2011. dec. 12.

Folytatódik az egri beszámoló...

A hálás utódok elfelejtettek egy darabka nemzetiszín szalagot venni Egerbe indulásuk előtt, így csak a vár kazamatái emléktábláinak feliratai kibogarászásával és közreadásával rójuk le kegyeletünket:

EGER HATÁRÁBAN A SZÉPASSZONYVÖLGYBEN
A TIZEDIK SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN ELTEMETETT ÉS
1898-99 ÉVBEN FELTALÁLT MAGYAR HONFOGLALÓ
ŐSÖK TETEMEI
ÁLDOTT LEGYEN EMLÉKÜK


A középső tábla aranyozott felirata még elég jól kivehető:
A HONFOGLALÓ
ŐSÖK
TETEMEINEK
A HÁLÁS UTÓDOK


A jobb szélen lévő tábla felirata:
EZEN EMLÉKSZERŰ SÍRKAMRÁT EGERVÁROS HAZAFIAS KEGYELETE
EMELTE ÉS ABBA AZ ŐSÖK TETEMEIT 1902 OKTÓBER 19-ÉN
ÜNNEPÉLYESEN ELHELYEZTE
TANULJUNK EMLÉKÜKNÉL HAZASZERETETET.







Amikor kibontották a föld alól a székesegyház romjait, az ott talált kövekből a kazamatákban kiállítást rendeztek be: A VÁRSZÉKESEGYHÁZ A XII-XIII. SZÁZADBAN



Bornemissza Gergely találmánya a tüzeskerék, sikerrel alkalmazták a török támadók ellen




Az aknafigyelő: a dob tetején a borsószemek rezgése jelezte, ha a túloldalról a török alagutat kezdett ásni, a védők több furfangos ötlete közül egy

Decemberi délelőtt Eger a várból

Az egykori ispotálypincében berendezett moziban 3D-s rövidfilmet vetítenek a rekonstruált török kori Egerről, a várról, nagyon tetszett!

A püspöki palota melletti szárnyban sok-sok kanyargós lépcsőn leereszkedtünk a panoptikumba. Néhány kép ízelítőül a gazdag kiállításból. Az első kép a kovácsról anyai dédapámat, nagyapámat juttatja eszembe, mindketten kovácsmesterek voltak...

A várvédők fegyverei:

Dobó István:


Dobó esküje:


Török harcos:


Várvédő egri nő, háttérben Jumurdzsák és egy török lovastiszt :


Szulejmán sátrában, néger szolgája legyezi:


Várvédő magyar katona, Vicuska és Gergő
A foglyul ejtett Török Bálint:

Még néhány felvétel, aztán indulás szállásunkra, fáradtan a sok lépcsőjárástól, útközben egy kis csokoládéboltban forró csokoládéból merítünk erőt a további gyalogláshoz...
Az Eger patak kanyarulata:
A vár alja:

Adventi vásár a Dobó téren:
Harmadik nap délelőtt búcsúzóul elzarándokoltunk a Szépasszony völgyébe, ilyenkor, decemberi délelőtt elhagyatott, rajtunk kívül a kutya sem járt ott, az egyik szőlősgazda invitálására betértünk pinceborozójába egy pohár borra és egy szelet zsíroskenyérre, gyönyörködtünk a kemence tüzében, aztán irány vissza a városba, szélviharban.



Most pedig már itthon, ott szerzett megfázásunkat nyögjük...

1 megjegyzés:

Stolzer Cecilia írta...

Remek képek, érdekes beszámoló!