2015. aug. 4.

Rejtett kincseink dél-morvaországi felfedezése

Egy augusztus eleji hétvége emlékei: Alig hagyjuk el a szlovák-cseh határfolyót a Morvát,
Milotice kastélyánál szállunk ki az autóbuszból.
Milotice kastélya és a hozzá tartozó birtok a XVII. század közepétől két évszázadon át a magyar főúri Serényi család birtokaként élte virágkorát.
Várak, kastélyok, barlangok szépségeihez sok-sok lépcső megmászásával jutunk.
Kőlépcső, falépcső, vaslépcső, csigalépcső...
Fényképezni a kastély termeiben tilos, nekünk csak elvétve sikerül, bezzeg fiatalabb útitársaink okostelefonjaikkal észrevétlenül rögzítik a látnivalókat.
A legenda szerint az éj leple alatt támadni készülő török csapatot a kastély páváinak rikácsolására ébredő védők verték vissza. Ma nemcsak az aranyozott pávás címer látható az egyik teremben, hanem 15 páva is él a parkban. Nekem csak egy szelíd, csapzott jószágot sikerült felfedeznem.

  Kő szfinxek őrzik a kastélyt:

 Miloticei kastélykert:
 belső udvar:
 Lépcsőfeljárat az emeleti termekbe:
Emeleti ablakból a park:
 fehér rózsák között kószáló: 
Emeleti ablakból:
Sörözés után indulunk tovább...
Vár a buchlovi vár, oda kell felkaptatnunk!



A várral szemközti hegytetőn a temetőkápolna, a buchlovi vár lakóinak temetkezési helye
 Amit a morva föld végvárának 22 termében láthatunk, ízelítő:
számunkra a legfontosabb a magyar forradalom emlékszobája: 




Az alábbi tárlóban a kötél általi halálra ítélt Berchtold díszegyenruhája, a kötél, melyet az akasztás jeléül viselnie kellett...
Buchlov egykori birtokosai az egyik legjelentősebb arisztokrata család, osztrák területről származtak Morvaországba. A XVII. századtól birtokuk a Brünn közeli Buchlov és Buchlovice. Magyar kötődésük sokrétű volt, magyar arisztokrata családokhoz rokoni szálakkal is kötődtek. Kiemelkedő személyisége a családnak Leopold Berchtold, tudós polihisztor, a buchlovi könyvtár alapítója, utazó, vállalkozó, orvosi tanulmányokat folytató, kastélyának egy szárnyában 70 ágyas kórházat alapít, betegeit ingyen gyógyítja. 1808-ban, amikor a francia csapatok betörésekor Morvaország védelmét megszervezték, ő maga irányította őrnagyként az egyik honvéd egységet, egyszersmind a körzet katonai kórházainak főfelügyelőjévé is kinevezték. Egyik katonai kórházban elkapott tífuszban halt meg 1809-ben.
Apja példája katonaként és tudósként, humanista-felvilágosult-liberális beállítottsága, önzetlen, nemzeti szellemű reformtevékenysége, a gazdag családi könyvtár és a magyarországi rokoni szálak egyaránt nagy hatással voltak Sigmund Berchtold ifjúkori neveltetésében. A Leopold Berchtold által megalapozott könyvtár a legnagyobb gyarapodást Sigmund életében érte el. Az ő gyűjtése és beszerzései révén alakult a családi könyvtár alapvetően magyar könyvtárrá, hiszen a kb. tízezer kötetes buchlovi kastélykönyvtár hungarikumai közel hétezer tételt, tehát a könyvtár kétharmadát teszik ki. Ez az anyag a teljes 19. századi magyar könyvészet keresztmetszetét adja a szépirodalom és szakirodalom valamennyi területén. Édesanyja, Johanna von Magnis (1764–1814) a felső magyarországi Serényi családból származott. Anyai nagyanyja, Serényi Mária Franciska (1749–1833) Teleki Sámuel második felesége volt. Sigmund gyerekkorában így gyakran tartózkodott a Teleki család pozsony megyei birtokain, s ennek során korán elsajátította a magyar nyelv alapjait. Az idős kancellárral való mély, bizalmas kapcsolatára utal az 1818–1822 közötti időszakból fennmaradt levelezésük, amely részben a közös birtokok, Záblat (Pozsony megye) és Dédes (Borsod megye) gazdasági ügyeit, részben bizalmas családi témákat érint. Leveleik elsősorban francia és német nyelvűek, de az idős Teleki nagyra értékeli, hogy Sigmund kiemelkedő családi alkalmakkor magyarul ír neki, mégpedig „tökélletesen és minden hiba nélkül”.
A fiatal Berchtold először jogi tanulmányokat kezdett Bécsben, majd a katonai pályának szentelte magát. 1821–23 között a bécsi Magyar Testőrgárda tagja volt, majd egy császári huszárezredben szolgált főhadnagyként.
A magyar irodalommal és nyelvvel bécsi éveiben került szoros kapcsolatba. A testőrségnél hatással volt rá a magyar irodalom ápolásának hagyománya; Bécsben a magyarországi diák- és katonatársakból álló széles baráti köre is elősegítette a magyar kultúrával és az aktuális magyar közélettel való kapcsolatát. A társaság tagjaival magyarul levelezett, s ezekből néhány fenn is maradt Berchtold hagyatékában. A magyar irodalom iránti fogékonyságának és érdeklődésnek szép példája az általa összeállított „Magyar Énekek” című kéziratos gyűjtemény, amely közel kétszáz éneket ill. verset tartalmaz, mű- és népdalokat egyaránt, s amely a buchlovi vár családi könyvtárában található bőrbe kötve. Sigmund Berchtold 1828-ban kötött házasságot a régi cseh főnemesi családból származó Ludmilla Vratislav z Mitrovic grófnővel (1808–1869), akihez írott 1400 darab német nyelvű levele a brünni családi levéltárban található. Érdekes megjegyezni, hogy feleségéhez írt német nyelvű leveleit sokszor kezdi a „Drága lelkem”, „Édes Angyalom” megszólítással, olykor egy-egy magyar mondatot, kifejezést beleszőve, hiszen fontos volt számára, hogy felesége is közelebb kerüljön a magyar nyelvhez.
A várban Ludmilláról, a feleségről készült festmény:
Sigmundot politikai szimpátiája a felkelők oldalára állította, állítólag részt vett a 48-as felkelésben. Hasonlóképpen tartja ezt számon a családi hagyomány is, amely máig büszkén emlegeti Berchtold 48-as szereplését, és amelyet megerősít a ma Bécsben élő egyik leszármazott, Eva Berchtold grófnő személyes közlése és a tulajdonában lévő családi dokumentumok tanúsága. Berchtold magyar nemzeti elkötelezettsége, politikai nézetei, a hagyatékában fennmaradt 1848/49-re vonatkozó irat- és könyvanyag, a buchlovi várban a magyar forradalomnak berendezett emlékszoba – ahol a szabadságharc relikviái és a politikusok portréi láthatók – kétségtelenül a magyar forradalom iránti szimpátiáját, elkötelezettségét mutatják. Történelmi tény, hogy az 1850-es évek elején Prágában hadbíróság elé került, s az elhúzódó felségárulási perben a kilátásba helyezett szigorúbb, egyes források szerint halálos ítélet végül felmentéssel végződött: a buchlovi várban letöltendő életfogytiglan házi őrizetre változott. Legfőbb támasza felesége, magas körökbeli kapcsolatait felhasználva minden követ megmozgatott, hogy férje életét megmentse.
A fenti leíráshoz felhasználtam innen egyes részeket:
http://epa.oszk.hu/00000/00021/00046/Ksz2005-3-03.htmAmilyen komor, rideg a vár, olyan barátságos a buchlovicei kastély.
A kastélyt Johann Dietrich Peterswaldsky gróf ajándékul építtette felesége az olasz Colonna családból származó Anna Eleonora számára, mert az asszony szenvedett a hideg-rideg várban. Röviddel 1700 előtt kezdődött az építkezés, ám mire befejeződött, az asszony meghalt.
A kastélyban rendezték 1908-ban az orosz és osztrák-magyar külügyminiszteri találkozót, amelyen eldőlt Bosznia-Hercegovina osztrák bekebelezése.
A gyönyörű olaszos hangulatú kastély utolsó tulajdonosának felesége a magyar származású Károlyi Ferdinanda grófné volt, aki két fiával, Alajossal és Bélával egészen 1945-ig élt itt.
A gyönyörű park után a kastély 17 belső termét: szalonját, a galéria termet, magánszobáit nézzük meg, gyönyörködünk:




Kedvenceim közelebbről:

Bálterem freskórészlet a zenészek karzatával:


Fotózni tilos, de végül csak sikerül egy kattintással megörökíteni Benczúr Gyula festményét Károlyi Ferdinanda és kisfia portréját, amelyről nem sikerült a világhálón felfedeznem fotót, így örüljünk ennek a saját, lopva készült felvételnek:
Ezzel az örömmel zárjuk a napot, hogy eredeti Benczúr Gyula képpel találkoztunk egy eddig számunkra ismeretlen morvaországi kastélyban,
Irány a szálló, a vacsora, a pihenés, holnap még sok meglepetés vár!
Hotelünk a morva karsztvidéken:

Nincsenek megjegyzések: