Esztergomi sétánk élményeiből ízelítő

Mi most autóbusszal érkeztünk Esztergomba, sétánk kezdetén az első öröm: Babits Mihály szobra a Széchenyi téren

Aki hajóval érkezik Esztergomba, már messziről láthatja a millenniumi emlékművet. Hófehér süttői mészkőszobor, Szent István Megkoronázása, Melocco Miklós alkotása:



Az esztergomi bazilika a magyar katolikus egyház legmonumentálisabb épülete a Várhegy tetején, a XIX. században épült:



A főhomlokzat aranybetűs felirata:

CAPUT, MATER ET MAGISTRA ECCLESIARUM HUNGARIAE
(azoknak, akik úgy mint én, segítségre szorulnak: A MAGYAR EGYHÁZAK FEJE ÉS ANYJA)






A bazilika altemplomában járva ámulhattunk ezen is:




Sokadszorra, de mindig új meg új élményeket gyűjtve kószáltunk Esztergomban. Árpád-házi királyaink vára és palotája hazánk legrégibb kőből épített erődítménye! Régészeink több évtizedes, még ma is folyó munkája nyomán egyre több részlet tárul fel, bár "mélységes mély a múltnak kútja".
A kitartó ásatásoknak köszönhetően múltunkból olyan tudás birtokába jutottunk, amelyről írásos emlék nem maradt fenn. A Várhegy ásatásai nyomán kelta településnyomokat, majd római falmaradványokat találtak. Ezekre építette Géza fejedelem több helyiségből álló palotáját, kutatók az ásatási területen megtalálták Szent István királyunk palotájának körkápolnáját is. A mai bazilika északi lépcsőtornya mellett helyezkedett el a Szent István protomártír-templom, amelyről egy 1397-es cannonica visitatio (egyházlátogatási jegyzőkönyv) — tehát ősrégi hagyomány — azt mondja, hogy a mellette fekvő, kápolnává átalakított szobában szüle­tett Szent István király. Ámulhatunk a feltárt, kiállított töredékes részletek gazdag díszítésén, az oszlopokon és töredékeken néhol még látható festékmaradványokon. Aztán első királyaink szállására a XII. század végi Párizsból jött építőmesterekkel építtette rá pompás díszítésű palotáját III. Béla királyunk. A feltárt díszes, festett töredékekből elképzelhetjük, micsoda pompás palota lehetett. Böngészem a Cseke László által összeállított Duna-kanyar utikönyvet, ahol azt írja a szerző: "A rangos magyar fővárosban látta vendégül 1189-ben III. Béla Barbarossa Frigyes német-római császárt, a középkor egyik legnagyobb fejedelmét. A díszes külsőségekkel rendezett fogadás eseményeit Frigyes császár krónikása is megörökítette. Leírja, hogy a magyar király ezer katona kíséretében lovagolt a császár elé. A fogadás fénypontja a palota bemutatása volt; a palotában a házigazda bőkezűen megajándékozta vendégeit."
A régészeknek köszönhetően tudhatjuk ma már, hogy a honfoglalás és a magyar állam központjának megépítése között nem volt nagy ugrás a fejlődésben, hazánk már a X. és XI. században beilleszkedett a középeurópai fejlődés menetébe!
III. Béla feltárt lakótornyának ablakán kinézve a látvány:



"Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk!" (Simon Weil)

A Szent Adalbert székesegyház díszkapuja (Porta Speciosa) - a képet tán bocsánatos, a világhálóról vettem le, mert a Vármúzeumban nics nyugdíjas fotójegy...



"A Szent Adalbert tiszteletére emelt székesegyházat a 11. század első évtizedében István király kezdte építtetni. Királyi építőműhelyre vallanak akantuszleveles oszlopfői. Az új templom építését a Párizsban tanult Jób érsek kezdi meg. A török időkben rommá lett székesegyháznak még alapfalait is elpusztították a 19. század eleji klasszicista bazilika építésekor. A főhomlokzatát díszítő Porta Speciosájából is csak töredékek maradtak ránk, noha a kaput a 18. század közepén még ép állapotban lefestik és részletesen leírják. Innen ismerjük eredeti alakját. Szintén bélletes oszlopos, rézsűs kapu volt, de vörösmárványból épült, és kapufélfáját, szemöldökgerendáját és legfőként timpanonját figurális márvány inkrusztációk díszítették. A hármas osztású kapu középrésze a felső-itáliai kapuk mintájára oroszlánokon nyugodott, míg a két kisebb szélső rész oszlopát guggoló emberek hordozták. A közelben bányászott vörös márványlapokba belevésték az alakok ruházatát, néha azonban ezt más színű (kék) márványból készítették, míg a kezeket, lábat, fejet és a mondatszalagokat mindig fehér márványból. A bevésett díszítés és ábrázolás nagy festői kultúrára valló, biztos kezű művész munkája. A technika bizánci, még ha itt a helyi márvány-adottságoknak megfelelően másként alkalmazták is. Bizáncban fehér, Esztergomban vörös márványt díszítettek más színű márvány betétek. A kapupilléreken apostolok, a szemöldökgerendán III. Béla és Jób érsek bizánci módra térdelő alakja (ez keltezi a kaput, a király halála, tehát 1196 előtti időre), a timpanonban pedig legendás jelenet: Szent István felajánlja országát Szent Adalbert kíséretében a trónoló, ölében gyermekét tartó Szűz Máriának."

(Forrás: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 191.)


Esztergom török elleni védelmében veszítette életét Balassi Bálint, szobra a Várhegy oldalában



A Várhegy oldalában Vitéz János, a nagy humanista tudós szobra



JOHANNES VITÉZ LUX PANNONIAE (Pannónia fénye)

A várudvaron emléktáblája:



Utózönge:
Arról az étteremtulajdonosról nem készült fénykép, aki asztalunk mellett ki-be sétált, nem köszönt. Igaz, szezon elején csak mi ketten ebédeltünk, átnézett rajtunk. Bezzeg a Duna parti kerítés előtt játszó gyerekeknek,- akik közül egy kiváncsiskodva felkapaszkodott a vaskerítésre- kiordított: "Anyád kerítésére mássz fel, letöröm a kezed, lábad, ha mégegyszer ide felmászol!" Ebbe a "vendéglőbe" többé be nem tesszük a lábunkat...


Sobieski János emlékére:


További képek hamarosan : http://picasaweb.google.com/vajda.molnar