2014. jún. 3.

Felvidéki Paradicsomtól - ma Szlovák Paradicsom - a gorálok földjéig

A fenti címet javítanom kell, most kaptam a kiegészítést, hogy nem Felvidéki Paradicsom, hanem Káposztafalvi Karszt a csodás hely magyar neve. Bepötyögtem a keresőbe, sok-sok gyönyörű kép jelent meg. Három napos kirándulás amibe belevágtunk a tudatlanok bátorságával, nem sejtve, mire vállalkozunk. Egy 35 éves emlék nyomán felkerekedtünk. Somoskőújfalunál 1/4 9-kor határátlépés, WC a természet lágy ölén, presszó és WC zárva. A pénzváltó hölgy a kávégép mellett ül, nem kapcsol, hogy ha nem kapcsolja be, nem keres. Így aztán övé marad a kávé, miénk a pénz. Az első falu, Siatorská Bukovinka - Sátorosbánya - ahová 1920 után cseh légionáriusokat telepítettek, leszármazottaik lakják a falut. Tovább Fülek vára mellett, lóg az eső lába, túravezetőnk elmondja, hogy az ipar megszűnése miatt Füleket magyar lakóinak jelentős hányada elhagyta. Jó úton megy buszunk tovább a Rima völgyében 130-140 km a Gömör-Szepesi érchegység, kanyargunk Rimaszombat felé a hegyek közt, ahol egyre kevesebb a magyar. Hacsó, majd tovább Tiszolc ( a helyesírás ellenőrző a számára értelmezhetetlen magyar neveket pirossal aláhúzza, én pedig ragaszkodom a magyar nevekhez)  egykor itt jelentős ércbányászat volt. Robogunk tovább, egy kertben kibelezett fekete zongora virágtartóként...Perse, majd Buzitka, ide ruszinokat telepítettek, megyünk rázós úton tovább. Keresztúr, innen kezdődik a történelmi Gömör. Osgyán, itt valamikor óriási tiszafa erdők voltak. Murányi fennsík, Murány váránál néhány perces pihenő, kávét végre itt iszunk. Felnézünk a 938 m magasan fekvő várra, 1243-1253 közt épült, Közép-Európa egyik legmagasabban fekvő vára, fénykora a Széchyek idejében volt. Ma már csak rom...
Felidézzük a Murányi Vénusz kalandos történetét, melyet Gyöngyösi István örökített meg leghíresebb művében: Márssal társalkodó Murányi Vénusz. Az 1630-as években három Széchy lány örökölte a várat: Éva, Kata és Mária. Közöttük leghíresebbé Mária vált, a murányi Vénusz.
 A Széchyek ekkor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hívei voltak, Széchy Mária azonban csellel átjátszotta Murány várát a királyi nádor - ma úgy mondanánk: a király helyettese-, Wesselényi Ferenc kezére, és férjhez is ment hozzá. Ez idő tájt Széchy Mária már kétszeres özvegy volt. Wesselényi halála után mindenféle gyanú miatt Széchy Máriának el kellett hagynia Murányt, Kőszegen halt meg száműzetésben.
Túravezetőnk ismertetése közben fiatal pár útitársaink fülükben fülhallgatóval "okos telefonjukkal" játszanak...
Újra zötykölődünk tovább, Garamfő - itt ered a Garam folyó. Kacskaringós utakon tovább, hajtűkanyarok, felhők. Kiszállás.




 Erdőalján mi sétálunk a gyönyörű erdőben, mászkálunk, végiglátogatjuk a vendéglőket, izgulunk, hogy miért nem jönnek már elkószált útitársaink. Térerő nincs, mobiltelefonok használhatatlanok odafenn, közben hegyi mentő terepjáróval is találkozunk, szóval aggódunk, míg végre a legvakmerőbb fiúk is előkerülnek.
Csoda, hogy ide mi nem mentünk fel?  Ez a kép túravezetőnktől való:
Bevárjuk az igazi túrázókat, akikre  közel 7 órát vártunk, míg visszaértek, útvonaluk: a Szárazvíz szurdok - Menedékkő - Hernád-áttörés. Végre sárosan, csapzottan megérkeztek, indulunk szálláshelyünkre, esőben kanyargunk a lengyel határ felé, a Szepesség és Galícia határán fekvő, a gorálok lakta Haligócra. A gorál népcsoport a nyugati Tátrától 250 ezres tót és lengyel közti átmeneti nyelvet beszélő  pásztor nép, hegyi farkasoknak tartották magukat. Első esti vacsoránk: húsleves és haligóci tál (párolt káposzta, párolt csirkehús, gomba, tésztával keverve.) Finom volt. Vacsora után szemerkélő esőben, sötétben csak megtaláltuk a mi kedves házacskánkat, bekapcsoltuk a fűtést.

Haligóci hegy alatt, patakparton van a kemping:

Másnap reggel körülnézünk, ezt-azt látunk, többek közt jót mulatunk, hogy a tábor állatainak saját neve van:
Emil és Dezső házon kívül...
 Boci egyedül:
 Baromfiudvar kora reggel:
 Baromfiudvar kerítése:
 Legelőre hajtják a kecskéket:
 Ez csak vicc, mert csatornázás van a telepen:
Figyeljétek a magyar nyelvű feliratot!
Reggeli után indulás a Dunajec völgyébe, ahol gorál tutajokon gyönyörű hegyek, fenyvesek közt másfél órás a túránk.
A híres Három Korona Hegycsúcs, aminek legtetejére felmásztak a mi igazi turistáink:



 A kormányos ismeri ugyan a gorál népdalt, de mivel ő tót, nem hajlandó velem énekelni, mosolyogva visszautasít. Így továbbra is töredékes a "Matejko, Matejko-ko-ko-koko" szövege és dallama is. Ahol csendes a víz, hívja a fiatalokat, próbálják ki a tutaj irányítását, sapkáját, mellényét felvéve nevetve pózolnak a fiatalok, kis időre még "okostelefonjaikról" is megfeledkezve...
A tutajozás után átmegyünk a lengyel oldalra a gyalogos hídon:
 A lengyel oldali hídfő tetején Nepomuki szent János a vízen járók védőszentje:
A gyönyörű kis lengyel üdülővárosban Szczawniczában sétálunk, a gyakorlott túrázók a Három Korona Hegycsúcsra indulnak, a kevésbé sportosak - velünk együtt - félúton visszafordulnak. Útközben a gorál pásztorkunyhóban sajtot veszünk a készítőtől:

 Alig láttuk a sajtkészítő gazdát, mert a hátsó részben a füstölőből sűrű füst lepte el a kis kunyhót

 Amiből ízelítőt vettünk:
A hosszan elnyúló, kanyargó, a hegyoldalba felkúszó gyönyörű üdülővárost járjuk, közben magyar emlékek után kutatunk. Sok-sok lépcső megmászása után rátalálunk Szalay József szobrára is. Ő volt az a magyar, aki a gyógyfürdőhely alapítója, amelyet apjától, Szalay Istvántól örökölt 1839-ben.
Az elszánt Szalay József olyan gyógyfürdőhellyé akarta változtatni Szczawnicát, amely versenyképes Európa legismertebb gyógyhelyeivel. Az ő kezdeményezéséből megépültek: a műhelyi kápolna,


az első fürdőszobák, étterem, (amelyek máig a lengyel gyógyfürdői építészet példaképei) és a bájos panziók. Nagy hangsúlyt fektetett a felfedezett források korszerű kiépítésére. A források: „Magdaléna”, „János”, „Simon”, „Valeria”, „Heléna” és „Angéla” (az utolsó kettő kimerült).
Kibővítette és modernizálta a Felső Gyógyfürdő Parkot, megépítette a fedett járdákat, az esőben sétáló páciensek, kezeltek érdekében és a Pienini Út első szakaszát. Szalay igyekezett reklámozni a gyógyfürdőt. Aktivizálta az ott lakó „guralokat”, megfestette az első szczawnicai nemes családok címereit. Kiadta az első szczawnicai útmutatót és a „Szczawnickiék Albumát” saját rajzaival a Pieniny hegység-ről és a gyógyhelyről. Megszervezte az első tutajos túrát a Dunajec hegyi folyón.
Az ő felügyelete alatt Szczawnica ténylegesen ismert és szeretett nyaralóhelye lett az arisztokráciának és a művészeti köröknek. Itt nyaraltak többek között a legnagyobb lengyel költők, írók, festők (Cyprian Kamil Norwid, Henryk Sienkiewicz, Jan Matejko).
1860 körül egy szezonban kb. 1200 ember látogatott el a városba.
Szalay végrendelete szerint az egész szczawnicai Gyógyfürdőhely a krakkói Lengyel Művészeti Akadémia tulajdona lett, a közmondásos lengyel-magyar barátság szép példájaként. Az Akadémia azonban 1909-ben értékesítette a fürdőt, és a családi utódok a II. világháborút követő államosítás után 2005-ben vissza is kapták azt. (A fentieket Szalay Józsefről a Wikipédiától vettem át) A gyönyörű promenád:

 Mi is kúszunk felfelé gorál házacskák mellett
 A hegyre felkúszó út egykor a gyógyhely központja:

 A promenáddal átellenben a folyócska másik oldala Szlovákia, igazán ott is lenne helye emléktáblának, de  Eszterházy Jánost a szlovákok mai napig is ellenségüknek tekintik...
A kétnyelvű, lengyel-magyar felirat magyar oldala:
1901 MÁRCIUS 1-ÉN SZÜLETETT A MAGYAR KIRÁLYSÁG
 TERÜLETÉN NYITRAÚJLAKON
1957. MÁRCIUS 8-ÁN HUNYT EL A CSEHSZLOVÁKIAI MIROV BÖRTÖNÉBEN
A MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉG PÁRTJÁNAK PARLAMENTI KÉPVISELŐJE
CSEHSZLOVÁKIÁBAN ÉS A SZLOVÁK ÁLLAMBAN EGYENLŐTLEN
KÜZDELMET FOLYTATOTT MINDKÉT TOTALITÁRIUS RENDSZERREL
DE AZ ÜLDÖZTETÉS IDEJÉN IS MEGŐRIZTE HITÉT ÉS EMBERSÉGÉT
A LENGYEL ÉS MAGYAR ŐSÖK ÖRÖKSÉGÉT EGYESÍTVE MAGÁBAN
A KÉT NEMZET IDŐTÁLLÓ BARÁTSÁGÁNAK SZIMBÓLUMÁVÁ VÁLT
EMLÉKTÁBLÁJA 2013. MÁJUS 1-ÉN
A MAGYAR-LENGYEL BARÁTSÁG
III. SZCZAWNICAI FESZTIVÁLJÁN
KERÜLT FELAVATÁSRA
TISZTELET EMLÉKÉNEK!
MAGYARORSZÁG NAGYKÖVETE
SZCZAWNICA POLGÁRMESTERE
 II. János Pál pápa emléke:

Ezek is a fürdővároshoz tartoznak:

Hosszas gyaloglás visszafelé is (2,5 óra), majd busszal vissza szállásunkra, fokhagymaleves, sztrapacska, pirog, mind megettük!
Nézegetem az étterem díszeit, nagyon tetszenek a székek háttámláira faragott asszony és férfiarcok:

 A nők, mint mind angyalok...
 és a férfiak...
 Gorál népviselet:
Harmadik nap reggelén már csak férjem fürdőpapucsába fér bele a lábam, így indulok útnak, borongós az idő, de nem esik szerencsére.
Nedec várához megyünk, 1920-ig Dunajec vára a történelmi Magyarország legészakibb vára 
Útközben a szlovák oldalról, a buszból így láttuk a Dunajec lengyel partján épített modern templomot: 
 
Előttünk Nedec vára:
  A várból a dunajeci víztározó
Részletek a várról:


 Az egykori várkápolna:
Az egykori várkápolna falán a fénykép: II. János Pál pápa repülőgépről tekint le a várra:

290 lépcső fel a várhoz, ugyanannyi vissza, a várban lévő lépcsőket nem számoltam...

Ma már Lengyelországhoz tartozik a vár és a kétezer fős település.
1320-ban említik először. A Dunajec völgyében megbújó település nevezetessége a folyó partján magasodó sziklán álló vára, amely mintegy farkasszemet néz az átellenben a galíciai oldalon magasodó Czorsztynnal.
Czorsztyn a hajóról, romvár ma már, ki sem szálltunk a parton:
A monda szerint a két vár két egymással állandó viszályban élő testvéré volt. Nedec (más néven Dunajec) várát Drugeth Vilmos építtette saját birtokán kevéssel 1330 előtt, mely előbb Drugeth, majd Szapolyai birtok volt. 1412-ben itt adták át II. Ulászló lengyel király követei a 16 szepesi városért fizetett zálogkölcsönt. 1470-ben Szapolyai Imre erőszakkal foglalta vissza a lengyelektől. Szapolyai várkapitánya, Kauffang Zsigmond a várat rablásokra használta fel, ezért 1553-ban Bebek Ferenc elfogta és a várurat Bécsben lenyakaztatta. 1772-ben itt váltották vissza a Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat. A 18. században a Horváth család építtette újjá. 1918-ban Lengyelország része lett,. Utolsó lakója az özvegy Bethlen Ilona grófnő gyermekeivel 1945-ben hagyta el a várat.
Eredeti berendezés maradékai az utolsó lakók használati tárgyaiból, ami megmaradt a Vörös Hadsereg 1945-ös óriási pusztítása, rablása után:
   


Indulunk tovább, túravezetőnk sorolja a magyar emlékeket, amerre buszunk halad. 
Poprád városában 1848-as emlékmű áll, még kiolvasható a szöveg: "Édes hazánk iránti szeretetből" - de a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve lett...Poprád és Rozsnyó közt hajtűkanyarok, rossz úton vágtatunk. Rozsnyót elérve már csak annyi időnk marad, hogy egy kávét igyunk, a Főteret körberohanjuk, néhányat kattintsunk fényképezőgépünkkel, aztán irány haza.
II. János Pál pápa szlovákiai pasztorációs útjának eemléktáblája a püspöki palota falán:
 Püspöki palota a Főtéren:
 A Diáktemplom, Tűztorony, a város emblémája körbeépítve különböző üzletekkel:
 Városháza:
A Városháza falán emléktábla, felirata:
II. Rákóczi Ferencz
fejedelem e város falai között intézte
nemzeti szabadságharcunknak hadvezéri
és kormányzati ügyeit 1705 december és 1707
február hónapokban
A dicső küzdelem megindulásának
200-dos évfordulója alkalmából emelte
e tábla őrizze a nagy fejedelem emlékét
és szolgáljon buzdításul a hálás utókornak
Csak egy kicsit kell érdeklődni, és ömlik a tudnivaló, már itthon jött a kiegészítés: 1704. április 22-én II. Rákóczi Ferenc leiratban tudatta a vármegyékkel és a városokkal, hogy az ezüstpénz hiánya miatt váltópénzül rézpénzt bocsát ki, melyhez a törvényhatóságok hozzájárultak. Nehogy súlya miatt használhatatlan legyen, értéke szerint kettőt veretett: a polturát és a libertast. A pénz egyik oldalán a magyar koronás kiscímer, másikon a PRO LIBERTATE felirat és egy Szűz Mária ábrázolás volt látható. 10 poltura ért 1 libertast, 8 libertas ért 1 tallért. A labanc ügynökök Erdélyben azt terjesztették, hogy azért vertek rézpénzt, mert Rákóczi és Bercsényi maguknak gyűjtik az aranyat.

Még egy érdekesség: 1705. január 1-jén a lévai tanácskozáson Széchenyi Pál érsek a rézpénzt kongónak, az ezüstöt pengőnek nevezte.
Tovább a tér látnivalóihoz:
Andrássy Franciska grófnő carrarai fehér márvány mellszobra
 A tartóoszlop mind a négy oldalán a következő magyar nyelvű felirat olvasható:
"Az özvegyek árvák ügyefogyottak jóságos szívű támogatójának
közadakozásból emelte Rozsnyó város hálás közönsége
a hitélet - népnevelés - művészet nagylelkű pártfogójának"
A Városháza előtt várakozik buszunk, beszállás, irány Budapest emlékezetes három nap után:
 

1 megjegyzés:

Ferencné Kőnig írta...

Nagyon köszönöm -személy szerint- a kimeritő útleirást és a kiegészitő tudnivalókat. Egyik legszebb helyem a Vörös Kolostor-Dunajec útvonal és környéke. Feledhetetlen élményben volt részünk,azóta sem találtam még olyan helyre, ahonnan annyira kipihenten, felüdülve térhettem vissza a mindennapokba. Ismerőseim azóta is emlegetik úgyszintén, pedig ennek már lassan 20 éve. Ehhez szerintem az is hozzájárult, hogy beszélem a szlovák nyelvet és egyúttal mindenben "ott voltam"..... csak ajánlani tudom MINDENKINEK!