Az itt-ott gyülekező, kinn is, benn is mocskolódó, gyűlölettől elvakult emberekről jutott eszembe: Veszprémben járva 2006 nyarán a Dubniczay palotában megnéztük az öt évre ott letétbe helyezett László Károly műgyűjteményt. 2011-ben lejár a letéti idő, remélhetőleg a városban maradhat az értékes gyűjtemény.
László Károly pszichoanalitikus, művészettörténész, műgyűjtő és kereskedő, magát zsidó vallású magyarnak tartja. Fiatalon megjárta a koncentrációs táborok poklát, mégis derűs, megbocsátó és megértő, egészséges személyiség maradt, aki nevet szerzett magának választott hivatásában.
Bár évtizedeket töltött hazájától távol, még ennyi év után is fontos számára, hogy ő ehhez az országhoz, ehhez a nemzethez tartozik.
Nem mindennapi kép bontakozik ki a vele készült magyar dokumentumfilmben a világról, egy tényleg liberális, optimista ember világnézete.
Tóth Péter Pál 2000-ben készült dokumentumfilmjének, LÁSZLÓ KÁROLY PORTRÉI I-II.
első részében régi pécsi iskolájának mai gimnazista diákjai feszült figyelemmel hallgatják, nézik az archív felvételeket, részleteket olvasnak fel visszaemlékezéseiből
(László Károly: Az út Auschwitz felé
Tóparti nyaralás
A nagybácsi
Találkozás 25 év után)
a II. részben berni villájában hatalmas gyűjteménye környezetében eleveníti fel különleges életének eseményeit. Gyűjteményének egy részét szülővárosának Pécsnek adományozta, a Szépművészeti Múzeumnak pedig 2008-ban adományozott sok százmillió értékű festményt a Bernben élő nemzetközi hírű műgyűjtő.
A filmből részlet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése