ROMÁN TENGERPARTON

Román tengerparti emlék:
Hát ez nem éppen gyakoriság, pedig elterveztem, hogy utiélményeinkről rendre beszámolok...
Az a régi út Romániába, a múlt század 80-as éveiben! Miért is nem fényképeztem! (hogy lehetett volna fényképezőgép nélkül?) Pestről hálókocsival a tengerpartra, a román kalauz csokoládéért cserében megígérte, hogy időben felébreszt mielőtt Constanzába érünk.
VILLANÁSOK: határátlépés görcse csomagellenőrzéssel, Constanzából trolival Mamaiába, a magánszállásról egy éjszaka után menekülés szállodába. A Fekete tenger legjobb pizzájának hirdetett pizza a parton. Legalábbis Mamaiában ott volt a legjobb, máshol ugyanis nem volt csak sorbanállás. Ha jött kenyér vagy fagylalt, vagy bármi ehető, azt hangszóró bömbölte, a tizenvalahanyadik emeleti szállodaszobánkból siettünk a lifthez, hogy mielőtt elfogy az akármilyen ennivaló, nekünk is jusson. A franciák építette hatalmas szállóban románokon kívül egy-egy "baráti szocialista országból" való vendég, ám valaki magyar még lehetett, mert egy alkalommal alig mertünk a hall falán lévő óriásmozaik Románia térképre nézni. Mintha valaki rátenyerelt volna Erdély területére, egy nagy, fehér papírból kivágott széttárt ujjú kéz volt odaragasztva...
Délután már nem volt ott a papír.
Olasz fotós kiabálva ajánlgatta szolgáltatásait, Dórit a tengerben, kezében medúzával lekapta, kár, hogy a képet nem találjuk.
A Kárpátok géniuszának üdülőjét messze a tengerbenyúló óriás kődelfinekből rakott kerítés választotta el a halandóktól. Intézeti gyerekek csapatát hozták fürdeni, mind nagyon sovány és kopaszranyírt volt. A sétányon fonott karosszékben üldögélve felejthetetlenül finom kapuccsínót ittunk, mivel konyak is volt benne, mindent szebbnek láttunk...