2013. nov. 15.

Októbervégi verőfényes napok Gyulán

Régóta tervezett gyulai kirándulás, régi emlékek nyomán is, főként egykor látott festményt újra megnézni, hírt hozni róla és fényképet is, családi érintettség okán. A több mint két évtizeddel előbb a katolikus templom előterében látott festményről kiderült, hogy az egy nagyszabású secco vázlata volt, hiába kerestem. Patay László a város viharos történelmének óriási képeken állított emléket, köztük "Az aradi vértanúk és társaik"-nak. Ez a templom előterében a falon olvasható ismertető döbbentett rá arra, hogy létezik a festmény, magasan fenn a templomhajó boltívén. Lefényképeztük, ám ahhoz, hogy jól kivehető legyen, a miénknél jobb fényképezőgép kéne.
Mindenesetre ezt a gyenge fotót megmutatom:

 Ha sikerül valakitől ennél jobb képet kapnom, azt is megosztom.
Nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, gyulaiaknak hiába írtam levelet, válasz nélkül hagyták. Ám ráleltem Patay László közösségi oldalára, ahol megtaláltam a képet:


Az 1848-49-es szabadságharc tragikus vége Gyula város történetének is szomorú fejezete. A világosi fegyverletételt követően a honvédtiszteket - kik fegyvereiket megtarthatták -  előbb Kisjenőre, majd Sarkadra vitték. 1849. augusztus 21-én érkeztek Gyulára. A honvédtiszteket gyulai lakosoknál szállásolták el, kilenc honvédtábornok és két honvédezredes töltötte az éjszakát a városban. Másnap, augusztus 22-én, reggel 6 órakor az óvár és a kastély közötti téren fegyverezték le a szabadságharc honvédtisztjeit. Knezich tábornok kardja markolatát letörve adta át fegyverét.
Az idén 200 éve született Ormay (Auffenberg) Norbert ezredes Gyuláról, ahol a meghódolt magyar csapatokat az osztrákoktól átvették az oroszok, belovagolt Haynauhoz - fiatal várandós feleségét bajtársaira bízva - Aradra azt kérni, hogy ne bánjanak olyan lealázóan a magyar katonákkal és tisztekkel, ne hajtsák a lefegyverzett katonákat városról városra, mint az útonálló banditákat. Az eredmény: a  felbőszült Haynau tombolt, a rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte Ormayt, még aznap, 37. születésnapján az Arad melletti csálai erdőben egy fára felakasztották.
A Magyar Nemzeti Galéria Történelmi Arcképtára őrzi Barabás Miklós olajfestményét :
Ormayné Rozsváry Vilma arcképe 1850
A gyönyörű fiatal özvegy gyásza jeléül bal karján fekete, kereszttel díszített karkötőt visel...

Patay László "Az aradi vértanúk és társaik" című seccoja Gyulán, a belvárosi katolikus templomban található. "A falkép az aradi vértanúk és társaik emlékműve, egy képzeletbeli, sűrített pillanat megjelenítése. A csoport tagjai balról: Török Ignác, Poeltenberg Ernő, Lahner György, gr. Vécsey Károly, gr. Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Knézich Károly, Aulich Lajos, Damjanich János (térdel), Lázár Vilmos, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, - egy osztrák tiszt - Kazinczy Gábor, Lenkey János, Ormai Norbert, és Batthyány Lajos miniszterelnök (térdel). A csapat bal szélén takarásban egy orosz katona áll, a háttérben bitófák, jobbra sortűz jelzése (félkövér kiemelés: akiket Gyulán fegyvereztek le). A halálraítélteket feloldozó pap mellett a szabadságharc elestét sirató nép, a gyászra lehajtott zászlóval. A falkép két oldalán egy-egy szimbolikus figura, balra riadót fújó lovas huszár, jobbra nemzeti szalagos koszrút magasba emelő nőalak, a szabadságharc és az örök szabadságvágy megtestesítői."
- A fenti idézet Patay László honlapjáról, gyulai műveit bemutató lapokról való. http://www.pataylaszlo.hu/gyula/
Nekünk, hétköznap utazóknak nem hétköznapi élményekben volt részünk, ráadásként kiváló és kedvezményes szállás Gyulán, a Park Hotelben, az Élővíz-csatorna partján.
Az Élővíz-csatorna október végén:
Az Élővíz-csatorna, amelyet a csabaiak ástak meg, az 1770-es években, az olcsó víziszállítás biztosítására, Gyulaváritól Békéscsabán át bekapcsolódva a Körös vízrendszerébe. Az Élővíz-csatornát a Gyulán.egykor átfolyó Fehér-Körösből alakították ki. A csatorna partján sétautak, szobrok. Sétáltunk, sétáltunk, aztán csak beültünk a városnéző kis zötyögőbe:

Kocsis András alkotta Dürer mellszobor:

A Dürer család emléke Gyulán:


 Erkel Ferenc mellszobra:
 A szobor talapzatán:
 Emléktábla Erkel Ferenc szülőházán:

A vár az Alföld egyetlen középkori téglavára, nagyon szépen felújítva:
 Végvári vitéz lovasszobra a vár előtt Tóth Béla alkotása:
 A bejáratnál bekeretezett ICOMOS DÍJ A GYULAI VÁR MŰEMLÉKI HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT méltató szövegéből: "A gyulai vár az ország egyik legismertebb műemléke. A Magyar Királyság területén szerencsés módon legépebben megmaradt középkori helyiségekkel bíró főúri rezidencia, a Körösökkel körülvett szigeten 1405 körül felépített téglavár. Az 1566-os török ostromig több elkülöníthető periódusban, de a kutatások szerint gyakorlatilag folyamatosan épülő, átépülő erődítmény falait, tornyát, belső lakószárnyait a Luxemburgi Zsigmond által bárói rangra emelt Maróti János emeltette."
 Várbelső:
 
 
 
Előtérben a Hunyadiak hollós címerű zászlaja lobog:

 A belső vár felújítása után a külső vár, azaz az egykori Szigeterőd rekonstrukciójával folytatódhat remélhetően hamarosan a gyulai középkori műemlékegyüttes helyreállítása.
 
   A vár és a kastély közti tér:
  Október végén még annyi koszorúja volt a kegyeletnek, hogy nemzetiszín szalagunkkal az egyik oszlopot kötöttük körbe...
 

A Harruckern-Wenckheim-Almásy kastély régészeti feltárás után, felújítva tán két év múlva látogatható. Amit mi október végén láttunk:
A kastély egykori lovardájában ma a várfürdő medencéi vannak, kipróbáltuk, fürödtünk.
A Százéves Cukrászdában megkóstoltunk kétféle tortát, az Erkel-szeletet, a Százéves-szeletet, a sütemények mellé adott szalvétára üzenetet lehet írni a jövő vendégeinek, az asztalfiókban szép számú dedikált szalvéta gyűlt össze már, ezek mellé én is odatettem csokoládéfoltos üzenetemet...
 
A Százéves Cukrászda, már több mint száz éves...

Gyulán történelmünk néhány emléke:
A gyulai kolbásznak nemzetközi elismertséget szerző hentesmester emléktáblája a róla elnevezett utcában, bár halvány, nehezen olvasható, ám elgondolkodtató:

Apor püspök szobrával szemben a téren:
 Apor püspök szobra a Harruckern téren a templom előtt:
 A katolikus plébánia falán emléktábla:
Remélem, még visszatérhetünk Gyulára, amikor már a kastély felújítása is befejeződik.
Kiegészítés: időközben Gyuláról mégis kaptam képet: 

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

A legkedvesebb városom. Hangulatos, szép, kellemes, békés, mégis élettel teli. Kár, hogy csak kevesen fedezik fel maguknak.

Beírtam ide is (nagy nehézségek árán), mert a facebook-om/on hol látszik, hol meg nem.

Miért nem jelenítődik meg?

Enikő

ÉvaZsuzsanna írta...

Hogy mit művel ez az ördöngős háló! Az értesítésben tizenháromszor írta ki ugyanazt az üzenetet, itt meg kétszer. Tényleg csak ÁMULOK!

ÉvaZsuzsanna írta...

A Magyar Nemzeti Galéria képtára őrzi Barabás Miklós olajfestményét: Ormayné Rozsváry Vilma arcképe 1850 A fiatal özvegy anya gyásza jeléül bal csuklóján kereszttel hímzett fekete karkötőt visel
http://www.myheritage.hu/photo-2500041_19107071_19107071/rozsvary-vilma

primo írta...

https://www.facebook.com/groups/151584911524894/ https://www.facebook.com/primo.luchini

ÉvaZsuzsanna írta...

Az 1848-49-es szabadságharc bukása utáni történetnek mára feltárul néhány részlete. Az özvegy gyermekével kimenekül Magyarországról, új életet kezd. Honnan tudom ezt? Felfedezte blogomat egy Brazíliában élő leszármazott, Primo Luchini. A közösségi oldalon kerültünk kapcsolatba, ismerősének jelölt, családi csoportjukba is bevett, bár én csak érintőlegesen tartozhatok oda...A "gugli" fordítóprogramja segítségével váltottunk üzenetet, én a magyarra fordított portugál szövegen mulattam, a São-Paoló-ban élő úr pedig a magyarról portugálra fordított gépi gyöngyszemen mulathatott. Segítséget kér további rokonok felkutatásához....
Nekem pedig érdekes anyagot küldött, amihez a "gugli" nem elég. Ígéretet kaptam a fordításra.
A család 1848-49 utáni története fordításra vár, kíváncsiságomnál csak keserűségem nagyobb, nem tanultam angolul!

ÉvaZsuzsanna írta...

Időközben kiderült, az özvegy gyermekét hátrahagyva távozott Magyarországról. Ez a következő bejegyzésemben olvasható