Az ökocentrum fogadóépületét Kertai László Ybl-díjas építész tervezte:
Az aquárium, Magyarország folyami halainak bemutatója, fejünk felett úszik el a viza...
"Ez az a hely, ahol mostantól a Tisza-tó elképesztően gazdag, ám kevéssé ismert vízi világát mutatják be, ahogy még senki sem láthatta. Mellettünk és felettünk is halak úszkálnak az egymillió liternyi vízzel feltöltött, kétemeletnyi magas, 15-20 centi vastagon üvegezett, négy méter mély medencékben, ahol majd búvárkodni is lehet: óriás, 1,5-2 méteres (400-500 kilósra is megnövő) vizák, 70-80 kilogrammos bajuszos harcsák, hihetetlen méretű pontyok, csukák, kecsegék, összességében negyvenféle hazai halfajta.
www.tiszataviokocentrum.hu"
Olyan nagyon rossz képeket csináltunk az aquariumban a mellettünk, fejünk felett elúszó halakról, hogy azokon nincs mit mutogatni!
A fogadóépület kilátójából Poroszló, ami a képen nem látható, az a Kormorán étterem, túl a templomtornyon, ahol másnap kiváló halászlevet ettünk...
Pallókon járjuk a tó labirintusát, a tanösvényt,
túravezető segítségével ismerkedünk a vízi világ növényeivel, állataival, majd családi motorcsónaktúra következik. A hátamon nem púp van, hanem én viselem a legnagyobb mentőmellényt, mivel nem tudok úszni...
Ilyen a sulyom, gesztenyeszerű termése sütve-főzve egykor szegényemberek eledele volt, ma védett növény, bár szegényember ma is van nagyon sok...
Kis-Tisza, ahol nem tévedtünk el, a GPS segített...
Szállásunk Tiszaderzsen faházakban, vacsora és másnap a reggeli a kertben.
Készül a vacsora, az illatát nem tudom megosztani...
Másnap reggeli után Tiszaderzsről elmenőben megállunk, bogarásszuk a romtemplom előtti emléktábla feliratát:
Árpád-kori romtemplom 1250-1300 között Mária kegytemplomként használták a hívek 1706-ig, amikor Rabutin tábornok katonái bosszúból lerombolták és a falut is felégették
Tiszaderzs romtemploma
Már itthon járunk utána, ki is volt Rabutin, a francia tábornok: a Rákóczi-szabadságharc idején Erdély főparancsnoka, rettentő pusztításokat végzett nemcsak Magyarországon, hanem Erdély-szerte, Nagyenyedet is felégette.Nyárfaligetek között autózunk a kanyargós úton Tiszafüredre, itt rövid időt töltünk.
Az egykori Lipcsey kúria, ma múzeum, ide most nem mentünk be.
Falán az 1849-es diadalmas tavaszi hadjáratra emlékeztető tábla.
"Görgey fővezérségével 1849 március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvéd támadásba lendült. Hiába volt a császári fősereg változatlanul számbeli fölényben, hiába volt mögötte a megerősített Buda, a gazdag Dunántúl, a császárhoz hű Ausztria és Csehország! Mit sem ért a több ágyú, a jól képzett tisztikar! A honvédek nehéz csaták sorában legyőzték, és alig négy hét(!) alatt a Tiszától Pozsonyig űzték őket... Május közepére egy-két vártól eltekintve Magyarország egész területe fölszabadult! 1849. május 21. magyar zászló leng a fehérvári rondellán. A kortársak közül legtöbben úgy érezték, Buda visszavétele a diadalok diadala. Aztán...a határokon már felvonulóban volt a cári Oroszország irtózatos túlereje." A fenti idézetet Závodszky Géza 1992-ben átdolgozott kiadásban megjelent Történelem III. gimnázium c. tankönyvéből másoltam.
Délután utunk Mezőkövesdre, a matyók földjére vitt.
Mezőkövesd Mátyás királytól kapott mezővárosi rangot és 1472-ben, szent László napján a király járt is a városban, ezért sokan úgy tartják, a Mátyást szerető matyók a király nevének becézett alakjából kapták nevüket.
A szent László templomban bekeretezve a posztóra hímzett címer, alatta az ugyancsak hímzett felirat: "MEZEW KEWESD
Ezen címer az 1464 évben dicső emlékű Mátyás király által ezen évi Szent Jakab hava 5ik napján kelt kiváltságos levele által adományoztatott ugyancsak általa az 1472ik évben Szent László napján jun. 27én a város által azon idő olta mai napig haszmáltatik." Gyönyörű munka, sajnos a művész nevét nem tudom, a kép alsó sarkában: M1994GY jelzés
Takács István mezőkövesdi festőművész freskóin a népviseletbe öltözött matyókat örökítette meg:
Szent László tér a templomtoronnyal:
A templom bejárata, előtte szent László szobra
A templom mellett "Műemlék jellegű a XVII. sz.-ban épült plébánia-lak, s fő nevezetessége a koronaszoba. Nem is szoba, cella, kamrácska inkább. 1806. márciusában, midőn a Szent Koronát, mely Munkácsról elmenekíttetve - tízlovas hintóval - 19-én érkezett Mezőkövesdre, s pihent meg e tetők alatt egy éjszakára." - Napóleon közelgő hadai elől Ungvárra, majd Munkács várába menekítették, majd a hadi veszély elmúltával visszaszállították Budára.Az épület falán érdekes, gondolatébresztő emléktábla:
A Matyó Múzeum előtti téren Kisjankó Bori, (Gáspár Mártonné Molnár Borbála 1876-1954) szobra rózsákkal
aki a város leghíresebb hímzőasszonya és a matyó hímzések továbbfejlesztője, mintaírója volt. A 150 matyó rózsából százat ő alkotott,
innen ragadt rá a százrózsás jelző. 1953-ban a Népművészet Mestere kitüntetéssel ismerte el az állam tevékenységét. A múzeumban bekeretezve a száz rózsa minta:
"A Matyó Kertbarát Egyesület
is lerótta tiszteletét Kis Jankó Bori
hímzőasszony emléke előtt, ezért
száz tő rózsát ültettek a Matyó Múzeum
előtti parkba. Eredetileg 100
különböző fajta rózsa telepítése
volt a terv, de sajnos annyit nem
tudtak felkutatni. Csomós Csaba
mezőkövesdi termesztőtől viszont
beszereztek 100 tő park rózsát, így a
Kertbarátok tervét siker koronázta.
A kis kert különlegessége még,
hogy négy matyó színvilágba tartozó
árnyalatot láthatunk majd,
ha kibontják a rózsák a szirmaikat:
Lili Marlene rózsák bársonyos
vértvörös színnel, Trumpeter tövek
korallvörös árnyalattal, Kimono fajták
rózsaszínben, Schneewittchen
félék, ahogy a neve is sejteti hófehérben
pompáznak majd." (Mezőkövesd honlapjáról)
Ősztől tavaszig, amikor a mezőgazdasági munkák szüneteltek, az asszonyok, lányok akkor készítették színpompás hímzéseiket. A színes alkotások, a díszes ünneplő öltözetek elfedték a mindennapok sok-sok keserves nélkülözését. Volt egy mondás: Hadd korogjon, csak ragyogjon! Ennek értelmezése: éhező, korgó gyomor árán is el kell készíteni a ragyogó ünnepi öltözetet. Ezért kelt szárnyra a jelző: cifra nyomorúság. Az alábbi fénykép az előző század elejéről a múzeumból:
Hímzésminták a múzeumban:
Az emlékház a Hadas városrészben:
A mezőkövesdi Hadas apró telkeivel, a szabálytalanul kanyargó utcákkal, illetve a településrész egyes épületei 150-200 év távlatából hitelesen őrzik a matyóság építészetét, az egykori életformát.
A hadas családszervezet tulajdonképpen atyafiságot jelent: az egymással rokon családokat nevezték hadaknak. Egy udvaron, közös konyhán maradt együtt több felnövő nemzedék. A településrész építészetileg ezt a szerkezetet őrzi, innen kapta a nevét.
Az alábbi, szülőházában berendezett emlékházban lévő fotón Kisjankó Bori négy fiával, ő ekkor már özvegy volt. Bár a félhomályos szobában az üveg alatt lévő fotóról nem sikerült jó képet készíteni, de fontosnak tartom megmutatni az ünneplőbe öltözött fiatalasszonyt és fiait.
A házban mesélte a tárlatvezető hölgy, hogy Bori néni egész életében petróleumlámpa fényénél dolgozott, tiltakozott, hogy bevezessék házába a villanyt. Ám amikor az állami kitüntetést megkapta, addig unszolták, hogy hozzájárult, szobájában egy szál villanykörte legyen. Be is szerelték, de kapcsolót már nem, a mennyezetről az asztal fölé lelógó csupasz égő ki-be csavarással működött. Egy viharos napon, amikor az eső elállt, kiment a kertbe virágait rendbetenni, majd visszajött a szobába, vizes kézzel becsavarta az égőt, halálos áramütés érte, másnap reggel találtak rá, az asztal mellé lerogyva.Megköszöntük a részletes, nem mindennapi ismertetőt, be-bekukkantottunk a kanyargós utcácskákba, benéztünk a hímzőházba, ahol én is besegítettem, hogy elkészüljön a MINDENKI TERÍTŐJE. A lista szerint harminckettedikként, folytatva egy 9 éves kisfiú munkáját, egy rózsaszirmot öltögettem:
Aztán a nagy melegben irány haza!
Itt a vége, fuss el véle...
1 megjegyzés:
Kedves ÉvaZsuzsanna! Nagyon szép kirándulás, sok hasznos tudnivaló, emlék , élmény! Köszönöm, hogy megosztottad velem is !
Megjegyzés küldése