Szóval, képpel augusztus végi három napról emlékeim, jegyzeteim és itt-ott a városok honlapjának segítségével Észak-Kelet Magyarország tájain.
Első megállónk Tokaj, Klastrom pincészet, a Szerelmi pincesoron. Milyen szép elnevezés: Szerelmi pincesor!A Szerelmi pincesort a magyar honfoglalás millecentenáriumának tiszteletére hozták létre, a vasúttal szemben lévő hegylábon. Mi autóbusszal érkeztünk a borkóstolóra, utána ebédre a betyárgulyás, arra ismét a tokaji csúszott...
Irány Szerencs!
A monda szerint a Szerencs nevet Árpád fejedelem adta a városnak, amikor az Árpád-hegyen ezt mondta: „Ma ád (ebből származik Mád neve) Isten szerencsét (Szerencs) e tájon (Tállya) Ond (Ond) és Tarcal (Tarcal) vezéreknek.”
Szerencsen először a csokoládék boltjába mentünk, ezt-azt vettünk, kerek, hosszúkás, táblás, és még sokféle csokoládét, reméltük, hogy történelmünk bonyolult eseményei ettől jobban megragadnak a fejünkben...A nagy hőségben rövid ideig sétáltunk a városban, A híres csokoládégyár megszűnt, ma egy kis KFT próbálja a hagyományokat őrizni, apró boltjában vásároltunk.
A város híres volt cukorgyáráról, már bezárt, pusztuló terület, rozsdás bejárata a felirattal hirdeti: Szerencsi Cukorgyár
Az egykori gyár területén ma cukormúzeum van... "édes fejlődés"
Szerencs Rákóczi-vár, előtte Rákóczi Zsigmond fejedelem szobra:
1605. április 17–20. között itt tartották azt az országgyűlést, amin Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választották. Hálából 1606. március 9-én Bocskai "kiváltságos mezőváros" státuszt ad Szerencsnek. Bár neve szerencsét is hozhatna, de az elmúlt századokban igencsak forgandó szerencséjét élte át a város.
Sárospatak Árpád-házi szent Erzsébet szülőhelye, itt a rövid idő ellenére énekeltünk a templomban, miután meghallgattuk az idegenvezető előadását az 1492-re elkészült, Észak-Magyarország egyik legnagyobb gótikus háromhajós csarnoktemplomáról.
Története szorosan összefügg a vár történetével, mert a vár gazdái a templom kegyurai is voltak, és szinte mindegyik alakított, bővített, módosított rajta valamit. Mikor a templom elkészült, a vár gazdái a Pálócziak voltak. A család férfitagjai a török elleni harcokban elestek, a vár és így a templom is a Perényiek birtokába került, az ő idejük alatt volt a mohácsi vész (1526). Ezután vették körül az ország várait hatalmas védőfalakkal, hogy mire a török seregek megérkeznek az ostromra, védeni tudják a várat a támadókkal szemben. A pataki várat is megerősítették védőfallal, amely a Bodrogtól indulva a várat körülvéve a másik oldalon szintén a Bodrogig húzódott. A templom északi fala is szakasza lett ennek a falnak, ekkor vastagították meg, ágyúkilövőket, lőréseket vágtak bele. A pataki várban a törökkel nem háborúztak. Nagy változás történt a templomban a Wesselényi-féle összeesküvés után. Ennek okmányát a vár Sub Rosa – termében írták alá. Ez azonban a császár tudomására jutott, aki az összeesküvőket halállal büntette. Kivétel volt I. Rákóczi Ferenc, akinek az életét édesanyja, Báthory Zsófia mentette meg súlyos anyagi áldozatok árán. A pataki várat zsoldos hadsereg szállta meg. Fővezérük, Stahrenberg kapitány az összes várkaput befalaztatta, és a templom északi és déli falán két nagy boltíves kaput vágatott. Tizenkét évig – míg Thököly fel nem szabadította Patak várát – csak ezen az úton lehetett a várba bejutni. A templom első részét is birtokukba vették, az hol kaszárnya, hol lőporraktár, hol pedig istálló volt. Mindezek miatt szükségessé vált a járószint feltöltése. Amin most járunk, az az eredeti XV. századi járószint.
A templom berendezésének legszebb darabja a barokk főoltár. Az átalakításkor hozták ide a budavári karmelita templomból. II. József feloszlatta rendjüket, és értékeiket elárvereztette. Az oltárkép a Szeplőtelen Fogantatást ábrázolja, amely Maulbertschnek, Mária Terézia udvari festőjének alkotása.
Az északi fal bemélyedésében – a befalazott Stahrenberg-kapu helyén – egy 4 méter magas hársfa dombormű látható. A helyi fafaragó népművész, Mezei Tamás faragta ki a karácsony titkát. A mű 1975 karácsonyára készült el. Fent Bethlehem, a három királyok; középen betlehemesek; lent egy magyar család, a háttérben zempléni falvak, fenyvesek láthatók.
Ugyanebben az évben II. Endre király látogatóba hazahívta az ifjú párt. Szeptember 29-én érkeztek, a szobor, mely Varga Imre alkotása, ezt a pillanatot örökíti meg. Erzsébetet II. Gergely pápa avatta szentté 1235. május 26-án, pünkösdkor.
A Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt templom több neves pataki történelmi személyiség - a Rákócziak, a Dobó családok - temetkezési helyéül szolgált. A templom körül az eredeti szintre süllyesztett terepet a középkori templomkert, illetve a temető falának maradványai szegélyezik. Itt találhatók az ásatások során előkerült XII. századi körtemplom romfalai is. Ebben az ősi templomban keresztelték meg feltehetően Árpád-házi Szent Erzsébetet. A templom alatti kriptába temették el Lorántffy Zsuzsannát és fiát, II. Rákóczi Györgyöt.
A Szent Erzsébet Ház kiállításából:
Csete Ildikó textilművész és Kun Éva keramikus művész alkotása a Szent Erzsébet év alkalmából (2007). Címe: Erzsébet, imádkozó asszonyunk.
Csete Ildikó textilművész és Kun Éva keramikus művész alkotása a Szent Erzsébet év alkalmából (2007). Címe: Erzsébet, imádkozó asszonyunk.
A vár belső udvarán a Vörös-torony órája mutatja, hogy indulnunk kell tovább...
Múzeumkert Panzió:
Fáradtan a hosszú úttól megvacsorázunk, majd örömmel térünk nyugovóra. "Nyugovó", helyette forgolódás, virrasztás, mert ablakunk alatt lakodalmas társaság leánybúcsút tart hajnalig. Fáradtabban vágunk neki a következő napnak, mint ahogy ideérkeztünk.
Bebarangolom a Kazinczy emlékparkot.
Koránkelők reggelije:
Kora reggel egyedül kószálok a környéken, a múlt egy darabja a kerítésen túl:
Kerítésen innen a fűszerkert:
Az egykori Kazinczy kúria helyén áll az emlékcsarnok
Az emlékcsarnok hátoldalán a régi sírkő maradványa:
Sírfelirata: „Széphalomban Élete LXXIIIdik évének lefolyta után MDCCCXXXI, a sűrű halálok s a magáénak is esztendejében állíttatá fel ezen emléket Gróf Török Sofia, az elhunyt hitvese és VII vele élő Maradékainak Annya”.
Kazinczy Ferenc és Török Zsófia sírja:
Kazinczy Ferenc és Török Zsófia sírja:
Kazinczy Lajos tábornok a legkisebb fiú, a szabadságharc mártírja, sírja ismeretlen, unokaöccse állította dicső emlékére
Még néhány fontos mondat Kazinczy Ferencről Sátoraljaújhely honlapjáról kölcsönözve:
1804-ben Török Zsófiával kötött házassága után gondolhatott újra otthona megteremtésére, tető alá hozta a széphalmi kúriát, s benne élt családja körében 1806-tól haláláig. Nyolc gyermekük közül hetet fölneveltek sokszor igen keserves anyagi körülmények között. „Egyik napról a másikra éldegélek csupa szerencsével s az ég irgalmából", írta 1815-ben, 1827-ben pedig húgánál vendégeskedő lányának azt üzeni: „Haza ne jöjj, nem képzelhetsz nagyobb ínséget, szegénységet, mint nálam”. E nehéz körülmények ellenére szívós irodalmi munkálkodás, nagy arányú levelezés töltötte ki a széphalmi negyedszázadot: Kazinczy innen vívta meg pennaháborúit a nyelvújításért, az irodalmi ízlés korszerűsítéséért.
Levéltárosként rendszeresen bejárt Széphalomról, mely lóháton „léptetve is csak 37 minutum”, de gyakran tette meg gyalogosan az utat közel hetvenhez is. Leveleit sokszor keltezte Újhelyből, ahol a megyeháza boltíves szobájában szorgoskodott, olykor éjszakákon át: „éjfélig és virradatkor gyertyázok”, írta. A reformgondolatoktól hangos vármegyei közgyűléseken ő is részt vett, ahol szemtanúja volt Kossuth politikai pályaindulásának.
Kora reggel, ahogy kószáltam, így láttam:
Az elipszilon emlékműve:
A Magyar Nyelv Múzeuma a parkban, egyedülálló Európában, sajnos kora reggel még zárva.
A háttérben a Sátor-hegyek, a múzeum mellett irodalmi herbárium:
A háttérben a Sátor-hegyek, a múzeum mellett irodalmi herbárium:
Ebben az évben kezdte el kis birtokán kúriájának építkezését a Sátoraljaújhely közelében lévő
Bányácskán, melyet később Széphalomnak nevezett el. 1794 nyarán csatlakozott a Martinovics-mozgalomhoz, s terjesztette ismerősei között a Reformátorok Titkos Társaságának kátéját. 1794 decemberében letartóztatták, s pallos általi halálra és jószágvesztésre ítélték. A halálos ítéletet néhány hét múlva a királyi kegyelem bizonytalan ideig tartó börtönbüntetésre változtatta. Spielberg, Kufstein és Munkács voltak rabságának fontosabb színhelyei.
Kazinczy Ferenc rajzai, Kufstein:
1804-ben feleségül vette - 45 éves korában - Török Sophie-t, a nála húsz évvel fiatalabb és szegény grófkisasszonyt, aki mindvégig hű társa maradt. 1806-ban költöztek Széphalomra. Innen irányította és szervezte újjá a halódó irodalmi életet: a magyar irodalom központja ekkor Széphalom volt.
Ettől kezdve a kis falu a magyar irodalmi-politikai gondolkodás egyik központja lett. Óriási levelezése folytán Kazinczy a kor valamennyi jelentős gondolkodójával kapcsolatban állt, itt futottak össze a haladó társadalmi eszmék, az irodalmi reformtörekvések és a nyelvújítási folyamatok. Kazinczy maga gazdálkodott birtokán, de sokszor méltatlanul nehéz körülmények közt élt. Birtoka jövedelmét nagyrészt az irodalomra fordította: saját pénzén jelentette meg a maga és mások műveit.
Nehezen nevelte hét gyermekét. Pörei saját és felesége családjával szinte koldussá tették.
1831. augusztus 23-án halt meg: az északi megyékben dúló kolerajárványnak esett áldozatul. A háza előtti kertben temették el.
1831. augusztus 23-án halt meg: az északi megyékben dúló kolerajárványnak esett áldozatul. A háza előtti kertben temették el.
Kazinczy Ferenc rajza széphalmi kúriájukról:
Városnéző sétánk a vasútállomásnál kezdődik, innen indulunk tovább a hársfákkal övezett úton a belváros felé. Hallgatjuk idegenvezetőnk szavait:
Ez a pályaudvar bonyolította le az egykori Zemplén vármegye pénz-, termény- és egyéb áruforgalmának több mint kétharmadát, illetve az évi 12 országos vásáron itt megjelent 2500 kofa logisztikai kiszolgálását teljesítette. Mindezt nagyjából abban a formában, ami miatt a Kassa, Szerencs vagy Csap irányába utazók mellett kedvelt helye volt a városi polgárságnak is, akik bálok mellett vívóbemutatókat és képkiállításokat is rendeztek az akkor konyhájáról is híres restiben. Ez volt Trianonig, ma gyér forgalom...
Magyar Királyi Állami Közpince, "Bortemplom", az egyik leggazdagabb borpince felett áll:
1913-ban épült Váczy-Hübschl Kálmán és Thoroczkai Wigand Ede tervei alapján az erdélyi szecessziós stílusú impozáns műemlék jellegű épület a vasútállomás közelében. A felső szinteken irodák, felügyelői és pincemesteri lakások, árverezési és borkóstoló termek épültek és itt működött a szőlőtermelést is ellenőrző Szőlészeti és Borászati Felügyelőség. Homlokzatát a hegyaljai mezővárosoknak Zsolnay-mozaikból készített címerei díszítik. Az alsó szint hordógőzölővel, palackmosóval, 400 ezer darabos palackraktárral, csomagolóval szolgálta a borkereskedést. Az eredetileg 37 ágú pincében több, mint tízezer hl bor tárolható, a legnagyobb hordó 50 hl-es volt. Külön iparvágány is vezetett hozzá. 1990 után a Tokaj Kereskedőház eladta. A tulajdonos nem tudott mit kezdeni az épülettel, mára a város részben visszavásárolta, tervezi újrahasznosítását, jelenleg üresen áll. Ez az egyetlen város, ahol “templomot” emeltek a bornak.
Tovább sétálunk a hársfasoron a belváros felé, az egyetlen ma is magyar tulajdonú dohánygyár előtt:
Szemben az egykori zsidó temető, itt nyugszik a legendás Teitelbaum Mózes csodarabbi (1759-1841), aki 1808 és 1841 között működött Sátoraljaújhelyen és a többek között magyarországi haszidizmus megalapítása fűződik nevéhez. (A legenda egyik változata szerint gyermekkorában a beteg Kossuth Lajost édesanyja elhozta a rabbihoz, aki úgymond nemcsak meggyógyította, de egy bibliai idézettel megjósolta későbbi fényes karrierjét.)
Tovább a belváros felé...A volt Pénzügyi Palota 1910-ben épült Pogány Móric tervei alapján, az épület ma kollégium. Oromzatán Kisfaludi Stróbl Zsigmond 1928-as alkotása terméskőből az ország címerére vigyázó kétszeres embernagyságú honfoglaló magyarok szobra:
Csak győzzük energiával, idővel, annyi a látnivaló!
Emléktábla a Városháza falán:
A Városháza előtt a levéltári hivatalába igyekvő Kazinczy szobra:
A Kossuth szobor hátoldala:
Séta közben meglátom a hegyaljai Madonnácskát, boldogan engedi, hogy lefényképezzem:
Sok a látnivaló, csak rövid időre megyünk be a Kazinczy Múzeum híres időszaki kiállítását megnézni:
1936. október 4-én ünnepélyes keretek között adták át a Kis-Szárhegyre vezető úton az országos közadakozásból egyetlen nyáron megépült Magyar Kálváriát. Olyan nyak- és bokatörő úton kellett volna felmásznunk, hogy csak félútig jutottunk...
Letekintünk a trianoni békediktátummal kettévágott Sárospatak városára:
A legendák szerint az itt élő lakosok a tatárok elől a patak partján lévő földalatti üregekben bújtak el. Több néven említik a leírások „Salyonka, Sólyomka”, 1765-ben, írják, hogy létezik egy hely a „Zsólomka keskeny, mély völgy pincesorral, vincellérházakkal”. Az 1900-as évek elejétől a város egyik leglátogatottabb szórakozó helye a pincesikátor. A 29 pincéből álló pincesor a Zsólyomka patak két partján, gyönyörű környezetben Magyarországon, de talán a világon is egyedülálló ritkaságnak számít. A szép természeti környezet, a csendet megtörő patak csobogása és nem utolsó sorban, a pincékben kóstolható minőségi borok felejthetetlen élmény nyújtanak a bort kedvelő látogatóknak. A pincékben a borkészítés - elsősorban – az ősöktől elsajátított módon történik.
Ellenőriztük, finom!
Második éjjel is tart a dínom-dánom szállásunkon, alig alszunk. Reggel indulás Kassára.
Az autóbuszban megtudjuk, hogy lesz még egy kis meglepetés, rövid kitérő. Zoli titokzatoskodik, aztán csak kiderül, hogy Telkibányára megyünk. Kanyargunk, egyre fel gyönyörű úton, végül megérkezve kedvesen fogad a polgármester asszony. Meghallgatjuk tájékoztatóját, gyönyörködünk, majd énekelünk a kápolnában.
Pssztt! - int csendre Joó Zoltán szobra:
Sietnünk kell Kassára, el ne késsünk, előzetesen telefonon bejelentkeztünk a Szent Erzsébet Dóm vasárnap déli magyar nyelvű miséjére.
A helyszínen derült ki, hogy sem a misén, sem mise után nem énekelhetünk a templomban, nem csak magyarul, de latinul sem, sőt sehogy. Az "indoklás", hogy előzetesen írásban kellett volna kérvényezni, majd előzetesen 100 eurót fizetni a próbáért, 200 eurót pedig az éneklésért. Megértettük...
Régebben már jártam Kassán, akkor többet írtam a város látnivalóiról, most csak néhány villanás az augusztusi hőségben, amit megosztok. Sétáltunk a belvárosban, nézelődtünk, majd találkoztunk az idegenvezetőnkkel, hallgattuk előadását a városról.
Egykor Abaúj-Torna Vármegyeháza, homlokzatán a címer 1558-ból, az épület ma a polgármesteri hivatal reprezentációs palotája:
A felvidéki magyarság számára máig be nem gyógyuló sebként élő rendelet megfosztotta az új állam területén élő „bűnös” etnikumok tagjait állampolgárságuktól, megvonta nyugdíj és állami járadékaikat, befagyasztotta bankbetétjeit, előbb az állami majd a magánalkalmazásokból elbocsátotta, földjeit elkobozta, betiltotta nyelvük használatát a közéletben, kizárta őket az egyetemekről, feloszlatta kulturális egyesületeit… A „kormányprogram” eredményeként „lakosságcserék”, „munkaerő toborzás” címen kényszermunka táborokba történő tömeges deportálások, törvénytelen elítéltetések sújtották honfitársainkat. Az Európai Unióban példátlan módon diszkriminatív Beneš-dekrétumok a mai napig érvényben vannak, azt az újkori szlovák parlament 2007-ben sérthetetlennek nyilvánította…
Erről természetesen egy szót sem szólt a hölgy.
Az idegenvezetőnő megmutatta a díszlépcsőházat,
a gyönyörű üléstermet az óriási vendégkönyvvel, amely az Európa kulturális fővárosa illusztris vendégeinek bejegyzéseit tartalmazza,
mennyezeti freskórészlet:
A Főutca tengelyében a Csermely-patakkal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése