Milyen ma a budapesti HŐSÖK TERE?

Mit forgatom a fejemet, hogy minél többet lássak az autóbusz ablakából?! Kell a fájdalom, kell újra meg újra látni, hogy ugratnak fel gördeszkájukkal a hősök emlékkövére? Évtizedekkel ezelőtt már telefonáltam a zuglói önkormányzathoz, tegyenek valamit ez ellen. Amikor később Nemeskürty Istvánnak köszönhetően kovácsoltvas díszkerítéssel vették körül az emlékkövet, megnyugodtam. Azt, hogy a tér díszburkolatát ma is, továbbra is rongálják, sportpályának használják bravúros mutatványaikkal a gördeszkások, bárki láthatja. A héten már új látvány fogadott, a díszkerítés kapuja nyitva, benn gördeszkások. Nem szálltam le a buszról, de szombat délelőtt körbesétáltam a teret, most megmutatom, mit láttam. A ragyogó időben egymás után érkező turistacsoportok lelkesen fényképezkedtek, hallgatták idegenvezetőjük elbeszélését történelmünkről. Ők nem látták, amit én láttam.

A rozsdás kapu nyitva volt, becsuktam és elgondolkoztam, nem kéne újrafesteni?

Nem kell ide kommentár, a képek magukért beszélnek, a megbontott burkolat, a húgyfoltok a Millenniumi Emlékmű tövében, a cigarettacsikkek, italosdobozok, az előző este, éjszaka itt tanyázó fiatalok nyomán:

Kósza gondolat: esetleg hajnalonta fel lehetne takarítani, sőt járőrözni esténként, éjszakánként, amíg még van mit védeni...