Mohács-Sátorhely Történelmi Emlékpark

Régen dédelgetett tervünk vált valóra, amikor eljutottunk Mohácsra. Azt sem bántuk, hogy februári szállingózó hóban, sárban jártuk be a mohácsi csata emlékhelyét, így legalább nem kellett a tömeget kerülgetnünk. Mohács-Sátorhely, az emlékpark gesztenyefasorral szegélyezett úton érhető el. Az emlékparkot a csata 450. évfordulóján, tizenhétezer ember jelenlétében avatták fel.
 Pölöskei József ötvösművész készítette kapun át jutunk a parkba.
 Az ívelt záródású, monumentális alkotás - mint minden e helyütt - az elesett hősöket szimbolizálja. Bronz elemeit 28 ezer szegeccsel állították össze, ami megközelítően jelzi az elesettek számát.
Azóta sokat fejlesztettek, legutóbbi a 2011-ben átadott négyszintes impozáns fogadócsarnok, Vadász György alkotása. Legalsó szintjén nagyon érdekes, látványos interaktív kiállítás a csata körülményeiről, lefolyásáról, a csata résztvevőiről, a feltárásokról, a helyszín leleteiről.
Ami fájdalmas kérdés, hogy a park szabadon álló, fából faragott sírjelei - Kő Pál, Kiss Sándor, Király József és ifj. Szabó István alkotta 30-30 sírjel  -,  meddig fogják bírni az időjárás viszontagságait...

Vadász György tervezte fogadóépület 

Pölöskei József ötvösművész alkotta kapu

2012 őszén felállított emlékoszlop

A földbe süllyesztett átriumos épület - Vadász György alkotása - középkori kolostorok kerengőjét idézi, a három részre szakadt országot jelképező kőrózsával, a permetező víz az érte hullott könnyeket

A fogadóépület emeletéről az üvegfalon át a kerengő és néhány lépcsővel feljebb a gyásztér

A kerengőben elhelyezett tablókon a csata környezetét, a csatában elhullottak felsorolását, az utókor irodalmi alkotásaiból vett idézeteket találunk. Sajnos a félhomályban csak nagyon rossz képeket tudtam készíteni. Rákattintva, nagyban azért olvasható, mivel máshol nem találtam ezekről képet, az esetleges érdeklődőktől elnézést kérve mégis bemásoltam, mert így is értéknek tartom, legalább is engem megkapott.

Térképkő Bencsik István szobrász alkotása

Sírhely

II. Szulejmán szultán, övére függesztett hálóban levágott fejekkel

II. Lajos király

Páncélos vitézek emlékére

Tomori Pál kalocsai érsek

Az emlékkert egyetlen kopjafája az erdélyi Sütő Béla fafaragó mester alkotása

 Erdély sajnálatát fejezi ki, hogy nem segített a mohácsi csatában megvédeni az országot. Az egykori feliratot legyalultatta Ceaucescu, ám a faragott szimbólumok az együttérzés kifejezői...

Lélekharang, sajnos nem tudtuk megkondítani, olyan magasságban van a harangkötél vége...

Lehet, hogy a diákok sokat rángatták? Ha szünet nélkül zúgna a harang, az se lenne sok

A harcban elhullott lovak emlékére

Golgota

Elesettek sírjelei

Kanizsai Dorottya sírjele

Kanizsai Dorottya a csata után a környék papjaival és  400 jobbágyával temette el az elesetteket.
A tömegsírok között II. Lajos király, Szulejmán szultán, Tomori Pál, Brodarics István, Kanizsai Dorottya, és sok-sok névtelen vitéz fából kifaragott sírjeleit láthatjuk. Az emlékhely kialakítása rengeteg szimbólumot hordoz: láthatjuk a Regős szélhárfáját, az angyalszárnyú Mária királynét, csatabárdokat, buzogányokat, kiegyenesített kaszákat, a csatában elpusztult lovakat megidéző lófigurákat.

Az 1976-ban történt átadást követően további három sírjel került a sírkertbe. Balogh István dunántúli fafaragó fejfája és az erdélyi Sütő Béla székely kopjafája után 1990-ben egy hatalmas keresztet állítottak ez emlékhelyen, mely a sírjelek közül magasan kiemelkedve hirdeti, hogy a hazánk védelmében elesett hősök mind keresztények voltak.


Babits Mihály: Kanizsai Dorottya

Mint a sötét asszony a mohácsi téren,
úgy jár a Felejtés köztünk, és egyenként
      elhantolja holtainkat.
Szolgái fáklyákat tartanak kezökben
és a fáklya fénye a lombokra föccsen
      s különös árnyakat ingat.

Kopaszon maradtunk fosztott termeinkben.
Tört ablakunkon át befütyül a sok szél
      úgy, hogy meg sem értjük egymást:
egyik szél erre fúj, másik szél arra fúj;
mi pedig különös táncot táncolunk:
      ez a tánc a süketek tánca.

Néha egyikünk ledobja magát a földre:
Mozdulni sem akar ő többet: elfáradt...
      Némelyik meg ölni kíván
s puha húsba kését sötét kéjjel mártja.
Másik hirtelenül ruháit lerántja
      s mezítelen áll előttünk.

Nekem a gyilkos is testvérem; én tudom,
mily könnyű manapság ölni, s milyen könnyű
      mondani, hogy minden mindegy.
S testvérem mind, aki felejteni akar
és mint a bús folyó, izgatott tajtékkal
      szennyes voltát eltakarja.

De jaj, testvéreim, ki mondja meg, mi jobb?
Tán nem feledésben van orvosság, hanem
      éppen az emlékezésben!
Jertek, óh hömpölyt táj, az új Kanizsai
Dorottya járt erre, boruljunk hantjai
      fölé a vak, titkos rögnek!

Oltsátok ki már a fáklyákat: jön a nap!
Lessétek, lessétek, milyen virág fakad
      a halottas föld porából!
Tán illatát lelkünk süketen is értve
összetalál egymás testvér ütemébe,
      mint vadak a muzsikától...

Mohácson emlékműve van a csatában elesett lengyel vitézeknek:

A mohácsi busójárásról, - bár egyes legendák szerint eredete a betörő törökök megfélemlítésére ijesztő maskarákkal - itt most nem számolok be, bár nagyon érdekes, látványos volt, de valahogy nem érzem ehhez a beszámolóhoz illőnek.
Már hazajőve tallózgattam, amit a helyszínen nem volt idő megnézni, itt rátaláltam, egy lelkes mohácsi kitartó munkával és sokak segítségével tette fel, köszönet mindannyiuknak.
Ahol igen sok érdekesség található:
http://mohacsicsata.blogspot.hu/
ezen belül többek közt:
 http://mohacsicsata.blogspot.hu/search/label/Fogadalmi%20templom
 http://mohacsicsata.blogspot.hu/search/label/K%C3%A1polna
  http://mohacsicsata.blogspot.hu/search/label/Gal%C3%A9ria