Két nap Mosonmagyaróváron

Lassan már két éve, hogy a városban jártunk, azóta bizonyára sokat változott, szépült. Azt a 2016 júniusi képet igyekszem megmutatni, ahogy mi láttuk a koranyári hőségben Budapestről vonaton érkezve, az utcákon kószálva.
Virágos város, az óvodások és kisiskolások munkái:

Német nemzetiségűek a XV. századtól éltek itt, később Mária Terézia tudatos betelepítése következtében Alsó Fő utcában gazdag német parasztok házai, Moson Felső Fő utcában  magyar ill. zsidó gabonakereskedők villái voltak.

Az első mosoni kisdedóvó a lokálpatrióta Ostermayer Károly gabonakereskedő házában létesült: http://www.infomovar.hu/hirek/olvas/125-eve-avattak-fel-a-mosoni-ostermayer-ovodat-2017-07-09-153809

A város első középiskolája, az 1739-ben alapított Piarista Rendház és Gimnázium

Fő utca és Magyar utca találkozásánál a téren (régi Vámház tér) a betelepülő németek (svábok) hajós emlékműve. Rieger Tibor alkotása:

Fő utca 39. Segítő Mária Patika, óvári életképekkel, sajnos zárva találtuk

A várost járva lépten-nyomon felújítás, utcaburkolat csere:

Ahol ebédeltünk:

Főhercegi sörgyár, főhercegi malom 1607. kibővíttette az uradalom 1845-ben a Lajta folyó mindkét partja felé, 1910-től villany hajtotta a turbinákat. 1989-ben a vizimalmot az akkori tulajdonos bezáratta, mert zavarta a belváros életét a por és a zaj... Az épülettel egybeépült főhercegi sörgyár már a 17. századtól működött, az uradalom megszüntetése után fejezte be a sörgyártást.

valami készül...

A Habsburg főhercegi kastély: a trianoni szerződés után az Ausztriából kitiltott Habsburgok katonai ága itt telepedett meg. Leghíresebb családtag Habsburg Frigyes főherceg, emlékére a város bronz ülőszobrot állított, Paulovics Iván szobrász alkotta. Bocsánat, kis időre leültem a főherceg mellé...

Napjainkban Főherceg Vendégház, egykor itt szállt meg  - micsoda névsor! - Champagny francia külügyminiszter, gróf Széchenyi István Moson megye követe, a Bécs felé menekülő Jellasich. Toborzókörútján Kossuth Lajos 1848 októberében toborzó körútja során a Fő utca felőli erkélyről hívta hadba a környékbelieket. Emléktáblája:

Deák tér Nepomuki Szent János szoborcsoport 1744. Mária Terézia királynő megkoronázásának emlékére a főhercegi uradalom jószágkormányzója állíttatta:

Szent László tér: Szent Gotthárd plébániatemplom  altemploma Habsburg Frigyes főherceg és

 felesége temetkezési helye

esküvői menet:

Szent László szobra Lebó Ferenc alkotása

Városkapu tér bírósági épülettel, a parkban világháborús emlékoszloppal:

Kószáltunk az óvári várban, ma a vár épületében a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara található. Az óvári vár római kori település romjain épült, 1291-től Moson vármegye székhelye volt,  A várárkot átívelő egykori felvonóhíd helyén téglahíd, az vezet az alagútszerű várkapuhoz. Falán római kori sírkőfeliratok,  valamint 19 és 20. századi emléktáblák.

A várépület:

Az egyetem falán elhelyezett emléktáblákat érdemess kinagyítva megnézni

Albert Kázmér  szász-tescheni herceg, Mária Valéria veje, 1818-ban alapította az agrár-felsőoktatási intézményt a várban. Mellszobrának alkotója Prischler Ferenc

az egyetem 1912-ben átadott szecessziós épülete:

Ma Tímár utca, az egykori Akasztódomb, ahol a kivégzéseket végrehajtották. Kis módosítással eltüntettem a hátterében kandallókat reklámozó üzletet...

AKASZTÓDOMBI OSZLOPOS PIETA:

Az oszlop német szövege magyarul is olvasható:

VÁROSHÁZA, előtte a téren I. világháborús emlékmű a gyönyörű virágos parkban:

Fő utca 19.  a későgótikus Cselley ház a város legrégibb lakóháza. Vasrácsozott falerkélyei, kőkeretes ablakai, boltozatos bejárata, kovácsoltvas lépcsőajtója reprezentatív épületre utalnak. Ma múzeum, itt van többek között a Gyurkovics-emlékszoba. Az épület előtt az író szobra, alkotója Zsin Judit:

Gyurkovics Tibor emlékszobájában a falon a vers, alatta, előtte a versben említett bakancs és mellette egy pár cipő, egykor az író cipője volt..

                    Gyurkovics Tibor: Lábbelik

Ahogy halad előre az idő

úgy rongyolódik rólunk a cipő

emlékszem volt bátyámnak egy cipője

a vitrinünkben állott bronzba öntve

bronzból volt még a cipőpertli is

nyolc centi volt de legfeljebb ha tíz

ő nemrég abban tapsikolt szaladt

végtére csak e kis cipő maradt

belőle pedig tiszticsizma négy

is borította régen lábfejét

s cugoscipők melyekben körbetáncolt

a nagyszobában valcert játszhatott

sebesült lába pedig fájhatott

hisz szétütötte fejszével a zsámolyt

mire pihenni akarták leüljön

s úgy vágta szegény szolgáját is fültőn

hogy Jancsi csillagokat láthatott

most láthatod már mindkettő halott

anyámnak volt egy könnyű lakcipője

szilveszterkor pezsgőt ittak belőle

anyám lebegett mint az angyalok

harmincötös gyönyörű lába volt

nagy girlandokkal vonták be a búrát

apámat meg valami szomorúság

fogta el ahogy felesége lába

ördöngősen a táncot ropta-járta

egy idegen feketehajú úrral

ki nem törődött hátában a csúzzal

a vörös papír vörös félhomályt

teremtett anyám szervezte a bált

a cseléd a pezsgővel vacakolt

most meg már mind a négyőjük halott

apám elment a hóban egyik este

rá se hederített a fegyveresre

akinek akkora szuronya volt

hogy véletlenül lábomba hatolt

ahogy apámtól el akartam volna

búcsuzni az őr mint az idióta

föl is sebezte a lábfejemet

nem orosz hanem kirgiz lehetett

vigyorgott is ahogy a vér kiserkent

a lábfejemből hogy apám le nem kent

egy nagy fülest ma is csodálkozom

ahogy ott állt a sok buta rokon

de indultak pufajkás-büdös útra

Ukrajnába a Szovjetúnióba

apám ötvenegy éves lehetett

lángolt benne a tiszta szeretet

míg végül e bakancs maradt belőle

ügyeljetek ha mondom a cipőre.

-------------------------------------------------------------

Már úgy éreztem, hogy lemegyünk a térképről, mire elértünk a város széli egykori határőrlaktanyához, a Gyásztérrre, az

1956-os mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak emlékművéhez, alkotója Rieger Tibor

Még kimegyünk a temetőbe is...

Hősi halottak kegyeleti kápolnája

Ennyi a töredékes beszámoló.

Mosonmagyaróvár és Ulm skatulyái

Hőségben érkeztünk, épp csak le tudtunk szállni, be se mondták, hogy Mosonmagyaróvár következik, máris robogott a Rail Jet tovább Németországba szabadságról visszatérő török vendégmunkás családokkal, óriási emeletes bőröndjeikkel, gyerekeikkel.
















 Gyalog baktattunk végig a városon eltikkadva, de megörültünk, amikor a Kálvária téren szombati nagypiacba csöppentünk. Egy dobozka málnát vettünk, azt eszegetve járkáltunk a színes forgatagban.  Hideg kovászos uborkával kínált meg egy savanyúságokat áruló fiatalasszony, látva, hogy gyönyörködünk az árújában. Az uborkát rágcsálva indultunk tovább, panziónk felé.
Képes beszámolót terveztem a városról, a mi szemünkkel, de ez a szobor megakasztott:

BÁRKA a betelepülő németek emlékműve Rieger Tibor alkotása

 A Dunán hajózva érkeztek új hazára lelni köztük a Strellek is, anyai ágon német betelepülő őseim, ők Kosdon találtak új hazára.

"Ezeket a dunai hajókat – kevés kivételtől eltekintve – csak folyásirányban való hajózáshoz használták. A célállomáson azután a hajó faanyagát 40-60 forintokért adták el az úgynevezett „Plattenschindler”-nek (platnirombolónak, tutajszétszedőnek) gúnyolt kereskedőknek, építőfa vagy tűzifa gyanánt – miközben egy ilyen hajó építési költsége 1830-ban 300 forintot tett ki.

Az Ulmtól Bécsig tartó utazás – az áramlási viszonyoktól függően – 8-10 napig is elhúzódhatott. Bécs az utazás fontos csillagpontja volt, mert itt kaptak útlevelet a bevándorlók a magyar királyságba, és itt fizették ki az útiköltség további részletét. Bécsben tehát újra kellett szervezni az utat. A továbbutazás vagy szárazföldön, kocsival történt, vagy különalku után volt lehetőség vízen tovább utazni, ha megegyeztek az úszó alkalmatosság és a személyzet tárgyában. Ilyenkor gyakorlatilag ki kellett fizetni az eredeti ulmi tulajdonosnak a beépített faanyag árát, és új személyzetet kellett bérelni. Tehát elsősorban a kereskedelmi teherforgalom volt az, amibe elvándorló őseink utasként belecsöppentek, az eredeti üzlettulajdonosokat további haszonnal gazdagítva." ( Botzheim István kutatásai és jegyzetei alapján)

" Az ulmi skatulyának csúfolt bárkák a 18. századdal kezdődően – a dunai németek százezreinek kivándorlásában játszottak szerepet.  Ulm számára jövedelmező gazdasági ágazattá vált a kivándorlási hullám. A városi polgárok a kivándorlók esküvői tanúi, keresztszülei lettek, mivel csak családos emberek kaptak betelepülési engedélyt. Hajókat, tutajokat és "Ulmer Schachtel"-eket (ulmi skatulyákat) építettek számukra, azokon jutottak el Magyarországra. Ezeknek közepén egy kis építmény szolgált alvóhelyül és raktárul. A borzalmasan szűk helyen tehenek, lovak, csomagok közt szorongtak útban egy ismeretlen ország felé. A dal, a kivándorlók által gyakran énekelt, bizonyára lelket öntött beléjük:

Magyarország a leggazdagabb ország,
ahol sok bor és gabona terem,
így mondták Günzburgban.
A hajók már készen állnak,
sok ott a marha, hal és szárnyas,
és napi járóföld a legelő,
aki most Magyarországra költözik,
aranykor virrad arra." (innen:http://www.danube-places.eu/images/katalog/ungarn%20schwaben%20katalog_dzm_INT_UNG.pdf)

Hét évvel ezelőtt, amikor szűk két órát töltöttünk Ulmban, kora reggel megállva Stuttgarti uticélunk előtt, még nem tudtam, hogy Strell őseim is itt szálltak vízre Magyarország felé "ulmi skatulyán". Az a rövid idő, amit a városban töltöttünk, emlékezetes maradt.
Néhány kép ízelítőül Ulmból: A város jelképe az "Ulmer Spatz", ulmi veréb.  Legendája, hogy a bölcs veréb csőrében a szalmaszálat hosszában vitte, a mesterek a városkaput lebontva keresztben akarták a gerendát bevinni, aztán meglátták a verebet, tőle tanultak, így nem kellett a kaput lebontani, hogy a gerendát be tudják vinni...

Bölcs verebük számtalan helyen látható:

És néhány kép Ulm óvárosából:

a híres ferde ház, ma hotel

Városháza, egykor kereskedőház

A homlokzaton a városok címerei, amelyekkel kereskedett Ulm, jobb oldalt fentről a negyedik: OFEN PEST

Münster, ahol a kivándorlók házasodtak össze, mielőtt útrakeltek Magyarország felé

Ideje tovább indulnunk, 8 óra elmúlt, Stuttgartban már várnak ránk

Öt éve írtam

Képtárnézegetés közben ráakadtam Nőtincs, a nógrádi kis falu I. világháborús emlékművére, feliratán az elesettek közt Babka Károly nevére.

http://amulok.blogspot.hu/2012/01/akikrol-nem-feledkezhetunk-el.html

Akkor még nem tudtam, hogy Ő anyai nagyapám testvéröccse. Azóta családunk után kutatva, hogy eleinknek emlékét utódainkra hagyjuk, egyre jobban belemerültem a családfakutatásba. Levéltári böngészés, archívumok meglepetései, utazgatás a nógrádi falvakba, levelezés sok érdekességet tárt fel. Így tudtam meg, hogy :
"Ő császári és apostoli királyi Felsége méltóztatott legkegyelmesebben adományozni a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a katonai érdemkereszt szalagján Babka Károlynak az ellenséggel szemben kitűnő szolgálata elismeréséül" (Budapesti Közlöny 1915. szerda, július 7)

 Babka Károly cs. kir. népf. százados kitüntetése a Ferenc József - rend lovagkeresztje:
.

 

Néhány hónap múlva az oroszok fogságába esve a szamarkandi hadifogolykórházban elhunyt. 

Eltűntként tartották számon, 5 év múlva felesége holttá nyilváníttatta két hadifogoly társa vallomása alapján, akik Babka Károly halálának szemtanúi voltak. Gyermekük nem lévén, árvát nem hagyott maga után, özvegye pedig ismét férjhez ment.

Járjuk a várost...

Az idén februárban alig volt napsütés. Így amikor egy vasárnap délután végre sütött a nap, elindultunk. Bekérezkedtünk a CEU nemrégiben átadott épületszárnyába, ahol a portán jó kedvében találtuk az egyik dolgozót, aki felkísért a tetőteraszra. Utalásait elengedtük a fülünk mellett, mert nagyon eltértek nézetei a miénktől. Ez természetes, hisz a Soros-féle magánegyetemen mi bizony kakukktojás látogatók voltunk. Még elmenőben dicsérte az egyetem éttermét, biztatott, hogy egyszer ebédeljünk ott.

 Vigyázó Ferenc utca a tetőteraszról:

 Háttérben a budai hegyek és az Országház:

Aztán eltelt néhány nap, úgy döntöttünk, hogy ma nem főzök, jó lesz nekünk az az ebéd, amit az egyetemen adnak, így hát újra betoppantunk. Mivel a hölgy közölte, hogy a II. emeleti étterem nyitott kívülállóknak is, felmentünk, beálltunk az önkiszolgáló sorba, megebédeltünk. Nem mondhatom, hogy férjem lelkes lett volna, de azért legyűrte a fasírtjukat a generálszósszal és krumplipürével.  Érdemes megjegyezni a tervezők, a dublini O'Donnell és Tuomey valamint a magyar M-Teampannon nevét. A generálkivitelező pedig csodák csodája, a liberális oldalról naponta támadott Market Építő ZRT és a Strabag alkotta konzorcium volt. Úgy látszik nagyon is megfelel egy posztgraduális képzéssel foglalkozó magánegyetemnek, ahol a diákok több mint száz országból jöttek, az előadások angol nyelven folynak.

A liftnél megvárt minket egy fiatalember, közölte, hogy csak keveset tud magyarul, nagyon nehéz a magyar nyelv.

Ebéd után végül férjem készített néhány képet az épület belsejéről:

Zárókép a külső homlokzatról, a  világhálón találtam: