Nándorfehérvár, vagy ahogy ma nevezik, a Kalemegdán a Duna és a Száva találkozásánál fekszik, napjainkban Belgrádhoz, Szerbia fővárosához tartozik. Giovanni Tagliacozzo így írt: "Ez a vár végvára az országnak, s mintegy főkapuja a magyar földnek, melyen legkönnyebben juthatni az országba. Két részről óriási folyók: a Duna és a Száva veszik körül. Többször akarták már a törökök ezen várat hatalmukba ejteni, hogy így nyitva legyen előttük az út Magyarországba be és Magyarországból ki."
Nándorfehérvárt a török 1456-ban veszi ostrom alá, amikor a várban alig van kardforgató, képzett harcos, vagyis főúr és nemes. Hunyadi parasztokat trombitált a várba, Kapisztrán tüzelte, lelkesítette őket. Győzelmükkel hosszú időre sikerült a törököket távol tartani.Lépjünk be, mit láthatunk ma, hát ...
A várkapun belül rögtön Mestrovics észak felé néző GYŐZELEM c. szobra fogad, óriási talapzaton óriási szobor:
Ezen a helyen valamikor török hárem volt...
Egykor Európa legnagyobb erődítménye volt Nándorfehérvár, a sziklákra épült hatalmas bástya és kőfalsorozat, a Duna-völgyi népek legnagyobb, majd legvégső reménye...
Itt ámultunk, néhány kép:
Ahol egykor a vár épületei álltak, ma a város szabadidőparkja:
A parkban egyetlen emlékkő, ezen magyar nyelvű szöveg is van:
Törökök emléke:
Belgrád jelképe a GYŐZTES szobra karddal és sólyommal, Mestrovics alkotása, eredetileg lenn állították fel a városban, de a meztelen férfi szobra közfelháborodást keltett az öreg hölgyek körében, így itt fenn, háttal láthatjuk.
Az elsuhanó buszból nem tudtam közelebbről lefényképezni, így szükségmegoldásként a bazárban egy hűtőmágnest vettem, beszkenneltem, hát tessék:
A Szerémséggel szembe állítva, vitriolos nyelvek szerint hátha innen kap gatyát a győztes!
Zimony valaha önálló város volt, ma Belgrád óvárosa, a Duna jobbpartján. Végre nem esik az eső, felsétálunk kanyargós, szűk, macskaköves utcácskáin a Hunyadi toronyhoz, az egykori millenniumi emlékműhöz, ez mára díszeitől megfosztva kilátótorony. Az egykori Hunyadi vár helyén építették fel, a törökverő Hunyadi János halálának helyén. A 36 m magas donjon szerű építmény két oldaltornya között kőoroszlánok őrizték Hungária ülőalakos szobrát, a mögötte magasodó főtorony tetején 4,5 m fesztávú kiterjesztett szárnyú bronz turul vigyázta a vidéket. Turul se elöl, se hátul, kerámiaborítás, címer sincs ma már. A megszálló szerb csapatok minden díszétől megfosztották a tornyot. Napjainkban a felújítást egy belgrádi filmes végezteti, saját elmondása szerint benne sokféle vér keveredett, magát ő osztrák-magyarként határozza meg. Véleménye szerint ez itt Európa, odaát meg belgrádi pasaság. Átevickélünk a sártengeren, felkapaszkodunk a csigalépcsőn, csodás a kilátás.
Október végén, eső után kihaltak a Duna parti vendéglők.
Tereprendezés a Hunyadi torony körül
A toronyfeljárónál magyarok koszorúja
A magyar nyelv legdélebbi bástyája a község, 90% magyar lakossal, a mezőgazdaság mellett falusi turizmussal foglalkoznak. 1886-ban telepedtek ide bukovinai székelyek. Kevevárához tartozik, ahol 1944 őszén magyar és német tömegsír, ma befüvesített szeméttelep van...
Indulunk tovább Galambóc felé, a szendrői vasgyár kéményei látszanak a távolban, az út mentén a vasgyári munkások barakk lakótelepe. Idegenvezetőnk tudomása szerint egy magyar él Galambócon, tervezi, hogy egyszer felkeresi. Érdekes beszélgetés lehetne kettejük között...
Még sötétedés előtt meglátjuk a tengernek tűnő Dunát, Galambócnál 3 km széles.
A galambóci vár drámai hatású látvány!
Egész nap szép idő volt!
Másnap hajnalban arra ébredek, hogy kopog az eső ablakpárkányunkon.
Hamarosan jön a beszámoló utunk harmadik napjáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése