Egy vasárnap Észak-Nógrádban

Annak nagy a varázsa, ha kettesben kószálunk, ám szervezett úton, mást is, többet is láthatunk. Ez az egyetlen nap, múlt vasárnap sok élményt adott. Hát lássátok:
ZSÉLY utunk első állomása, a Kürtös patak völgyében. A Cserhát és a Korponai-hegyvonulat közé szorult dimbes-dombos vidék nagyobb települése.
"Az itteni nagyszabású kastélyt, a nagyteremmel együtt, 1772-ben gróf Zichy Ferencz győri püspök, a nyugati részt pedig gróf Zichy Károly († 1876) építtette. A kastély nagytermében vannak elhelyezve a család seniorainak és a hitbizomány alapítójának arczképei. A kastélyban van elhelyezve a Zichy család híres levéltára," - ez volt...
Ma elhagyatott egérfészek:

Bekukkantottunk...

Ezt láttuk 2016 szeptemberében:

szemben elhagyatott palóc ház

Tovább...

SZKLABONYA szülötte Mikszáth Kálmán, csupán egy emléktábla őrzi a születés helyszínét. Ellenben az udvar, ahol fiatalságát élte napjainkban is látogatható, itt áll a Mikszáth Kálmán Emlékház, korabeli bútorokkal berendezve, életének eseményeivel, műveivel ismerkedhet a szobák tárlóit nézegetve a látogató.
"Aki valamikor Bodokon járt, annak bizonyosan feltűnt az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült, s melynek összes ablakai a temetőre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel szeretett lenni mindig.
Itt laktunk ebben a házban…
Galandáné asszonyom, 1882"
"Ebben a házban, ahol az ablakban rezeda és muskátli virágzott, cseperedett fel az író. Itt volt kisdiák, innen futotta le örömmel a két kilométert a nagyanyja ebecki házáig, csak hogy meghallgasson egy mesét. Ide volt közel a temető, ahol nagyokat lehetett játszani és a kovácsműhely, ahol oly sok érdekeset lehetett hallani. Később a diákéveiben már csak a szünidőket és a nagy ünnepeket töltötte itthon. A legkésőbbi emlékei az 1873-as évből vannak abból az időből, amikor itt élt a feleségével. Utána Pestre költözött." - az idézeteket az emlékház honlapjáról kölcsönöztem

 Tárlók között nézelődünk, az író művei, életének eseményeiről dokumentumok a tárlókban:

 Mikszáth Kálmán ifjúkori portréja:

 Mikszáth szüleinek portréja:

 Korabeli berendezés a dolgozószobában:

Kíváncsi voltam a közeli temetőre, ahol leánya Mikszáth Mariska és a különös, x-szel írt sírfelirat alatt fia nyugszik, alig találtam magyar sírfeliratot...

Tovább!
Indulás KÉKKŐ felé

 A sziklacsúcsra a várat a Balassák építették a 13. század második felében, aztán az idők folyamán birtokváltások következtek, hol harccal, hol örökléssel. A Balassák híresek, sőt hírhedtek voltak összeférhetetlenségükről. A vár fénykorában  Magyarország legerősebb végvára volt. A vár török kézre került a 1576-ban, akik kivonulásukkor 1593-ban felrobbantották. Néhány év múlva Balassa Zsigmond építette újjá, majd miután többször is feldúlták, romos lett, elhagyták.

A vár köveiből a várhegy oldalában 1730-ban a Balassák kastélyt építettek. Napjainkban tart a várrom állagmegóvása

A falu feletti sziklacsúcson állnak várának romjai:

A kastélyban századokon átívelő nemzetközi játék és bábkiállítás, azon kívül a folyosók üresek, dísztelenek, nehéz látogatókat csalogatni...

a kastély kápolnája:

bábkiállítás részlete:

A szlovák idegenvezető szerint ez a legrégibb báb:

Balassi Bálint nagyszüleinek portréja a kékkői kastélyban:

 Balassi Bálint emléktáblája 2016 szeptemberében a kastély falán, mellette feltornyozott autógumik, tapintatosan, hogy a magyar tábla szövege olvasható legyen...

Napjainkban tart a várrom állagmegóvása, közben ebédszünet:

 Alattunk a város, Kékkő:

Magyar feliratot ne keress itt, ahol a madár sem jár, csak szlovákok és angolok:

Tovább ...
ALSÓSZTREGOVA - Madách Imre nyomában
"Az ősi várkastély – melyben Madách Imre született, s amely a falu északi végében volt – kövei régen beépültek a sztregovai házak falaiba, még istálló is épült belőlük. Az, amit ma Madách-kastélyként látogatunk, már a költő apja által épített új kúria: ebben élte gyermekéveit és nehéz férfikorát Madách Imre. A híres "oroszlánbarlang", a Madách-művek születésének helyszíne ma is megtekinthető, noha az eredeti berendezési tárgyakból szinte semmi sem őrződött meg." (Magyar Irodalmi Emlékhelyek oldaláról)
1852-ben a halálra ítélt Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát alkalmazta Parócán mint erdőkerülőt. Szabadságharcosok rejtegetése vádjával Madáchot 1852 augusztusában elfogták, és előbb a pozsonyi vízi kaszárnyában, 1853. március 6-tól pedig a pesti Újépületben szenvedett el majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságot A börtönben krétával verseket írt az asztallapra, és megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címmel. 1853. május 7-e körül bizonyítékok hiányában Madáchot elbocsátották ugyan a fogságból, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Végül augusztus 20-án hazamehetett, 1856–57-ben megírta Az ember tragédiája második változatát. Az egyetlen fennmaradt változatot, (saját följegyzése szerint 1859. február 17. és 1860. március 26. között)
Helyi tárlatvezetőnk, a fiatal hölgy mondja, hogy rajta kívül már csak egy ember beszél magyarul Alsósztregován...
Madách kastély előtt állok, sok éve készültem erre a látogatásra:

Ahol Madách Imre írta műveit:

Madách Imre hálószobája, korabeli berendezéssel:

 A kiállítási termek azon részeit, amelyek AZ EMBER TRAGÉDIÁJA részleteit mutatják be, falakon, tárlókban, nem sikerült lefényképezni. 

Egyedül ezt:

"Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

Év-milliókig eljár tengelyén,

Míg egy kerékfogát ujítni kell."

Meglepetésül kapjuk Simonyi Károly szavait az űrből, mivel ezt nem tudom idetenni, így ezt a felvételt csatolom:

https://www.youtube.com/watch?v=jftTDDf7Eh0

Útban a kastélypark legtávolabbi részében nyugvó Madách Imre síremlékéhez:

 Az emlékmű Ádám szobra Rigele Alajos pozsonyi szobrászművész alkotása

Mielőtt tovább indulnánk, még kicsit körülnéztünk, békés vasárnap délután a faluban...

Tovább...

VÉGLES VÁRÁHOZ 

A Szalatna patak partján,az 1360-as években építették, Lajos király és Zsigmond király is szívesen tartózkodott a falai között, utóbbi több oklevelet keltezett innen. Mátyás király is többször megfordult Véglesen. A mohácsi vész idején Mária királyné birtoka volt. A vár többször is gazdát cserélt az 1600-as évek közepéig, amikor az Esterházy család birtokába került. Ők 1870-ben adták el Nemeskéri Kiss Miklósnak, az egykori 1848-as honvédezredesnek, aki felesége hozományából két évtizeden át építtette újjá, s az ország egyik legszebb vadászkastélya lett. Nemeskéri Kiss Miklós fia Habsburg Frigyes főhercegnek adta el a 20. század elején, Ő volt az utolsó magyarországi tulajdonosa, mert Trianon után Csehszlovákiához került. A II. világháborúban kiégett, rommá lett, nemrégiben romjaiból felújítva luxusszállóként üzemel, néhány helyiséget a látogatók is megnézhetnek.
Elrettentésül ez a torz pofa néz le a látogatókra:

 Az egykori gyilokjáró maradványainál:

 Aki ma őrt áll, a várudvart figyelve:

régi gótikus ablakív

A vár tanácsterme:

A vár lovagterme:

Vadásztrófeák a  folyosókon:

Ottjártunkkor kovácsoltvas figurák kiállítása volt az udvaron:

Indulunk tovább...
DIVÉNY várához és várkastélyához, idegenvezetőnktől hallott szövevényes, de nagyon érdekes történetébe belegabalyodtam, így segítségül hívom ezt:
http://neograd.eu/diveny/

 A Zichy kastély képei, csak az udvarra mehettünk be:

 Divény látképe:

Még mindig 31 fokos melegben, délután 5 órakor indulás tovább...
ÓGÁCS felé
A 2. világháború alatt kifosztották, a német katonaság egyik parancsnoksága székelt benne. A háborút követően államosították, múzeumot, majd szociális intézetet működtettek benne. Az intézet elköltöztetése után évekig elhagyottan állt.
Érkezésünk előtt néhány héttel adták át a luxusszállót, a hányatott sorsú várkastély végül befektetőre talált, 2010-től uniós támogatással felújították.
Története itt: http://neograd.eu/gacs/

 Tilos a fotózás, suttyomban kattintottunk néhányat a kastélyszálló előteréből:

 Már hazaindulóban...

Mit tudtam én, hova lyukadok ki!

Nevezetes család az Asbóthoké, kíváncsivá tett egy újsághír, elmentem, megnéztem a lakáskiállítást.

Budapesten a Múzeum körúti lakás mielőtt az örökösök eladnák, mégegyszer láthatták az érdeklődők, igaz, már lecsupaszítva. Video felvételen nézhettük végig, hogy szobáról szobára járva mint végrendelkezik Asbóth Magdolna, gyerekei közt szétosztva, amit élete során összegyűjtött, megőrzött. Sok érdekes történet indázik évszázadokat átölelve a lakás utolsó tulajdonosa, lakója eleiről.

A múzeum körúti udvar

A lakás alaprajza, ezen nem látszik a cselédlakás, a konyhából nyíló öntöttvas csigalépcső lejárattal

 Még a végső kiürítés előtt néhány részlet::

A konyhából nyíló lejárat a cselédlakáshoz

A konyha kiürítés előtt

Már zsongott a fejemben a sok családtag neve, a rokoni szálak, ki kicsoda. Hazajőve utánanéztem az Asbóth családnak. köztük is volt hazaáruló!
Mindig megráz, ha szembe találom magam azzal, hogy szülő árulja el gyermekét. Most is így van.
"Asbóth Lajos ezredes a bécsi hadmérnöki akadémiát végezi, majd ’48-ban nemzetőr őrnagy, ’49 januárjában honvéd alezredes, rövid ideig Debrecen városparancsnoka is; március végétől a Feldunai hadsereg ezredese, részt vesz Budavár bevételén, május végétől június végéig a 2. hadtest parancsnoka. Aztán a Szeged-Aradon alakuló tartalék hadtest parancsnoka. Aradon tizennyolc évi várfogságra ítélik, 1856-ban kegyelmet kap.

„Bizonyos”, írja már a harmadik nemzedék tagjaként az íróvá és különc és magányos politikussá lett Asbóth János nevezetes regényében, az 1878-ban kiadott Álmok álmodójában, „gyermekkoromat beárnyalta,…hogy a forradalom megfosztott az atyától.” A műbe bekerült apa-motívum sejteti, hogy itt a lélekelemzés finomabb és érzékenyebb meghonosításával van dolgunk – a társtalanul és visszhangtalanul maradt munka lényegében igen fontos a modern magyar regény történetében; először Németh László fedezi fel és tartja Asbóthot a Nyugat egyik fontos előzményének.

„Amint néztem és néztem a gyertyát, elmerültem a képzelet ama vándorlásának állapotába, mely miatt később is gyakran tartottak mások is, magam is szokatlanul gondolkodónak, holott ez állapotnak mi köze sincs a gondolkodáshoz, sőt ellenkezőleg, az észnek tehetségei buja tétlenségbe merülnek, és dolgozik maga és magára hagyatva a képzelet, valamint az álomban, ellenőrzés nélkül halmozva tarka, de elmosódott képeket egymásra. Atyám börtönét láttam. Én ő voltam. Majd hős, aki őt és társait akarta megbosszulni, és a merész tettekben elbukott. Elvonult előttem minden üldözése nagy férfiaknak, melyet ismertem. Valami büszke bátorság szállott meg, és orcám kihevült a lelkesedéstől, hogy igazságért szenvedek.” Igazság? Nagy férfiak? Nemes szenvedélyek? Álom egy szabadsághős magatartásáról?

Ez az atya részt vesz a későbbi, 1864-es Almássy-féle függetlenségi szervezkedésben, amelybe beavatja fiát is. Asbóth János diákként hírt és levelet hord, utcai tüntetéseket szervez, kiáltványokat szögez hivatalos épületekre, „hogy fegyverre készüljön a magyar”. A budai színházban 1864. március 15-én hangos tüntetésen éneklik a Kossuth-nótát. Ám az összeesküvést felgöngyölítik, őt magát kihallgatják; Almásyt húsz év várbörtönre ítélik, Nedeczky Istvánt előbb halálra, majd szintén húsz évre, de 1867 körül szabadulnak. „A foglyok kiszabadultak egymás után, nemsokára, habár azt, amit a rendőrség úgyis tudott, megerősítették a vallomások, mert nem magyar mesterség az összeesküvés, és a magyar ember azt, amit tett, eltagadni nem tudja, mindenre képes hazafiságból, csak arra nem, hogy hazudjon” – írta maga Asbóth az Almássyval való találkozásaira emlékezve, annak 1882-es halálakor." (Ambrus Lajos író tollából)

Szerencsére ez a tiszta, nemes lélek, már nem élhette meg, így sosem tudta, hogy a nevezetes összeesküvést, mint valami görög sorsdrámában, saját apja árulta el. Hogy az első világháború végén megnyílt titkos udvari irattár adatai szerint Asbóth Lajos beépített provokátor és áruló volt. Aki valóban hamar szabadult és még aznap fel is vette díjait a rendőrségtől, majd kérvényt adott be a helytartóhoz, plusz pénzt kérve az alábbi rettenetes indoklással: „Ha összehasonlítják ezt az önfeláldozó cselekedetemet a Károlyiak, Esterházyak cselekedeteivel, kiket uradalmakkal jutalmaztak, mikor én a legszebb országot mentem meg császárom számára, keveset kérek szolgálatomért”.

Asbóth János az a magányos konzervatív-liberális, akiről kortársai tudták, hogy megvesztegethetetlen, előkelő tapintatú, hogy folttalan diszkréciájú, úri elbánású, „tehetséges, de kissé különc modorú”, kit Ábrányi Kornél angolos modora miatt kedélyesen sir John Asboth-nak nevezett. 1878-as fény- és árnyképeiben a gunyoros-elegáns Kákay Aranyos találóan jellemezi őt és addigi életpályáját. „Asbóth az, aki megajándékozta a kort egy tükörrel – a saját szakállával.

Ebben örökké, híven találóan látszik az…

A magyaros időkben, midőn még honvédtiszt volt, körszakállt viselt; mint deákpárti kormányhivatalnok csupán bajuszát hagyta meg, szakállát egészen levette; mint konservatív loyalisan közepütt borotválkozott; míg most Kállay Béni szerbpártoló beszéde óta, oroszosan, csak két kis szőrfoltot hagy tenyészni a fülei alatt.

És ez azért roppant célszerű dolog, hogy ha valami idegen vetődik Magyarországra, nem szükséges sokáig tanulmányoznia a magyar mágnásoknál uralkodó politikai hangulatot.

Mindössze az Asbóth szakállára vet egy pillantást.”

Élettörténete allúzió? Áthallások mára? Töprenghetünk, hogy „apák és fiúk”?