Ha Péter fiunk nem lógna sokat a világhálón, nem nyert volna utazási utalványt, nem utaztunk volna januárban Győrbe.
Szép emlékeket őriztünk a városról, de újra ott kószálni nem januári hidegben terveztük...
Nem bántuk meg, sőt, nagyon tetszett a város.
Szobánk ablakából a Városháza, ami két év alatt épült fel a lokálpatrióta Bisinger József üvegesmester szülővárosára hagyományozott vagyonából 1896-1898.
A kiváló hazafi még számtalan jót tett a város lakosaiért, óvodát, kórházat építettek adományából. Fehér márvány szobra a főlépcsőházban áll, emlékét park, és utca neve is őrzi.
Megnézhettük a Városháza dísztermét is, bár a portás nem akart felengedni, de akadt egy segítőkész ottani alkalmazott, aki kalauzolt minket.
Fagyhalál ellen ebben a vendéglőben töltekeztünk némi alkohollal:
Ízelítő a látottakból, a várban középkori alapokra épült székesegyház:
A székesegyház falán emléktábla a győri hősöknek:
A székesegyház Héderváry kápolnája szentélyének üvegablakain szent István, szent Imre herceg, boldog Gizella, szent Margit, szent Erzsébet, szent László ábrázolás Sztehlo Lili munkája
a szentély közepén szent László hermája
Ha sötétre sikeredett, akkor is megmutatom közelről, kattints a képre, úgy jobb:
szemben szent László hermájával a mártír boldog Apor Vilmos püspök vörösmárvány síremléke Mattioni Eszter hímeskő faldíszítésével
Mit gondolhat rólunk a Hotel Rába szobaasszonya? Álmomban sem hittem volna, hogy ha két éjszakát töltünk egy szállóban, az első éjszaka után, amint kitesszük a lábunkat a szobából, jönnek rendet tenni. A hideg miatt úgy döntöttünk, mielőtt útrakelünk az állatkertbe, jobban felöltözünk. Feri magára vette a pizsamafelsőt, a háta fázós, én a pizsamanadrágomat vettem fel a nadrágom alá. Így vágtunk neki a kirándulásnak.
Magyar gyártású busszal utaztunk a Xantus Jánosról elnevezett állatkertbe, sok sikert kívánva a gyártóknak az újabb és újabb gyártmányaikhoz, talán megvalósul, hogy magyar buszok futnak majd országszerte. CREDO, ezzel a névvel muszáj hinni...
Szégyen, hogy ezeknek a kis virgoncoknak se tudom a nevét...
Ezek pedig a kis földön futkosók, talán szurikáták? odarohantak a kerítéshez, ugrándoztak, vékony hangocskájukon talán azt mondták kórusban: nem szép, hogy a nevünket se tudjátok!
"engem csak a majom érdekel..." - nem így van, de ezt legalább felismerem, a rokonság miatt...
Délután, szobánkba lépve bosszúsan állapítottam meg, hogy az elvágólag rendezett ágynemű tetején Ferinek gondosan összehajtva a pizsamanadrágja, az én oldalamon pedig ott virít a szabályosra hajtogatott pizsamafelsőm. Kínosan nevetve megjegyeztem: mit gondolhatnak itt rólunk, hogy olyan csórók vagyunk, hogy kettőnknek van egy pizsamája, és az sem összeillő?
Járjuk a várost, lesétáljuk a svédasztalos reggelit, a bőséges vacsorát, sajnálkozunk, hogy színházba nem mehetünk, mert csak szombaton este lesz a bemutató, akkor mi már Pesten leszünk. Még itthon kinéztem, hogy Háy János: Gézagyerek c. darabját adják. Nézelődünk a színház előtt, benézünk az előcsarnokba, hogy legalább azt láthassuk, aztán "próba szerencse", a pénztárnál sajnálkozunk, olyan szívhez szólóan, hogy az esti zártkörű főpróbára ingyenes belépőt kapunk! Vacsora a közeli szállónkban, aztán irány a Győri Nemzeti Színház, a közönség már ott kavarog, a csarnokban az autista fiatalok munkáiból kiállítás, amelyet majd másnap nyitnak meg ünnepélyesen, a nagy nézőtér majdnem tele.
A darab egy autista fiúról szól, aki munkát kap, futószalagot kell naphosszat figyelnie, ahogy kővel megrakodva halad előtte, baj esetén a piros gombot megnyomva megállítani a futószalagot. Büszkén jár dolgozni a "kőnéző", fontossága tudatában, míg elfogy a türelme az eseménytelenül pergő napok során, nem kell soha megnyomnia a piros gombot. Munkatársai megsajnálják, segíteni akarnak a fiúnak, hogy végre történjen valami, de a tréfa, amit kieszelnek, balul sül el.
Végül a fiú már nem hajlandó munkába indulni, visszazuhan a tétlenségbe, özvegy édesanyját kérdezi a darab végén:
Ha a világban elromlik valami, az Isten kijavítja?
Az anya válasza: nem tudom, kisfiam.
Az autista fiút játszó győri színész, Posonyi Takács László hosszú időn át járt a Győr környéki otthonba anyagot gyűjteni nem könnyű szerepéhez, az ottani fiatalok bizalmát is megszerezve. Döbbenetes alakítás az eredmény. Az anya szerepében vendégként Pásztor Erzsi alakítása is emlékezetes.
Forgács Péter rendezte a darabot, a díszlettervező is megérdemelné neve említését, de nem tudom ki volt, mindenesetre nagyon hatásos volt a díszlet is, a lakásbelső, az utca, a "kőnéző" munkahely a futószalagon tovazörgő kövekkel.
Ízelítő városi sétánk látnivalóiból:
A bencés gimnázium előtt áll Jedlik Ányos és Czuczor Gergely szobra:
Múzeum paloták
Ma Xantus János múzeum, az egykori pannonhalmi főapát palotája:
Széchenyi tér:
A sétálóutca tengelyében a vizek városához illő csónakos szobor:
Kisfaludy Károly szobra:
A karmeliták temploma:
Még a déli vonatindulás előtt megnéztük a távolsági autóbusz pályaudvarnál az egykori hányattatott sorsú Frigyes-laktanya mára impozáns épületegyüttesét, a Leier City Centert.
Besétáltunk a központi épületbe, a portás jóvoltából ki az udvarra, ahol ma irodaépületek, lakóépületek vannak, és mélygarázsok a gyönyörű park alatt.
Gyorsvonattal haza, itt a vége, fuss el véle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése