Az edelényi kastélytól Sajóvelezdig...

Először a hetvenes években jártam az edelényi kastélyban, anyósommal, akinek valami hivatalos ügye volt az épület valamelyik irodájában. Akkor nem gondoltam volna, hogy évtizedek múlva ámulva járom felújított termeit:

Mi minden volt itt, míg végre felújították! Az építők találkoztak olyan edelényi asszonnyal, akit gyermekkorában édesanyjával együtt az ötvenes években ide zártak be, amikor éppen börtön volt a kastélyban. Előtte, a két világháború között csendőrség volt, aztán különféle irodák, szolgálati lakások, sőt óvoda:

Aztán végre elindult a felújítás,ám közbejött 2010-ben az árvíz:

Ahogy tavaly nyáron láttuk, amikor nem tudtuk, hogy csak vezetővel látogatható, átutazóban időnk nem volt kivárni a következő csoportot, kívülről bámészkodtunk:

Az idén a pünkösdi hétvégén végre bejutottunk a kastélyba, megnéztük a történetéről szóló kisfilmet,
http://edelenyikastelysziget.hu/kastely/3d-film
idegenvezetővel végigjártuk termeit.
Ó, ha láthatná építtetője Jean-François L'Huillier (1668–1728) a francia nemesből magyar generálissá lett katona, hogy látogatók gyönyörködnek kastélyában, aminek elkészültét ő már meg nem érhette. Kalandokban bővelkedő élet után Pozsonyban hunyt el, felesége fejezte be az építést, de a kastély fénykora unokája Ludmilla grófnő és az ő férje Esterházy János gróf idejére esik.
Ízelítő a mi amatőr képeinkből:

A rokokó termek falfestményeit Lieb Ferenc készítette: 

:

 

 Nagyterem részlet:

        

A kastély kápolnája Dessewffy Ferenc gróf sírkövével, sírját feldúlták, kirabolták:

Lépcsőházi részlet:

A kastélyszigetet elhagyjuk, megyünk tovább...
Edelényben a Templomkert vendéglőben megebédeltünk, kertjében szobor áll a 2010-es nagy árvíz  mentési munkáiban résztvevő önkéntesek emlékére:

Edelény után Szendrőlád (előző blogbejegyzésemben), majd az interneten megrendelt szállásunk volt a nap utolsó meglepetése. Faragott kapuján kívül a felirat: ISTEN HOZTA!, belül a távozótól így búcsúznak a kapufeliraton: ISTEN ÁLDJA! Tényleg meglepetés volt... Nem olyan vendégekre rendezkedtek be, akik magukkal hozott elemózsiájukat fogyasztják el vacsorára és reggelire is a vendégházban. Ez azonnal kiderült, amint a konyhapultra elkezdtem kirakodni. 

A háziasszony mellettem állt, nem mozdult, fagyos tekintetétől remegett a gyomrom. Elmondta, hogy ennyi pénzért (3800Ft/fő/éj+ idegenforgalmi adó) nem jár konyhahasználat. Nekik olyan vendégeik vannak, akik előre megrendelik a disznóvágást, vadat, szárnyasokat. Válaszul én sajnálkoztam, mi bizony erről nem tudunk, de ezeket nem is engedhetjük meg magunknak. Mintha a fogát húzták volna - kérésemre - elővett a konyhaszekrényből négy bögrét, hogy teát ihassunk reggel a mi teánkból, az ő vizükből és az ő bögréjükből...Végül csak magunkra hagyott, megvacsorázhattunk.

Ködös hajnalra ébredtem, még mindenki aludt, a három nagy loncsos puli-komondor keverék kutya is egymás mellett, körbejártam az udvart, hallgattam a csodálatos madárkoncertet.  Néhány emlékfotó után bementem reggelit készíteni, szerettem volna, ha nem zavar senki. Szerettem volna...Megjelent a háziasszony, nekilátott kávét főzni magának. Hiába hoztunk magunkkal kávét is, nem mertem kérni, hogy megfőzhessem. Még volt a termoszunk alján előző napról egy kis maradék, azt férjemnek megmelegítettem, miután végre magam maradtam a konyhában. 

Teraszról az udvar, nem csoda, hogy csupa madárdal:

Képek a hátsó kertről hajnalban:

Ez a pavilon az udvaron sok vidám lakoma helyszíne lehet:

Bekukkantottam, a kemence szemben:

Pihenő tehenek az udvar mögött:

A gazdaság gépei a háttérben:

Középen a fehér csoport, a három alvó kutya:

A terasz padján a reggelinket tartalmazó batyunk, mielőtt a konyhába merészkedtem :

Reggeli után gyorsan összeszedelőzködtünk, sikerült néhány elég semleges mondat váltása után kívül kerülnünk a kapun.

Aki megengedheti magának, az legyen a vendégük, mindennel felszerelt korszerű gazdaság, a modern, kényelmes vendégház a 2010-es árvíz után épült.