Fonyód Bélatelep leomlott löszpartjáról a túlpart "tanúhegyei" Badacsonnyal:
Ahol laktunk, kellemes nyaraló a fonyódi hegy oldalában:
Az évtizedek alatt óriásira nőtt fáktól és az elhagyott Polgár-villától csak alig látszik egy darabka a magyar tengerből.
 |
| A családjával régóta Zürichben élt tragikusan elhunyt operaénekesünk, Polgár László régóta elhagyatott nyaralója, három lánya szerteszét a nagyvilágban... |
A történet: "Minden ember a maga módján a lelke mélyén emléket állít igaz szerelmének, de mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik nem zárják magukba a titkot, hanem kézzel fogható, szemmel látható jellel kívánnak emléket állítani az ember legszentebb érzésének, az örök szerelemnek. Ezek közé tartozott Abrudbányay Ödön is, az erdélyi származású pécsi gyógyszerész, aki szokatlan módját választotta az emlékezésnek.
A történet kezdete az 1910-es évek közepére tehető, amikor az ifjú patikus Kolozsvárott beleszeretett egy szép, művelt fiatal lányba, Magdusba. Eljegyezte, de Magdus, a menyasszony az esküvő előtt három héttel hirtelen elhunyt. Az eset mélyen megrendítette az elárvult vőlegényt, összegyűjtötte meghalt kedvese tárgyi emlékeit, és sokáig gyászolta őt. Időközben lezárult az első világháború, alaposan átszabták Európa térképét, Erdélyt Romániához csatolták. A történelmi események Abrudbányayt arra késztették, hogy elhagyja szülőföldjét, és így Magdus emlékével a szívében Pécsett telepedett le. Hosszú ideig magányosan élt, utazgatott, végül családot alapított, gyermekei születtek, akiket gondosan nevelt. 1940-ben ismét a történelem szólt közbe, a II. bécsi döntés alapján Észak-Erdélyt Magyarországhoz csatolták, Kolozsvár ismét hazánk része lett. Abrudbányay doktor, aki ekkorra tehetős emberré vált, úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, emlékházat emeltet Magdusnak. Hosszasan kereste a legvarázslatosabb helyet, ahova felépíttetheti azt a villát, amelyben Magdus hamvait és fennmaradt emléktárgyait méltóképpen megőrizheti. Itt Fonyódon a Sipos-dombon lelt arra a helyre, ahol dédelgetett álma megvalósulni látszott, ahonnan a panoráma emlékeztet a Nápolyi-öböl egyik legszebb pontjára. Ahogy a szirtre épített Anacapriból be lehet látni az egész Nápolyi-öblöt, úgy innen elláthatunk Keszthelytől Tihanyig, a Balaton-felvidék tanúhegyeiben gyönyörködhetünk, és a lábunk előtt ott ringatódzik a Balaton.
Az épületet 1940-ben Cserna Sándor pécsi építőmester tervezte mediterrán stílusban, oszlopokkal, erkélyekkel, lapos tetővel. Az alagsorban helyezték el a be nem teljesült nászra emlékeztető szobát, itt helyezték volna el Magdus hamvait, és itt lett volna a család temetkezési helye. A földszinten az elképzelések szerint Magdus tárgyaiból egy emlékszobát rendeztek volna be. Az emeleten a család számára egy lakást alakítottak ki.
A villa felépült, de a hamvak nem érkezhettek meg Fonyódra, mert a háború után Erdélyt ismét Romániához csatolták. Az Abrudbányay-család 1949-ig élvezhette a gyönyörű panorámát, a természet szépségeit, mígnem államosították minden vagyonukat. Az államosítás után a villa lakásként, majd orvosi rendelőként funkcionált. Az udvaron álló kis házból is elmaradt a nyaraló Abrudbányay-család. Az 1950-es, ’60-as években az építtető hozzájárulásával idegenforgalmi látványosságként bemutatták a „kriptát”, aztán lassan lomtárrá vált. Az ezredfordulón Fonyód Város Önkormányzata kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával a Széchenyi Terv pályázatán elnyert összegből sikerült helyreállítani.
A ház alagsorában, a „kriptában” most is álmodik Magdus és Ödön. Az álom azért álom, mert soha nem vált valóra. Hirdeti a ritka, de néha mégis előforduló nagy és tartós szerelmet, mely a sírnál sem ér véget. Hirdeti az emlékekhez való hűséget.
A villa máig fennmaradt legendája szerint, ha a nászágy felett egy leány és egy fiú megfogja egymás kezét, akkor szerelmük örökké tart." (http://muzeum.fonyod.hu/kripta.htm)
Az alábbi képen jól látható, milyen magasan vizesedett fel az épület fala.
 |
| Egry József, a Balaton szerelmese |
Bármerre járunk a tó körül, sok-sok bezárt étterem, diszkó, pizzéria, eladó nyaralók sora, a válság látható jelei. Hol van már a nyüzsgő külföldi nyaralósereg!
Következő utunk Szigligetre visz.
A tatárjárás után IV. Béla királyunk a Balaton egyik szigetét (Szigliget) a pannonhalmi apátságnak adta, hogy ott kővárat építsen. Favus apát két év alatt a várat fel is építtette, amely annyira megtetszett a királynak, hogy a nyitrai Debréte, a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte, királyi birtok lett a vár. A király a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta a várat, akik mintegy száz évig voltak Szigliget birtokosai. 1521-ben a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a várat. A török hódoltság végén elvesztette hadi jelentőségét a vár, karbantartásával már nem törődtek. Ami nem égett le a XVII század végi villámcsapás következtében, annak lerombolását I. Lipót osztrák császár elrendelte.
A vár aljában az egykori Tóti-Lengyel kúria kapuívén a várból való táblák feliratait böngésszük. Bezárt itt is nemrégiben még működő étterem, zárva az elvadult park is. Még kibogarásszuk a kőtáblák feliratait, aztán irány a hegytető!
Végül elmenőben még egy kis móka, oktatás a várban:
Öt lövés 200 Ft! Hát nem megérte kétszáz forintért próbára tenni, sikerül-e a céltáblát eltalálnom? Ime az eredmény:
A szigligeti alkotóház, parkja szabadon látogatható.
 | ||||
| Egy vérszívó szörnyeteg |
Balatonederics Afrika múzeum,
Badacsony,
Nikla Berzsenyi kúria,
Somogyvár-Kupavár Történelmi Emlékhely,
Balatonszentgyörgynél a Csillagvár,
Fenékpuszta, Valcum romjai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése