Csipkefa bimbója kihajlott az útra...-énekeltük.
Nemrégiben vettem egy üveggel, hamisítatlan hecsedli lekvárt az újpesti piacon egy kosdi asszonytól, aki saját készítésű lekvárjait árulja. Beszédbe elegyedtünk, felajánlotta, hogy segítségemre lesz kideríteni, ki mindenki rokonom Kosdon!, erre várok, közben küzdök a közönnyel, érdeklődő levelemre kosdiaktól válasz nem érkezik.
Közben nézegetem a "hálót", amit kifogok érdekes:
"A falutól északnyugatra emelkedő Naszály hegy környéke már az őskortól fogva lakott vidék volt. Éltek itt bronzkori és vaskori közösségek, szarmata és kelta nemzetségek valamint Pannónia provincia határvidékének római polgárai. A honfoglalástól e terület Kurszán majd leszármazottjai Tétény és Fajsz kijelölt szálláshelye volt.
Árpádházi királyaink korán birtokukba vették Kosdot; II. Endre király a falut a királyi birtokok közül kiveszi és a váci püspöknek adományozza. A tatárjárás - Vác városával egyetemben - csaknem elpusztítja a települést. Az elkövetkezendő 200 évben a falu újra benépesül, majd ismét pusztulásra jut amikor a huszita csehek feldúlják azt. 1526 őszén az ország központja felé özönlő török csapatok - ismét Vác városával együtt - felégetik. 1544-ben Nógrád várával együtt török uralom alá kerül. A budai Rusztem pasa adószedői 1562-ben 140 adóköteles házat tartottak nyilván 9500 akcse adóbevétel mellett, ami azt jelzi, hogy Vác mellett a térség legnépesebb települése volt. Az itt élők adóztak a töröknek, robotra jártak a nógrádi várba, de fizették a tizedet a váci püspöknek is.
Az 1740-es nagy pestisjárvány Kosdon is hatalmas pusztítást végzett. Ezt követően Mária Terézia Ausztriából mintegy 50-60 német családot telepít a faluba, ezt jelzi a lakóhelyükként kijelölt későbbi "német utca" elnevezés is."
Anyai nagymamám Babka Lajosné Strell Mária halálát az anyakönyv szerint
bejelentette apja, Strell Ferenc földműves, Komáromi utca 8. (1925-ig Német utca)
- akit az anyakönyvvezető személyesen ismer - ,
1938. szeptember 20. délután 4 órakor 44 évesen tüdővészben hunyt el.
Nagymamám született az anyakönyv szerint:
a 180-as házszám alatt, anyja Vajó Mária r.kat. 22 éves földművesnő,
apja Strell Ferenc földműves
Böngészem Szomszéd András 2001-ben kiadott KOSD c. könyvét, kigyűjtöm a lehetséges rokonok nevét, tallózgatok, közben ráakadok olyan részletre, ami fölött nem tudok elsiklani:
"1859. Mártius hava 18-ik napján kilenc helybeli lakos a bíró ellen tett panaszt a Cs. Kir. Biztos úrnál
A panaszos levél a következőket tartalmazza: Nagy Sándor községünk Bírája ellen fenforgó panaszok pontjaihoz illő: - s valóban mint egyest, úgy az egész községet érdeklő csempészkedései, s embertelen tényei tárgyában alázatosan nyilatkozunk:
--(nekünk az f., pont a legérdekesebb)
f., Néhai Strell Jakab községünk volt érdemes bírája özvegyét tulajdon udvarában melljen fogva le, föl hurczolván, verte és ütötte, végre nyakára hágván, dühös káromlással széttépett ruhában a földön heverve hagyta.
Végre több ilyen embertelenségekkel nem csak ez az agg nő, de számtalanokkal bánt már így - az ügyes, bajos hozzá járulót elutasítja, mondván jöjjön mászor, most nincs időm...20 panaszkodó közül szerencsés egy, akit kihallgatott.
Kelt Kosdon Mártius hava 18-án 1859-évben
Főhajtó alázatos szolgái: ör. Kutsa János, Sisa János, Cs.Térjnájiné, Bánsi József, özv. Strell Jakabnő, Gavra Istvány, Hénitz Páll, Strell Ferentz, Héntz Péter" 320. NML.IV. 152. 1374/1860.sz."
Eláll a lélegzetem!
Az alábbi fotókat átutazóban készítettük:
Nem tudom, ki az ötletgazda, de nagyon tetszik ez az oszlop:
Böngészem Szomszéd András 2001-ben kiadott KOSD c. könyvét, kigyűjtöm a lehetséges rokonok nevét, tallózgatok, közben ráakadok olyan részletre, ami fölött nem tudok elsiklani:
"1859. Mártius hava 18-ik napján kilenc helybeli lakos a bíró ellen tett panaszt a Cs. Kir. Biztos úrnál
A panaszos levél a következőket tartalmazza: Nagy Sándor községünk Bírája ellen fenforgó panaszok pontjaihoz illő: - s valóban mint egyest, úgy az egész községet érdeklő csempészkedései, s embertelen tényei tárgyában alázatosan nyilatkozunk:
--(nekünk az f., pont a legérdekesebb)
f., Néhai Strell Jakab községünk volt érdemes bírája özvegyét tulajdon udvarában melljen fogva le, föl hurczolván, verte és ütötte, végre nyakára hágván, dühös káromlással széttépett ruhában a földön heverve hagyta.
Végre több ilyen embertelenségekkel nem csak ez az agg nő, de számtalanokkal bánt már így - az ügyes, bajos hozzá járulót elutasítja, mondván jöjjön mászor, most nincs időm...20 panaszkodó közül szerencsés egy, akit kihallgatott.
Kelt Kosdon Mártius hava 18-án 1859-évben
Főhajtó alázatos szolgái: ör. Kutsa János, Sisa János, Cs.Térjnájiné, Bánsi József, özv. Strell Jakabnő, Gavra Istvány, Hénitz Páll, Strell Ferentz, Héntz Péter" 320. NML.IV. 152. 1374/1860.sz."
Eláll a lélegzetem!
Az alábbi fotókat átutazóban készítettük:
Nem tudom, ki az ötletgazda, de nagyon tetszik ez az oszlop:
és ez a ház az utca túloldalán:
Borús novemberi reggel a kosdi katolikus templom:
a templomkert:
Kosd, temető bejárata:
A katolikus templom előtt álló emlékműről:
Amikor Vay Ádám, Rád földesura 1728-ban egész családjával áttért a katolikus hitre, Rádon plébániát alapított, s ehhez affiliálták Kosdot, és élére egyházmegyei papot állítottak. Azonban amikor Eőszi Lőrinc plébános az 1740. évi pestis alkalmával betegeinek látogatására Kosdra ment, Vay – attól való félelmében, hogy a visszatérő plébános a ragályt Rádra is behurcolja –, holmiját a falu határára hurcoltatta, és nem engedte többé visszatérni
Eőszi Lőrinc tér, alig olvasható az emléktábla felirata
Régi sírkövek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése