Agyagfalvi emléktáblák
Agyagfalvára mentünk, Zsuzsa lányom levelezőpartnerének, Annuskának esküvőjére.
Amikor tilos volt, büntetendő (mint nálunk az ötvenes években, lásd a Tanú c. filmet), nagy titokban borjút vágtak, reggelire frissen sült májat kaptunk. Mit is jelentett ez akkoriban? Óriási veszélyt! A lakoma ellentétéül szállongó találóskérdést tettek fel nekem néhány nap múlva Székelyudvarhelyen: ettél-e már sárkányhúst? Csodálkozó tiltakozásomra a válasz, hogy a boltokból hosszas sorbanállás után kijövők hóna alatt újságpapírba csomagolt csirkeként árult 7 fej és valami aprólék van. Ez volt a romániai sárkányhús. A 300 fős székely lakodalomhoz a meghívottak tyúkokkal, süteményekkel járultak hozzá, az udvaron 90 tojásból gyúrták az asszonyok a levestésztát, kemencében sült a kenyér. Híres főzőasszony jött felügyelni Nagygalambfalváról, az egész ház, udvaron az óriás sátor feldíszítve. Tréfás szokás, hogy először egy öregasszonyt vezetnek a vőlegény elé, majd egy középkorút (ez voltam én), míg végül az igazi menyasszonyt, nagy kacagások és taps kíséretében:
Hamismenyasszony 1., a keresztmama:
Amikor tilos volt, büntetendő (mint nálunk az ötvenes években, lásd a Tanú c. filmet), nagy titokban borjút vágtak, reggelire frissen sült májat kaptunk. Mit is jelentett ez akkoriban? Óriási veszélyt! A lakoma ellentétéül szállongó találóskérdést tettek fel nekem néhány nap múlva Székelyudvarhelyen: ettél-e már sárkányhúst? Csodálkozó tiltakozásomra a válasz, hogy a boltokból hosszas sorbanállás után kijövők hóna alatt újságpapírba csomagolt csirkeként árult 7 fej és valami aprólék van. Ez volt a romániai sárkányhús. A 300 fős székely lakodalomhoz a meghívottak tyúkokkal, süteményekkel járultak hozzá, az udvaron 90 tojásból gyúrták az asszonyok a levestésztát, kemencében sült a kenyér. Híres főzőasszony jött felügyelni Nagygalambfalváról, az egész ház, udvaron az óriás sátor feldíszítve. Tréfás szokás, hogy először egy öregasszonyt vezetnek a vőlegény elé, majd egy középkorút (ez voltam én), míg végül az igazi menyasszonyt, nagy kacagások és taps kíséretében:
Hamismenyasszony 1., a keresztmama:
Hamismenyasszony 2., én
Az igazi menyasszony vőlegényével:
Lakodalmas menet a templomba:
Nagygalambfalván a vőlegény falujában folytatódott a lakodalom, oda szekéren vitték a menyasszony hozományát, utána a násznép vonult szekereken, autókon.
Nagygalambfalva középkori református (eredetileg katolikus) templomának freskója, az első képen Árpádházi Szent Erzsébet ágyában leprás beteget ápol
Vacsoránál velem szemben a vőlegény rokona, Kányádi Sándor, a neves költő kanalazza a húslevest. Vacsora közben beszélgetünk, egy papírlapra felírja kolozsvári címét, keressem fel, szívesen megmutatja a város nevezetességeit.
Azóta többször jártam Kolozsvárott, ám fel sose kerestem. Sajnálom.
A lakodalomban megismerkedtünk Erzsikéékkel, náluk aztán többször vendégeskedtünk Székelyudvarhelyen, velük jártuk be Dáciájukkal a Székelyföldet, elvittek Kénosba is, ahol Erzsike 92 éves édesapja élt. Mózes bácsi magas, szíjas, huncut székely ember, a faluban ünnepek alkalmával férfitársaival regölni jár (egy karácsonyi regölésről Kénosban a Duna TV is készített filmet), főzi és nyilván módjával, issza is a szilvapálinkát. Egy alkalommal megkért, ha legközelebb jövök, valami jó magyar könyvet hozzak, nagyon szeret olvasni.
Székelykeresztúron sétálva vagy 30 fős mezítlábas gyereksereget láttam, a cipőboltba terelgette be őket nevelőjük. Nem mentem utánuk megnézni, hogy koszos lábukra felpróbálják-e a cipőt, vagy csak ránézésre választanak.
Vonaton azért jó utazni, mert érdekes történeteket hallhatunk. Ilyen volt annak az asszonynak a története, aki a hosszú úton szívesen mesélte el, hogy azért költöztek családjával a határ szélére, hogy a kishatárforgalom lehetőségét kihasználva, Magyarországra rendszeresen átjárhassanak élelemért. Marosvásárhelyre utazik, ahol fia az orvosi karra jár és azt írta a kollégiumból, hogy éheznek, többnyire valami híg levest és pirított grízt kapnak enni. Az anya töltöttkáposztát, süteményt visz neki. Mielőtt a vonatról leszállna, cipőt vált, egyetlen jó cipőjét kíméli, csak most veszi fel, abban megy a fiához. Mindezt kedvesen, mosolygósan mondja. Azóta eltelt 30 év! Vajon milyen orvos, milyen ember lett a fiából?
A lakodalomban megismerkedtünk Erzsikéékkel, náluk aztán többször vendégeskedtünk Székelyudvarhelyen, velük jártuk be Dáciájukkal a Székelyföldet, elvittek Kénosba is, ahol Erzsike 92 éves édesapja élt. Mózes bácsi magas, szíjas, huncut székely ember, a faluban ünnepek alkalmával férfitársaival regölni jár (egy karácsonyi regölésről Kénosban a Duna TV is készített filmet), főzi és nyilván módjával, issza is a szilvapálinkát. Egy alkalommal megkért, ha legközelebb jövök, valami jó magyar könyvet hozzak, nagyon szeret olvasni.
Székelykeresztúron sétálva vagy 30 fős mezítlábas gyereksereget láttam, a cipőboltba terelgette be őket nevelőjük. Nem mentem utánuk megnézni, hogy koszos lábukra felpróbálják-e a cipőt, vagy csak ránézésre választanak.
Vonaton azért jó utazni, mert érdekes történeteket hallhatunk. Ilyen volt annak az asszonynak a története, aki a hosszú úton szívesen mesélte el, hogy azért költöztek családjával a határ szélére, hogy a kishatárforgalom lehetőségét kihasználva, Magyarországra rendszeresen átjárhassanak élelemért. Marosvásárhelyre utazik, ahol fia az orvosi karra jár és azt írta a kollégiumból, hogy éheznek, többnyire valami híg levest és pirított grízt kapnak enni. Az anya töltöttkáposztát, süteményt visz neki. Mielőtt a vonatról leszállna, cipőt vált, egyetlen jó cipőjét kíméli, csak most veszi fel, abban megy a fiához. Mindezt kedvesen, mosolygósan mondja. Azóta eltelt 30 év! Vajon milyen orvos, milyen ember lett a fiából?
1 megjegyzés:
Jó leírás, meg a képek is jók, emlékeket ébresztőek, köszönjük, hogy feltetted.
Megjegyzés küldése