Járjuk a várost...

Az idén februárban alig volt napsütés. Így amikor egy vasárnap délután végre sütött a nap, elindultunk. Bekérezkedtünk a CEU nemrégiben átadott épületszárnyába, ahol a portán jó kedvében találtuk az egyik dolgozót, aki felkísért a tetőteraszra. Utalásait elengedtük a fülünk mellett, mert nagyon eltértek nézetei a miénktől. Ez természetes, hisz a Soros-féle magánegyetemen mi bizony kakukktojás látogatók voltunk. Még elmenőben dicsérte az egyetem éttermét, biztatott, hogy egyszer ebédeljünk ott.

 Vigyázó Ferenc utca a tetőteraszról:

 Háttérben a budai hegyek és az Országház:

Aztán eltelt néhány nap, úgy döntöttünk, hogy ma nem főzök, jó lesz nekünk az az ebéd, amit az egyetemen adnak, így hát újra betoppantunk. Mivel a hölgy közölte, hogy a II. emeleti étterem nyitott kívülállóknak is, felmentünk, beálltunk az önkiszolgáló sorba, megebédeltünk. Nem mondhatom, hogy férjem lelkes lett volna, de azért legyűrte a fasírtjukat a generálszósszal és krumplipürével.  Érdemes megjegyezni a tervezők, a dublini O'Donnell és Tuomey valamint a magyar M-Teampannon nevét. A generálkivitelező pedig csodák csodája, a liberális oldalról naponta támadott Market Építő ZRT és a Strabag alkotta konzorcium volt. Úgy látszik nagyon is megfelel egy posztgraduális képzéssel foglalkozó magánegyetemnek, ahol a diákok több mint száz országból jöttek, az előadások angol nyelven folynak.

A liftnél megvárt minket egy fiatalember, közölte, hogy csak keveset tud magyarul, nagyon nehéz a magyar nyelv.

Ebéd után végül férjem készített néhány képet az épület belsejéről:

Zárókép a külső homlokzatról, a  világhálón találtam: