja, s ezzel kész helyzet elé állítsa a nagyhatalmakat az első világháború utáni helyzetet rendezni szándékozó párizsi béketárgyalásokon. A példaértékű városi összefogás azonban megakadályozta, hogy a cseh légió katonái hosszú távra berendezkedjenek az Ipoly bal partján, s ezzel megmentettek egy darabka Magyarországot a jövőnek. A dicső emlékek mellett tehát máig kézzelfogható eredménye van a kiontott vérnek, ezt a győzelmet senki idegen hatalom nem írta felül, Balassagyarmat ma is Magyarország része."

Tallózgatva képeink között, ízelítő:

CIVITAS FORTISSIMA szobor Balassagyarmaton

Páris patak völgye, a "palóc Grand Kanyon" Balassagyarmat és Ipolytarnóc között a "kispiros" még az elmúlt nyáron szállított utasokat
Az Ipoly a határ...

Különös módon nem volt kedvünk átkelni!

Az Ipoly Pösténypusztánál:

Hogy a folytonosság meg ne szakadjon, egy csónakot gondosan közbeiktattak a hídépítők...

Hűsölnek a tehenek az Ipoly partján, mi meg gyalogolunk a hőségben Ráróspusztára...


Megjött Ráróspusztára Balassagyarmatról a vonat, a vasutas fogadja: