ÁMULOK: Hőségben a Garda tónál

Feltaláltam a repülő bablevest! Sérülés nélkül megúsztam, hogy a melegíteni feltett tűzálló tál tele finom fejtettbablevessel felrobbant, beterítve a konyhát. Egy óra múlva már meg sem látszott, hogy mindenfelé repült a leves, eltakarítottam a nyomokat. Bálint és Timi unokám edzésről jőve farkaséhesen, lelkesen kanalazta a szükséglevest paradicsomból.
És most beszámolok az előző napokról így, ha azt tanultuk is, hogy éssel nem kezdünk mondatot:
Az útikönyv szerint a Garda tó nemcsak a legnagyobb, de a legszebb is az észak-olaszországi alpesi tavak között. Most, hogy láttam a Gardát, elhiszem.
A térképen aláhúztam a helyeket, ahol jártunk:

Hűsítő turmix egy négynapos kirándulás emlékeiből a Garda tó környékéről:
Útközben hatalmas zivatar miatt állunk, jégeső, zuhogó eső, csepergés, alagút, eső, alagút...

Végre első megálló rövid időre, épp csak néhány gyógypillantás emlékeztetőül Graz gyönyörű belvárosára, rövid séta, keressük az utcák árnyékos oldalát, rekkenő hőség, félpercenként száguldanak el a villamosok, ahány villamos, annyiféle szín, díszítés, érdekes.

Az óratorony hiába hívogat, nem kaptathatunk fel, nincs idő, pedig nagyon jó lenne újra lenézni onnan a városra...

A szecessziós bank előterét megcsodáljuk, nincs miért bemennünk a pénz templomába:

Bejárat a széfekhez:

A kapu melletti érdekes és talányos feliratú kőtábla:

Magyarítva: AZ ISMERETLEN VITÉZ
A legenda szerint egy török vitéz a polgárlányokat a nagy tűzvésztől megóvta. Azt mondják, levetette fegyverzetét és örökre Grázban maradt. Az emberek gyakran látták, amint a város tetői feletti csillagokat figyeli. Ugyanazokat a csillagokat, amelyek az ő hazája egén is ragyognak.
Késő este végre megérkezünk Bussolengoba szállásunkra, ahol még megvártak a svédasztalos vacsorával, aztán kényelmes ágyban kinyújtóztatjuk fáradt tagjainkat. Hajnalban a szálló kakasának kukorékolása az ébresztő:

Reggel, este szállónk kertjét csodáljuk, ahol esténként a nyaraló olasz családok gyermekei hancúroznak a medencékben.

A parkban a letört karú szoborról Feri megjegyzi: biztosan nem akarta megmutatni a másik mellét, ezért törték le a karját. Jót nevetünk.
Bussolengo Vénusza:

A nyuszi eltévedt a kerben:

A szőlőskert és a hegyek a parkon túl:

Verona régi középkori hangulatos utcái, terei elvarázsolnak. Verona középkori virágzását a della scala fejedelmi ház, a Scaligerik 130 éves uralma biztosította.
A városfal részlete:

Az aréna környéke:

A legépebben maradt római amfiteátrum, az Aréna belső folyosója

az Aréna nézőtere, a nyári operaelőadások színhelye, éppen az esti előadás díszleteit szerelték, amikor mi ott jártunk

a csúszós márványlépcsőket megmásztuk

Tériszonyomat leküzdve felmentem legfelülre, aztán a csúszós márványlépcsőn már csak segítséggel óvakodtam lefelé, itt-ott még az előző esti közönség nyomait kerülgettem, a kis viaszgyertyácskák csonkjait. Micsoda látvány lehet a sötétben fellobbanó gyertyák tízezreinek táncoló fénye!
Az Aréna körüli tágas parkban a háborúkban elesettek emlékére:

A reneszánsz városközpont tere a Piazza delle Erbe a hangulatos, jellegzetes olasz zöldség és gyümölcspiac, a piac kútja, a kutat díszítő római korból származó "Verona úrnő" koronás szobra

A környező régi házak egy részének falait ősi lombardiai szokás szerint freskók díszítik:

Ebéd a hőségben:

Dante fehér márványszobra a Piazza dei Signori közepén áll.

A tér XII-XIV. századi palotáiban élt a költő, e paloták termeiben gyűlt össze esténként az udvari nép, hogy megtárgyalja a politikai eseményeket, Verona és a szomszédos városok nevezetesebb nemeseinek, uzsorásainak, zsarnokainak viselt dolgait, a császárpárti ghibellinek politikáját és az érdekes napi pletykákat. Nyilván, részben ilyen beszélgetések nyomán népesedett be az Isteni Színjáték három színtere a kor nevezetességeivel.Bármennyire dicséri is Dante a della Scala házat, amely otthont nyújtott neki, a Scaligerik sem voltak sokkal különbek koruk többi helyi zsarnokánál. Az ő házukat is bemocskolta a testvérharcokban ontott vér.

(Panoráma utikönyvből)
Innen néhány lépésre a szűk kis templomkertben a Scaligerik nyugszanak, a gótikus tornyocskák mindegyike egy-egy síremlék. A templomajtó fölötti kőkoporsóban az első Can Grande, akit az olaszok ma is úgy emlegetnek, mint mi Mátyás királyt.

A hatalmas tömegbe mi is beállunk, megnézni "Júlia erkélyét". Ügyes reklámmal vonzzák a szép reneszánsz házhoz a látogatókat. A híres erkélyre pénzért lehet felmenni, onnan letekinteni. Ezt sokan megteszik, kattognak a fényképezőgépek, az udvaron álló bronz Júlia szoborral fényképezkedik férfi, nő, a szobor kifényesedett mellét fogva, minden korosztályból...A XXI. század Rómeói és Júliái emlékül a kapubejáró falán rajzaikkal és köpött rágógumijukat a falra ragasztva adnak hírt múlhatatlan szerelmükről:

"Capuleték háza":

Szép reneszánsz erkély "Júlia erkélye":

Peschieránál folyik ki a tóból a Mincio folyó, séta a XIX. sz. eleji osztrák erőd falain, a jachtkikötőben:

Desenzanoi rövid séta, a szobor alkotója nem kibogarászható, a felirat:
AGLI AVIATORI DEL REPORTO ALTA VELOCITA 1927-1936

A csodálatos, tóba nyúló Sirmione, ahol a kikötőben a zászlókat lobogtatja a szél, magyar nincs köztük, kár...

A Scaglieri vár előtt a téren a kút friss, hideg vizéből jót ittunk, feltöltöttük vizesflaskáinkat is, bámészkodtunk, fagylaltoztunk, be-bekukkantottunk a vendéglők kertjébe.

Fantasztikusan finom fagylaltokkal lakunk jól

Sirmione, ahol gyakran tartózkodott Catullus, a római köztársaság utolsó századának nagy költője, Lesbia dalnoka, tóparti parkjában megörökítve emléke:

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt,
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.
(Ford.: Devecsei Gábor)
és az eredeti:
Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris.
Nescio, sed fieri sentio et excrucior.
(LXXXV)
Útközben nem számoltuk, hány várát láttuk a Scaligeriknek...

Malcezine,

ahol a Baldo hegyre a híres forgó felvonóval megyünk, ámulunk a hegyoldalban legelésző tehéncsordán, aggódunk a gyülekező felhőket látva, gyönyörködünk, kattogtatunk. A felvonó előtti alkotás, sajnos nem mozgó, nem lehet megkondítani, pedig próbáltam...

LIMONE városka, a hegyekbe vájt teraszokon álló házaival, citromültetvényeiről híres, ide hajóval megyünk át

Nagyon finom a friss víz!

Riva del Garda felé

A tótól Riva del Garda városánál búcsúzunk, még élvezzük útközben a szörfösök felvonulását, kapitányunk hasítja a vizet hajójával, jólesik a hűsítő szél.

Hogy mennyi délszaki növényt láttunk! Utcákat kétoldalt olajfasorokkal, pálmasorokkal, más utcák leándersorokkal, hatalmas tulipánfák, tuják, sok-sok virág.

Búcsúzóban, már a Brenner-hágó felé

Innsbrucknál a Zaha Hadid tervezte kettős síugrósánc:

Még hazafelé megállunk Kufsteinben kis időre, hogy zsibbadt tagjainkat megtornáztassuk, kicsit sétáltunk a vár aljában. Ebben a várban sok neves hazánkfia, sőt lánya is raboskodott...