Legendafoszlató tények Auffenberg-Ormai Norbert ezredesről

Elmentem egy előadásra, megvettem a szintén érintett családfakutató mérnök könyvét. Többek között abból, gigászi munkával felkutatott anyagaiból, valamint saját családom szintén kitartó kutatásai nyomán tudomásomra jutott tényekből:

Annyi minden kering a világhálón! Ha valaki veszi a fáradságot és utánajár, érdekes, egymásnak ellentmondó anyagokat olvashat, kapkodhatja a fejét, hol a hiteles adat? Régebbi - Auffenberg Ormai Norbertről és családjáról -  blogbejegyzéseim kiegészítéséül:
Legelső legendafoszlató a születési anyakönyvi kivonat:

Nap és év 1813            május 28

Házszám                      112

Megkeresztelt neve    Norbert Anna Johann Baptist Auffenberg

Katolikus                  

Fiú                             

Törvényes                 

Szülők

           Apa                    Johann von Auffenberg főhadnagy a cs. kir. csehországi

                                      fedeztető és pótlovazási osztálynál, néhai Franz Paola

                                      von Auffenberg és néhai Theresia fia

           Anya                  Theresia von Link, Johann Baptist von Link és néhai

                                      Elisabeth lánya

Keresztszülők              Norbert Biley orvos doktor, városi tisztiorvos

                                      Anna von Link született Treppenberger

           Bába                  Anna Eigenberger

           Keresztelő         Hermann Dobner atya káplán

Tehát nem a születésnapján végezték ki.
A visszaemlékezések közt nehéz eligazodni, a kortársak sokszor irigységgel fűszerezett írásai a ranglétrán viharos sebességgel emelkedő tiszttársukról, a késői történész, - Katona Tamás - vitriolba mártott tollal írt méltatása olvastán elgondolkozom. Nem is idézem, megtette azt a könyv szerzője, helyette álljon itt Dr. Kedves Gyula hadtörténeti muzeológus fegyvertörténésszel készült méltató interjú:  http://www.168ora.hu/itthon/marcius-15-szabadsagharc-hosok-forradalmar-52371.html
A halál fenyegető közelségében mások hogy viselkedtek, arra Hermann Róbert történész kutatásaiból kiragadva:
"A függetlenség kimondásánál nem volt szavazás. A debreceni Nagytemplomban gyakorlatilag közfelkiáltással mondták ki. Utólag az egyik legsúlyosabb vétek volt a hadbíróság előtt, ha valaki bizonyíthatóan részt vett ezen az ülésen. Ezért aztán több képviselő azt állította, hogy ő nem fért be a templomba, mert az elébe törekedők kiszorították onnan – miközben a jegyzőkönyvben benne volt, hogy fölszólalt.Kazinczy Gábor például, aki valóban felszólalt a javaslat ellen, mondhatta azt, hogy ő ellenezte Kossuth indítványát, ily módon ő ki tudta magát mosni. Más is bizonygatta, hogy nem volt ott, vagy éppen beteg volt, és mindig akadt két-három ember, aki ezt tanúsította. Így az „ellenzők” száma jelentősen növekedett ahhoz képest, mint ahányan ténylegesen felszólaltak." (http://erdelyiriport.ro/interju/negyvennyolcas-epizodok-3)
Közel nyolc év felségsértés miatti börtön után 1848 tavaszán szabadul egy ambiciózus nyalka tiszt.
Sikeres forgolódása a hölgyek közt, hát nem természetes, hogy irigységet vált ki? Írnak róla az újságok is, többek közt:

Pester Zeitung (Pest) 1849. szeptember 2.

 "Ormay (Auffenberg) állítólag hidegvérrel ment a halálba. Beszéltek egy szerkesztőről is, aki ugyanakkor szintén ott állt már a vesztőhelyen, de elvezették. Ő nem más lenne, mint Bangya János, aki a Preßburger Zeitung korábbi szerkesztője, majd őrnagy volt a felkelőknél és a Zerffi-féle „Ungar, Allgemeine Zeitung” szerkesztőtársa. Ormay, akit a lengyel összeesküvésben való részvétel miatt húsz év várbörtönre ítéltek, a márciusi amnesztia következtében szabadlábra került, miután nyolc évet és két hónapot ült Munkácson, és az utóbbi időben vadházasságban élt egy nővel, akinek a férje állítólag 2000 konvenciós forint és egy postafogat fejében lelépett a kéjenc javára."

 Ha ez nem pletyka, akkor micsoda alak lehet az, aki eladja a feleségét?

 "Vadházasság"? 

Szalay József főhadnagy:
"Ormai négyszemközt fogadott, tiszti kinevezésemért mondott  köszönetemet komolyan hallgatta, de látva arcomon zavaromat, felkacagott és kérdé, hogy mit és mennyit láttam tegnap, mikor a szobába bedugtam a fejemet, de igazat mondjak ám. Én hát szemlesütve mondám, hogy láttam a dívánról lepatakzó arany hajat és egy pár pici női lábat, egyebet semmit. No jól van, akármit látott,

megvárom öntől, hogy a férfiatlan szószátyárságtól óvakodni fog; másszor erősebben kocogtasson, végzé szavait, újra nagy hahótára fakadva. Az ezredes jó kedvétől neki bátorodva, azt feleltem neki mosolyogva, hogy a pásztorórákban beszokták zárni az ajtót. Igaza van, felelt kacagva Ormai, én elfeledem is az egész tréfát, de nőm nagyon bosszús önre, és erősen megakarja a fejét mosni, és így rám bízta, hogy estére hozzám rendeljem önt  theára, hát okvetlen eljöjjön, addig pedig törje rajta az eszét, hogy miként mentse ki magát előtte. Fejét hajtva, értésemre adá, hogy távozhatom." - Az aranyhaj tulajdonosa tehát a feleség, aki majd gyásza jeléül feketére festeti haját, így láthatjuk Barabás Miklós 1850-ben készült Ormayné Rozsváry Vilma c. festményén, a kép a Magyar Nemzeti Galériában van: 

és a férj, Ormai Norbert, akiről szintén Barabás Miklós festett arcképet, a kép valahol Romániában van...:

Tevékenységéről: http://real.mtak.hu/17597/7/honved_vadaszezredek_szervezese.pdf
 Jót derültem, hogyan tárgyalja a brassói Kronstätter Zeitung 1849. szeptember 10-i száma, hogy Ormai Erdélyben nőket toborzott betegápolónak.  A nők toborzásán felháborodott tisztek tiltakoztak a "copfos hadsereg" és "kötényhadsereg" ellen. Kossuth érvénytelennek nyilvánította a toborzást és feloszlatta az "amazontestületet". Az elkeseredett női küldöttség vigaszul Kossuthnéhoz kávéra és süteményre kapott meghívást! A megbántott nőknek fájdalomdíjul gyűjtést szerveztek, a bevétellel bocsátották el őket.
Pesten:
" amikor a Pesti Hírlap közzétette Kossuth Zsuzsanna felhívását, akit bátyja 1849. április 16-án „az összes tábori kórházak főápolónőjévé” nevezett ki, az asszonyok tömegesen keresték fel a kórházakat, hogy ápolónők legyenek. A fiatalasszony három gyermekét idős anyjára hagyva bejárta az országot, 72 kórházat szervezett meg, mégis állandóan összeütközésbe került a hadvezetés egyes tagjaival, akik nem kívántak egy nőnek engedelmeskedni. Bátyjától is hiába kért támogatást, hogy tevékenysége hatékonyabb legyen, Kossuth Lajos a kellő hatáskört nem adta meg neki."
-----------
Ormai ezredes nem menekült el, tisztázni akarta magát a pénzügyi elszámolások körüli vádak alól, noha már megindultak az emigránsok török föld felé.
" Tizenegyedik augusztus, Lugason kinyilatkoztatta Dembinszky táborkarának, hogy ő Mészárossal szándékszik a hont elhagyni....12-én este megérkezett Perczel huszonheted magával Orsovára. Másnap egy tolmácsot küldött át a török határszéli parancsnokhoz, átmenési szándékát kijelentendő.... 14-én este Dembinszky is megérkezett Mészárossal... 22-én az Orsován állomásozó székely zászlóalj, s a vadász osztály is átment."  - az idézet innen:  http://terebess.hu/keletkultinfo/lazar.html 
1849. augusztus 12-én a Világostól 9 km-re lévő Pankotán elfogták Ormai ezredest, az aradi várba vitték:

Pester Zeitung (Pest) 1849. szeptember 10.

Auffenberg Norbert, aki a bohémiai Dobrezanban született, 36 éves, református, de korábban katolikus, házas, gyermektelen, a gróf Leiningen 31. gyalog sorezred hadnagya – akit a lengyel forradalomban való részvétel általi felségárulás miatt 1847-ben 14 évi bilincsben töltendő várbörtönbüntetésre ítéltek, és aki a múlt évben uralkodói kegyelem által amnesztiában részesült, 

önkéntesen belépett a magyar lázadók soraiba, Kossuth adjutánsa, később az 1. vadászhadtest ezredese volt a lázadók hadseregében. Ezért ismételt

felségárulásért megvalósult tényállás mellett az erre vonatkozó törvények és proklamációk szerint az 1849. augusztus 22-én ülésezett rögtönítélő törvényszék egyhangúlag kötél általi halálra ítélte őt, és az ítéletet a bírói felsőbbség jóváhagyásával még ugyanazon a napon végrehajtották. 

Főhadiszállás Arad, 1849. augusztus 22.

A cs. kir. Hadbíróságtól

Helyreigazítást az özvegy is megérdemel. Haynau és pribékjei tombolásától tartva igyekezett magát és gyermekét megóvni, visszavette leánykori nevét, talált egy Ormay József nevű csömöri földbirtokost, aki a gyermeket vállalva nevét adta, így a fiú Csömörön nőtt fel. Vilma rendszeresen támogatta anyagilag fiát, hazalátogatni csak a kiegyezés után vett bátorságot. Megözvegyülve visszatért Európába, Wiesbadenben telepedett le, ott is halt meg, nagy vagyont hagyva fiára.