Nem gondoltam akkor, amikor Csontváry képeiben gyönyörködtem, hogy Mostarba is eljutok egyszer! Hát megvalósult az álom, majd hazajöttünk, kialudtuk magunkat, most dolgozzuk fel a sok hihetetlen élményt, szépséget, és a kínos várakozást a sok-sok határellenőrzés miatt, Boszniába be, Boszniából ki minden esetben összeszedték útlevelünket, tüzetesen áttanulmányozták, mi meg vártunk...Ígéretes program, belevágtunk! Egész utunk alatt összesen 38 határátlépő ponton ellenőriztek bennünket! Reggel 1/2 7-kor indulunk két autóbusszal, Mohács után Udvarnál lépjük át a horvát határt, gyors ellenőrzés, mellettünk kamionok hosszú sora várakozik. Nézegetjük a migránselhárító kerítést,
majd indulás Bosznia-Hercegovina felé. Az alábbi térkép Bosznia-Hercegovina jelenlegi felosztását (Daytoni szerződés) mutatja. Még ez a térkép se mutatja, hogy mennyire kevert a lakosság az egyes tagköztársaságokban. Például Szarajevóban, amely a muzulmánok vallási központja, katolikus érsekség is működik, míg Banja Lukában, amely a szerb tagköztársaság fővárosa, a 142 ezer fős lakosságnak csak 56%-a ortodox szerb, 23 %-a muzulmán, és 18 %-a római katolikus horvát.
Az úgynevezett Hold piramis:
az úgynevezett Nap piramis
már 1/2 6 van, indulnunk kell tovább, hisz MEDJUGORJE-i szállásunkig még nagyon sokat kell kacskaringós utakon, alagutakon át utaznunk. Útitársaink közt van, aki hisz a boszniai piramisok építésében, vannak akik, mint mi is, szkepticizmussal fogadják, hogy ember alkotta építmények lennének... A világhálón sok pró és kontra írás van erről, lehet gondolkozni a dolog felől, mindenesetre elgondolkoztató, hogy a kutatási támogatások elapadtak.
Este 9 órára érünk szállásunkra, finom vacsorával, borral várnak, kényelmes ágy a szobánkban, jót alszunk a 770 km-es út után.
Másnap a medjugorjei domboldalról bozótos, köves úton leereszkedünk Medjugorjéba.
A hajdani apró, 500 lelkes poros falucska, ahol nem volt vízvezeték, villany, aszfaltozott út tényleg csodás fejlődésnek indult 1981 nyarán kezdődően az állítólagos Mária-jelenések miatt. Napjainkban 4700 lakosú város, még mindig épülnek a szállodák az özönlő tömegeknek. Azoknak is nagyon érdekes hely, akik már, vagy még nem hisznek a csodákban.
Hatalmas üzleti vállalkozáA st indított el egy állítólagos Krizsevác hegyi látomás, a hegy tetején óriási kereszt. A katolikus egyház a mai napig sem ismeri el a csodás látomásokat. Ennek ellenére óriási tömegek látogatják, hatalmas szállodák és emeletes családi házak épültek, több utca hossznyi éjszakáig nyitva tartó üzlet áll rendelkezésére a vásárolni szándékozóknak, hatalmas mennyiségű vásári áru. Ezeket nem fényképeztük le, felejtésre ítéltük.
A templom:
október végén már üresek a szabadtéri oltár előtti padsorok:
Sziklás úton, közben Plivica vízesés, bosnyák határon megállás, útlevelek összeszedése, ellenőrzése...fénymásolatot készítenek egyenként, valamit írogatnak is, közben vezetőnkhöz barátságtalanul odamordul egyikük: "álljon oda!" Ó! még hányszor ellenőriznek ki-be lépéskor a határon az út során! Közben a domboldalról egy útitársunk vadon termő gránátalmát szedeget, aztán irány tovább, horvátok újra összeszedetik útlevelünket, végre 10 óra 50 perckor átlépünk Horvátországba, mandarinerdők az út mellett, a Neretva folyó mellett haladunk, majd a boszniai Neum öble, újabb határátkelő, míg végre indulunk Dubrovnik felé.
NEUM ÖBLE
Az autóbusz ablakából ilyennek láttam az elsuhanó horvátországi mandarin, szőlő és ki tudja mi minden zöldség és gyümölcs ültetvényeket:
A városfalat a 13. és a 17. század között építették, 1940 méter hosszú, 25 méter magas, több erődöt is építettek hozzá. Két kapun lehetett bejutni a városba, a nyugati Pile kapu, ahol mi beléptünk az óvárosba, a középkorban itt felvonóhíd volt.
Minceta torony:
Napoleon erőd a város felett:
Feljárat a Ferenc-rendi kolostorhoz:
Ferenc-rendi kolostor kerengője:
A kolostor udvarának kútja:
A Ferences templom kapuja:
A harangtorony órája:
Az 1358-as zárai békével a Magyar Királyság része lett a Raguzai Köztársaság, Nagy Lajos lett királya. A köztársaság 168 évig tartozott magyar fennhatóság alá, mindvégig bizonyos önállóságot élvezett, fejlődésének nem volt gátja. A magyar fennhatóság elismeréséül 30 gálya kiállítására kötelezték magukat, 500 aranyforintot fizettek Mátyás királynak, és a király tiszteletére ünnepségeket tartottak. "Raguza nemcsak a törvény betűi szerint, de szellemben, lélekben is Magyarországhoz tartozott. Nem is érezte magát meghódított tartománynak, de történelmi öntudatába ment át a magyar korona iránti hódolat." (Hegedűs István: Raguzai emlékbeszéd)
A Sponza palota első emeletének gótikus ablakai:
A Sponza palota kapujának Árpád sávos címere utal a magyar királyok uralmára:
A Domonkos rendi kolostor kertjének kútja, az egyetlen épen maradt vízvételi hely volt, ahonnan a város lakói a vizet hordták a szerb bombázások idején. 1992 októberétől 1993 májusáig a műemlékeket sem kímélve bombázták és gránátokkal támadták a hegytetőről a várost.
A kerengő:
Domonkosok templomának szentélye:
A szentély középkori keresztje közelről:
Rektori palota jobb oldalon:
Rektori palota udvara:
szemben a karantén épülete
Dubrovnik kikötői városfal a Plose kapuval
Dubrovnikból újabb határellenőrzés a boszniai Neumnál irány MAKARSKA, séta a tengerparton, majd belecsöppenünk egy jótékonysági rendezvénybe, már alig látni, olyan sötét van, de az illat után megyünk...
lángost sütnek, gulyást adagolnak, ebből mi is eszünk, majd várakozunk egy csellengő útitársra, születik a humor: "becsajozott a lángossütő asszonyoknál" - aztán indulás, bosnyák határon este 1/2 10-kor újabb útlevélbegyűjtés, ellenőrzés bosnyák alapossággal, végül 1/4 11-kor elengednek, félóra múlva szállásunkon vacsora, utána rövid 56-os megemlékezés, éjfélkor alvás, majd harmadik nap hajnalán 1/2 négytől kakaskukorékolás, hétkor reggeli, 8 órakor indulás, hűvös a reggel, a határellenőrök fűtött konténerben ülve ellenőrzik újra összegyűjtött útleveleinket, közben ide-oda küldözgetik papírjaival a gépkocsivezetőnket, majd gond nélkül átjutunk a horvát oldalra, megyünk HVAR felé, Sucurajban kompra szállunk:
Hektorovic humanista költő háza
A tengerparton és az óvárosban sétálunk:
A kedvencem a virágzó bouginvillea:
Stari Grad áromszögletű terecskéje:
aztán tovább a hegy gyomrába vágott alagúton át HVAR városába. A hegytetőn álló erődítményt egykor a kalózok és a törökök gyakori támadásai elleni védelmül építették, ide menekült fel a lakosság a támadók elől
Október végén, ragyogó napsütésben kikötői pihenés:
Főtér
1/2 4-kor indulunk vissza, sok-sok hajtűkanyar után érünk le a partra 1/4 6-ra!
Búcsúzás Hvar szigetétől, a sucuraji kikötőben védőszentjük Szent Miklós szobra:
Határállomás újra, 19 ó 20, a bosnyákok megnézik buszunk csomagtartóját, az útleveleket, aztán végre mehetünk vacsorázni! Előtte még megállunk a medjugorjei bazársoron, van aki vásárol.
Negyedik nap korai indulás, 7 ó 50-től tejfölsűrű ködben várakozunk, nem engednek át, másik bosnyák határon kell átmennünk, visszafordítottak, így újabb bosnyák határ következik, állítólag rövidebb út, tábla nincs, zötyögünk úttalan utakon.
Odaérünk az ajánlott határátkelőhöz, újra útlevélbegyűjtés, ellenőrzés, majd indulás tovább 8 ó 55-kor, aztán 1/4 10-kor sokan leszállnak mandarint vásárolni, bár a hotelben 1 Euróért 2 kg-ot adnak, dehát kitör a vásárlási láz, 1/2 10-kor mandarinhegyekkel felpakolva indulunk a horvát határhoz, "magyarszki" - mondja a határőr tovább hajthatunk, 10 órakor csoda! a bosnyákok azonnal átengednek, Horvátországban vagyunk újra. Végig a tengerparton, napsütés, gyönyörködünk majd 11 ó 50-kor indulás, közeledünk Montenegro felé, 23 fok meleg van, simán átjutunk, 12 ó 25 Montenegro, 10 perc múlva némi dobozos sör fejében mehetünk tovább...
Átkelés kompon a Kotori öblön,
BUDVA
Szent Iván székesegyház
Szent Iván székesegyház szentélyében modern freskó Keresztelő Szent Jánost ábrázolja:
Ortodox templom:
Ortodox temlom bejárata
Budva erődjének egyik bástyája:
egy különleges óra Budvában:
KOTOR óvárosi séta:
Kotor feljárat a várfalon:
Kápolna a várfalon:
Kotor kikötői kapuja:
Az egykori velencei uralom emléke a várfalon:
Liszt tér, itt egykor gabonapiac volt:
Főtér óratoronnyal:
Középkori pellengér az óratorony előtt:
Kotor kikötői kapu XIV. sz-i dombormű:
Két korszak találkozása:
3/4 6-kor indulás szállásunkra, a határon hamar átjutunk, úgy látszik, hogy már elegük van belőle, hogy mi ki-be utazgatunk, úttalan utakon végre visszaértünk medjugorjei hotelünkbe, éjfél előtt fél órával meleg vacsora. Szegény személyzetnek miattunk kell éjszakába nyúlóan dolgozni. Bizonyára megkönnyebbültek, amikor másnap a reggeli után elbúcsúztunk, indulunk MOSTAR felé, meleg napsütéses időben óvárosi séta:
MOSTAR
Ferences templom
Muzulmán mecset:
A Neretva folyó két partja:
A mostari Öreg híd hídfőjénél:
A híd felrobbantásának emlékköve:
Az I. Szulejmán szultán építtette híd Hajrudin építész tervei alapján 1567-re készült el. Az egynyílású kőhíd építésének idején egyedülálló alkotás volt a világon. Íve 30 métert hidal át 24 m magasságban az átlagos vízszint felett. A város bosnyák és szerb oldalát köti össze. A világörökség részének nyilvánított, nemzetközi összefogással helyreállított mostari Öreg híd:
A hídról nézve a Neretva:
Indulunk tovább SZARAJEVO felé, útközben az autóbusz ablakából a látvány:
SZARAJEVO
A Miljacka folyó mentén az Osztrák-Magyar Monarchia építészete és a muzulmán világ öröksége jól megfér egymás mellett. Ám az emberek már kevésbé, évszázadok óta puskaporos hordó a Balkán. Keserű iróniával állapítja meg egy harmincas éveiben járó fiatalember: "Mi azt szoktuk mondani, ha nem lövünk egymásra, akkor már jól vagyunk". Ez a boszniai valóság.
Városháza
Katolikus templom, előtte "Szarajevo rózsája"
A boszniai háború egyik központi hadszíntere a főváros volt. A jugoszláv néphadsereg 1992. május 2-án vette ostrom alá a várost, majd elzárta mindenfajta utánpótlástól. A szerb tüzérség folyamatosan bombázta a polgári lakosságot. Egy átlagos napon háromszáznál is több ilyen kráter keletkezett.
Gazi Husrev bég két kormányzósága közt néhány évet Magyarországon töltött, részt vett ellenünk Eger ostromában, a mohácsi csatában, ahonnan hadizsákmányként szekérszámra vitt kincsekből építtette a dzsámit, amely a legnagyobb muzulmán templom a Balkánon, a könyvtárt és más épületeket.
mauzóleuma:
Sírkert a dzsáminál:
Gazi Husrev bég nevét viselő dzsáminál imádkozó muzulmán férfiak:
és külön a dzsámi bal oldalán imádkozó muzulmán nők:
Óvárosi utca:
Gazi Husrev bég volt Bosznia kormányzója a XVI. sz.-ban, uralma alatt építette ki az Óváros nagy részét, a róla elnevezett dzsámi minaretje:
a balkáni háború nyoma:
Szarajevói bazár:
A 38 méter hosszú gyalogoshíd közepén kialakított hurok valójában egy kapu, azáltal, hogy nem egy egyenes vonalban haladnak a gyalogosok, itt a padon egy kicsit meg is lehet pihenni. A híd neve, a Festina Lante név a latin "sietni" és "lassan" szavakból áll.
A magyar megfelelője: "Lassan járj, tovább érsz!"
A Bascsarzsia negyed főtere:
A Bascsarzsia negyed főterén a kút:
Óvárosi utcaképek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése