Gödöllőn Léda nyomában

A kétszintes, kastélyihletésű, manzárdtetős, eklektikus stílusban épült villa a 20. század elejének építési szokásait tükrözte. A ház nagypolgári ízléssel volt berendezve, amelyet a helytörténet Léda-villaként tart számon, a Grassalkovich-kastély szomszédságában áll. A teraszon, a kertben dús, pompás növényzet, leander és egyéb virág mindenütt. A teraszt bábos korlát díszíti. A földszinten öt szoba helyezkedett el, a hallból indult az emeletre a szép, faragott, széles tölgyfa-lépcső. Az emeleten öt kisebb szobát gardrób, budoár, fürdő és molykamra egészített ki. Itt is volt terasz, mely az udvar felé nézett. Az épülethez zárt és üvegezett folyosóval csatlakoztak a mellékhelyiségek: konyha, kamra, mosókonyha, garázs. A garázs fölött külön lakása volt a sofőrnek. A villához óriási őspark tartozott, 1446 négyszögül nagyságú terület. Szépen ápolt növényzete volt a parknak, a főbejárat előtt a virágokból kiképzett kör közepén szökőkút állt. A villához óriási őspark tartozott, 1446 négyszögül nagyságú terület, mely a Lovarda utcától az Erzsébet királyné útig húzódott. Szépen ápolt növényzete volt a parknak, a főbejárat előtt a virágokból kiképzett kör közepén szökőkút állt. A villa ma több lakásra felosztva, az egyik lakó jóvoltából az előtérben láthattuk a megosztás eredményét:

Adél 1934-ben bekövetkezett haláláig ez volt a házaspár állandó lakóhelye. A nagypolgári ízlést tükröző épületet sem kerülte el a történelem vihara: 1952-ben államosították, hat családot helyeztek el tíz szobájában, a park közepén utcát nyitottak, és még két házat építettek a telekre. Az épület ma már csak néhány részletében őrzi eredeti szépségét.

Diósy Ödön csupán egy évvel élte túl feleségét, ekkor az özvegy édesanyja, majd utána az unokahúg, Diósy Klára örökölte meg a villát melyet 1937-ben értékesített. A berendezés árverezése során vásárolta meg a tíz darabból álló XIX. századi szalongarnitúrát Dr. Szabó Béláné dr. Szanathy Júlia gödöllői fogorvos, mely 2001-ben került a Gödöllői Városi Múzeum tulajdonába.

Brüll Adél száműzetésnek érezte a gödöllői életet, állatokkal vette körül magát, kilenc németjuhászkutya, galambok, becézett tyúkok voltak kedvencei. Helyiekkel nem tartott kapcsolatot, csak az orvosával, dr. Berente Istvánnal, vendégeik Pestről jöttek ki (pl. az Ady verseket megzenésítő Reinitz Béla barátnője, Héderváry Böske, aki hosszú levelekben számolt be gödöllői látogatásairól.)

Léda egy csúnya bőrbetegségben halt meg (pemfigusz), ami lassan hatalmasodott el rajta, s elterjedt az a hír, hogy valójában a szifiliszt kapta el Adytól, ezért az emberek a fertőzéstől tartva kerülték őt.

 Nászút, majd egy kis váradi pihenő után Szófiában telepedtek le. Léda vitte oda magával húgát, Bertát is. Szófiában a pár áttért a katolikus hitre. Jól beszéltek németül, franciául, angolul, olaszul, és megértették magukat a legtöbb szláv nyelven is. Adél ízelítőt kapott a balkáni kalmárvilágból. Ura hajnalig kártyázott gyanús elemekkel, amíg valami részleteiben máig homályos botrányba keveredvén, nem kellett menekülőre fognia. Párizsig meg sem álltak. Az asszony útba ejtette Váradot, Ödön azonban nem mert hazajönni évekig. Adél ekkor - a válást forszírozó családdal dacolva - kitartott férje mellett. Lekötötte várható családi örökségét, s ebből fedezte férje tetemes adósságait. A két embert végképp egymáshoz láncolták az anyagi érdekek szálai.Az asszony halála után Diósy - ígérete ellenére - nem gondoskodott többé az addig évtizedek óta támogatott két Brüll lányról. (Berta élete egyébként külön és szomorú regény.)http://www.holmi.org/2002/08/g-merva-maria-a-godolloi-leda-villa-titkai