Aki korán kel vasárnap, úgy hajókázhat a Római partra, mintha saját hajója lenne az újraindított dunai kishajó.
Egy olyan vasárnap délelőtt, ami kettőnké, kipróbáljuk, aztán elhíreszteljük.
Előttünk a nemrégiben szépen felújított újpesti vasúti összekötő híd
A szépséges óbudai gázgyári víztorony a fák mögött, egy nap 10 órakor megállt az idő...
Hajóskapitányunk panaszkodik, hogy a hatalmas kormánykerék forgatásától a nap végére már nagyon fáj a keze és a válla. Úgy reméli, ha sikeres lesz a kishajójárat, korszerűbb hajókat is üzembe állítanak. Mi most ennek a nosztalgiahajónak örülünk önző módon, nem nekünk kell kormányozni...
Kikötünk az ébredező Rómaiparton, sétálunk.
A nyúlgát a dunai árvizek idején nyújt védelmet a Királyok útja túloldalán lévő házaknak, az innenső oldaliak vízben állnak olyankor.:
Felfigyelünk egy kis mellékutcában ballagó csapatra, imént jöttek ki a házból, nagymama legidősebb unokájával viszi a kuktafazekat, a másik kettő lépeget hol mellette, hol előtte. A kicsi egyre kérdezgeti: mama, ugye kapok pipilábat? Megszólítom, erre a nagymama elmondja, hogy tyúkhúslevest főzött, azt viszi a lányához, aki meg szilvásgombóccal várja őket.
A nagymama meséli, háza bizony sokszor állt már vízben a Duna áradásakor
Lemegyünk a partra, már kerékpárosok hada, családok kisgyerekekkel, vízre teszik a kajakokat, nyitnak a büfék, éttermek, jönnek a nyaralók reggelizni, kávézás közben halljuk, hogy hány tojásból kérnek rántottát. Mi lassacskán már ebédelünk...
Távolban a szépséges megyeri híd
Ebéd után még megcsodáljuk az ártérre épült házakat, vajon meddig ér az ár, ha jön?
Hazafelé már megélénkült forgalomban, zsúfolt hajón jövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése