Duna-Fertő kalandozás

Magyar emlékek után kutatva négy ragyogó szeptemberi nap a Szigetközben és az Őrvidéken (Burgerlandban) :

Útközben megálltunk a győri 1954-es szigetközi árvízi emlékműnél, ahol túravezetőnk felelevenítette kisgyermekkori emlékeit az árvízről

Az emlékmű bal oldali oszlopáról lecsurgó víz felett a kék sáv mutatja a villámárvíz magasságát.
Az Ausztriában két napig szünet nélkül zuhogó eső villámárvize, 50 millió köbméter! zúdult a Szigetközre és Győr városára. 30 ezer embert kellett kimenekíteni.
Indulunk tovább, úticélunk Lipót. Az elmúlt századok során, háborús pusztítások, kolera és pestis járvány sújtotta a községet , legutóbb az 1954-es nagy szigetközi árvíz dönti romba a település házait, így ma egy újjáépített falu képe tárul elénk.

Lipótra érkezve kényelmes szállásunkat elfoglaltuk,

majd ismerkedtünk az alig több mint hétszáz lelkes faluval. A híres lipóti kenyér kedvencünk, most láthattuk a látogatóközpont üvegablakán át, hogyan készül. Meghallgattuk a beszámolót a családi vállalkozás indulásának regényes történetéről, azt, hogy az üzem foglalkoztatottjai mind lipótiak, a faluban nincs munkanélküliség, aztán kávéztunk, süteményeiket ízlelgettük...

  A látogatóközpont falán táblák a kenyérről:

Lipóti körforgalom szeptember vége felé, délután, virág mindenütt, főként a 15 önkéntes faluszépítő fiatalasszonynak köszönhetően:

szolgafa Lipóton

  tűzoltó kirendeltség Lipóton

Kipróbáltuk a híres termálfürdőt is, egy fárasztó túra után, a sétány a medencékhez vezet:

 A három kilométeres védett vadgesztenye fasor Lipótot Darnózselivel köti össze:

A Szigetköz magyar-angol két tanítási nyelvű iskolája Lipóton, ahová a környék községeiből is járnak gyerekek

A lipóti falumúzeumot egy lelkes fiatal tanárnő vezeti, a múzeum anyagát gyűjtögeti, rendszerezi, a látogatóknak élvezetes előadással mutatja be a község tárgyi emlékeit.

A lipóti bábaasszony fotója a gyűjteményben, amit sikerült lefényképeznem, de az oklevél fotója nem sikerült, ezért levélben fordultam a tanárnőhöz, aki a falumúzeumot vezeti, küldjön nekem  használható képet az oklevélről. Hamarosan meg is kaptam, hálásan köszönöm. Amiért ez az oklevél felkeltette a figyelmemet, az, hogy Nógrád megye falvaiban, ahol felmenőim születtek, éltek, nem volt képzett bába. "1877-ben Kosd községet, mint az egész körnek központját, leginkább megközelíthető legnépesebb községeként vették számításba. A körhöz Rád, Penc, Ősagárd települések tartoztak. A közegészségügyről szól az alábbi jelentés: A rétsági szolgabírói jelentésből kitűnik, hogy az abban létező orvosi körök, községeiben működő bábák a szükséges eszközökkel elláttatva és az azokbeli bánásmódra az illető körorvosoktól nyertek oktatást." (Szomszéd András: Kosd 137. oldaláról)

Hát így nézem én Szalay Istvánné Vennesz Karolina fotóját és oklevelét...

oklevele:

Az oklevél hátoldala:

Van Lipóton egy különös, titokzatos ház is a Petőfi utcában, a tulajdonos, aki kint él Ausztriában, hétvégente tartózkodik Lipóton, nagyanyja egykori különösen felújított házában:

Petőfi Sándor arcképe alatt az idézet:

 „Anyám az álmok nem hazudnak…

 Dicső neve költő fiadnak, 

Anyám soká, örökkön él.”

és a kapura illesztett riasztás:

Szent Kelemen római katolikus templom Lipót főterén, 1777- ben épült, Maulbertsch freskói vannak:

 Délután ragyogó időben séta a tanösvényen:

 Túravezetőnk ismertetőt tart: A községet északról határolja a 68 ha területű Holt-Duna, a vízimadarak fészkelő és élőhelye, a vízi és mocsári növényzet igazi paradicsoma.

A séta után Halászinál hajóra szállunk a Mosoni-Dunán:

 Előttünk a Halászit és Mosonmagyaróvárt összekötő híd:

 A naplemente túra végén ismét Halászinál vagyunk, a vendéglőben ki-ki oltotta szomját, mi kiültünk egy parti padra, ott kortyoltuk el a vendéglős ajánlotta cigánymeggy pálinkát, néztük a Dunát, a vadkacsa családok vonulását...

 A Duna partján hintázó gyerekeket megkérdeztük, hogy nem kéne már leckét írni másnapra. Mondták, hogy tanulószobások, ott megtanulták a másnapi leckét. Kedvesek voltak, vidáman hintáztak tovább, hangosan elköszöntek, este 1/2 hét volt...

 Mi mentünk vacsorázni, aztán pihenni tértünk, hisz másnap komoly túra vár ránk, magyar emlékeket kutatunk az osztrák oldali Köpcsényben, Hainburg várában, Németóváron, sok-sok lépcső megmászásának kihívása, és az egykori Pannónia provincia fővárosa Petronell-Carnuntum régészeti parkja vár ránk, végül a Bécs közvetlen szomszédságában fekvő Schwechat felkeresésével zárjuk a napot. Ezekről majd a következő bejegyzésben számolok be.