Kéthetes szakszervezeti beutalót kapni külföldre, nagy szó volt a nyolcvanas években!
Lelkiismeretes munkám jutalmául megkaptam, Kiev-Odessza útra. Szovjet hálókocsival Budapestről, a vonaton "gyezsurnaja" osztja a forró teát és figyel mindenre...
A kievi pályaudvaron nagy tömeg, búcsúzkodók, virágcsokrokkal búcsúztatják utazó hozzátartozóikat az emberek, feltűnik, hogy a nők mindegyike erősen festett.
Ismerkedünk a várossal, lakóira a monumentális "rogyina maty" szobor vigyáz, meg a felhívás, hogy radioaktív fertőzés ellen le kell mosni a lábtörlőket. A filmet, amit a reaktorbalesetről vetítenek a moziban, mi is megnézzük. Mivel nyolc év orosztanulás után legtöbbünk csak Lenin életrajzát tudja felmondani, nagy szerencsénk, hogy csoportunkban van egy orosztanárnő is, ő fordít, ha kell. Tanulságos, hogy milyen gondosan ment a lakosság evakuálása, az iskolás gyerekeket csapatosan szállították el, nyakukban a minden baj ellen védő vörös nyakkendő, a mentési munkálatokban résztvevők fehér sapkát is kaptak védelmül...
Az orosz mellett ukrán nyelven is kiírva mindenütt a városban minden információ, már a Szovjetuniótól való közeli elszakadást jelzi. Minket mindennel elláttak, ám a városban még a főutcán, a hatalmas sugárúton, a Kressatyikon is tapintatos rózsaszín és világoskék selyemfüggönyök takarják el a kirakatokat, ne látszódjék az utcáról, hogy a hatalmas, díszes üzletekben négy-öt fehérfityulás eladónő méri a sorbanállóknak a különböző színű, de egyenízű cukorkát, a másik lefüggönyözött üzletben vajat mérnek nagy tömbökből a sorbanállóknak, semmi egyebet. Az utcákon lajtos kocsikból kvászt árulnak, egymás után isznak az emberek az egyetlen odatett üvegpohárból. Nincs kedvünk megkóstolni. Újságpapírból hajtogatott zacskóba mérik a szárított apró rákokat, ezt eszegetik a sétáló emberek, közben köpködnek! A nagy áruház, ahol szamovárt veszünk emlékül, zsúfolva. Az illatszerosztályon arra leszek figyelmes, hogy egy férfi 3 üveg kölnit vesz, alig távolodik el a pulttól, egymás után issza meg mind a 3 üveggel! Ez a vodkapótló, mert ahhoz is ritkán, hosszas sorbanállás után lehet csak jutni.
Idegenvezetőnk meséli, hogy Kiev háború utáni újjáépítésén sok magyar kényszermunkás is dolgozott. A várost járva láttuk, ahogy nagy teherautó platójáról hatalmas mennyiségű fagyasztott halat borítanak le a többemeletes ház pinceablakán, ez a téli tartalék. Gyerekkoromban így láttam lezúdítani a szenet a budapesti bérházak pincéjébe. Háromnapos városnézés után irány Odessza! Hetvenévnyi elhanyagoltság után is látszik, milyen gyönyörű lehetett egykor! Palotasorai, tengerparti sétánya, botanikus kertje, operaháza őrzi a múlt emlékeit. A jelen pedig a nyolcvanas évek közepén itt is az általános gondozatlanság. A mi szállodánk a szocreál szellemében épült, még gondozott, jó az ellátás is. A strandra menet látjuk, hogy hosszú sor áll egy teherautónál, azon csak úgy csomagolatlanul, takaratlanul óriás halomban a kolbász, azért állnak sorba az emberek! Nekünk, nyugati vendégeknek (az ő szemükben azok vagyunk) külön elkerített rész a strandon, ahol ugyanolyan lépcsőzetesen elhelyezett beton pihenőágyak vannak, mint a hazaiaknak. A tengert élvezzük, bár nem értjük, hogy a közelben dolgozó markoló miért borítja ki a vízből felszedett iszapot néhány méterrel odébb, a másik oldalára. De ugyanilyen érthetetlen a hajókirándulás során szerzett tapasztalatunk is. Kikötünk egy magas partnál, sok lépcső felfelé, kapun át egy pionírtábor közepén vagyunk. A pavilonok egy nagy betonteret vesznek körbe, sehol egy kis fű. A téren zászlórúd, zászló, szinpad. A szinpadon gyerekek műsora tiszteletünkre, nyakkendősen. A műsor után megajándékozzuk őket a nálunk lévő golyóstollakkal, aminek nagyon örülnek. Az egyik nevelőjük elmondja, hogy az ország távoli helyeiről jutalmul hozták ide nyaralni a gyerekeket akik víz mellett még sosem voltak és aki jó, azt időnként leviszik a tengerbe fürdeni! Jaj! Ezt is fegyelmezetten hallgatjuk, legszívesebben kinyitnám a kaput és irány a tenger az összes gyereknek, hadd élvezzék a vizet, a napfényt!
A két hét elrepült, mi sok érdekes tapasztalattal gazdagodva, már honvággyal telve hazaindulunk...
1 megjegyzés:
Hűűű, ez nagyon érdekes volt. Nagyon sok minden visszaköszön a múltból ma is.
Noé:)
Megjegyzés küldése