2010. nov. 10.

Stuttgartban a Daimler kórus vendégei voltunk

Már éppen elfelejtettem az éjszakai autóbuszos utazás viszontagságait!
Amikor az alábbiakat írom Budapesten, már újra dagadt a bokám a Stuttgarttól Budapestig tartó éjszakai úttól, de a sok szép élmény emléke csökkenti a kínt.
A Daimler-Benz művek kórusa idén lett húsz éves, ebből az alkalomból hívták meg a Budapesti Bartók Kórust jubileumi koncertjükre, hogy azon mi is énekeljünk.
Örömmel indultunk, útközben rövid időre megálltunk, hogy megnézzük Ulm gyönyörűen rekonstruált óvárosát, az eredeti megmaradt középkori Halász és Tímár-negyed festői utcácskáit és hídjait,, az 1370-ben épült Városházát, a gótikus katedrálist a Münstert, a városfal-sétányt és a világ legferdébb lakóházát.




a Münstert,

a Városházát,


ezek az épületek élték túl a háború pusztítását. Felfedeztük a Városháza falán a címerek közt a miénket, felette a felirat: OFEN-PEST, tehát a középkorban már velünk is kereskedett a város.

Ulm jelképe a bölcs veréb: szájában tartva a szalmaszálat a szűk lyukon átdugta, ezt meglátva a város építői már nem bontották le a városkaput, hogy a gerendát keresztben be tudják vinni a városba, hanem ők is megfordították azt. Sok-sok kedves verébszobor van Ulmban, még a Münster tornyán is. Mivel kora reggel értünk ide, ezt a gyönyörű középkori templomot csak kívülről láttuk.



Ahogy Ulmot át- meg átszövik a Duna csatornái, úgy Esslingent a Neckar csatornái hálózzák be.
Megragadó a városnak szinte érintetlen középkori hangulata.
Kellemes őszi időben érkeztünk szállásunkra, a Stuttgart melletti gyönyörű Esslingenbe, ahol a Hotel Ecoinn lett három éjszakára otthonunk.
A szálloda előtt már pezsgővel és sváb pereccel várt a Daimler kórus több tagja. Szállodánk:
épülete malom volt egykor, később átalakítva kollégium, a reggeliző terem üvegpadlója alatt látható a ma is működő, szinesre festett szivattyú, az épület áramellátását szolgálja. A várost átszelő csatornák vizét sok helyen felduzzasztva áramtermelésre használják, sok kis híd köti össze a házakat, nagyon hangulatos.








Délután kószáltunk a városban, majd este közös "Besenwirtschaft" egy közeli borpincében, jó hangulatban. Szent Mártontól elnézést kérve, kicsit előrehoztuk a Márton napi libaevést...



Másnap délelőtt a kiadós svédasztalos reggeli után a Daimler múzeumban estünk egyik ámulatból a másikba, a kiállított autók, motorok sora a kezdetektől napjainkig mutatta be a gyár, a gyártmányok fejlődését. Az igen impozáns előcsarnokból fantasztikus lifteken repültünk a nyolcadik emeletre, onnan lefelé csigavonalban haladva gyönyörködtünk a kocsikban. Az épület tervezője a holland Ben van Berkel.



A múzeumból üvegen át a próbapálya látványa:










A program zárásaként a múzeum elegáns éttermében ebédeltünk, az egyik kedves, csinos pincérlányról kiderült, hogy magyar, búcsúzóul énekeltünk neki egy "Éljen soká"-t.
Érdekes ebédem neve: Maultasche, amit szabadon asszociálva az egérke pofazacskójának fordított a Daimler kórus titkára, Edit. Valami húslevesszerű lében úszott a zöldséges húskeverékkel töltött tészta. Kikanalaztam a levest, utána salátával megettem a "pofazacskót". Ízlett.



Délután szabadprogram, hangulatos séta, sörözés is, nem túl sokáig, mert másnap, vasárnap délután már próba, majd előadás Stuttgart Musikhochschule koncerttermében.
Összpróba:



Jó hangulatú próba után nagy sikerű előadás. Az első részben egyházi műveket énekeltünk felváltva a Daimler kórussal, majd a második részben mi magyar népdalfeldolgozásokat énekeltünk. Műsorunkat vastapssal díjazták. Kodály és Bartók gyűjtésének köszönhetjük, hogy népdalaink nem vesztek el, eldugott falvakban énekelték, a városiak nem is tudtak erről a kincsről. A németek népdalaikból egyet sem énekeltek, a közönség hálás tapssal jutalmazta az előadott népszerű, jórészt amerikai slágereket...
Végül közösen Kodály: Esti dal, majd Händel: Messiás c. oratóriumából a Halleluja, zárásként a közönséggel együtt Brahms: Bölcsődal
Előadás után állófogadás, evés-ivás, néhány szónoklat, ajándékok átadása, majd megérkeztek a mentők, egy német hölgyet ájulásából nehezen tudtak visszahozni infúzió, lélegeztető készülék segítségével, majd hordágyra téve kórházba vitték.
Hétfőn reggeli után indulás Sindelfingenbe, a Mercedes gyárba. Majd' leesett az állunk, mindnyájan kaptunk védőszemüveget, hogy a hegesztésnél keletkező szikrától óvja a szemünket, nyakbaakasztható rádióvevőt, fülhallgatóval. A kísérő mikrofonba mondta a tájékoztató szöveget, saját készülékünkön állíthattuk a hangerőt miközben a karosszéria és a végösszeszerelő csarnokokban jártunk, ahol 90%-ban robotok végzik a munkát. Nagyon vágyott munkahely a Mercedes gyár, Sindelfingenben van a világ legnagyobb Mercedes gyára. Autóik 90%-át Kínának adják el. Megtudtuk, hogy hatalmas területét is felülmúlja majd a kecskeméti hamarosan megnyíló gyártelep, már háromszáz család jött Németországból betanítani a jövendő magyar munkatársakat. Döbbenetes volt a látvány, sajnos tilos volt fényképezni. Ahogy az elkészült csodaautók kigördültek!
Itt is találkoztunk magyar munkással, aki tanulni van kinn, Kecskeméten fog dolgozni, néhány szót váltottunk vele, neki is elénekeltük az "Éljen soká"-t.
A gyárlátogatás után a közeli Mercedes bemutatószalonba mentünk, fehér orchideák mindenütt, igazán méltó kiséretül a sok csodás autóhoz, ahol nem kizárólag a bőség zavara miatt mondtunk le az autóvásárlásról...









Ebédre már Stuttgartba mentünk vissza, hála Káplán Gyurinak és Erikának, akiknek a régi tanár iránt megnyilvánuló szeretete ránk is átsugárzott Danival. Georg Kaplan neves énekművész Németországban, Bach passiók, oratóriumok keresett szólistája. Kedvesen, finom ebéddel fogadtak mindhármunkat. Délután kószálás Stuttgartban, a várost a II. világháborúban szinte porig bombázták, az ötvenes években újjáépített és a megmaradt vaskos birodalmi épületek látványában nem tudtunk gyönyörködni. Vacsorára vissza Gyuriékhoz, akik elhalmoztak figyelmességükkel, majd taxiba ültünk, Gyuri kivitt minket autóbuszunkhoz, búcsú, irány haza néhány rövid pihenővel. Most várjuk a koncertről készült felvételt, amit a németek küldenek majd.

6 megjegyzés:

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Hű, ebbe a kórusba én is be kellene iratkozzak, már csak Bartókra való tekintettel is. Mikor lesz tagfelvétel?

ÉvaZsuzsanna írta...

Szeretettel várunk, hétfő és csütörtök a próbanap, ha fiúkat hozol, annak külön örülünk. Énekelni jó! Kukkants bele honlapunkba: www.budapesti-bartok-korus.hu

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Megnéztem, csodálatos! Ezért érdemes lenne felköltöznöm Bp.-re. Énekeltem én is egy közel kétszáz tagú gyermekkórusban, igaz, csak hallás után, nem pedig kottából. De nagyon szerettem, és nagyon jók voltunk, sokáig a legjobbak az országban - a tanárnőnek köszönhetően, persze.
Fiút csak botfülűt tudnék hozni... :)

papijoe írta...

Kedves Zsuzsa!
Gratulálok a blogodhoz.
Szívesen jártam itt, máskor is meglátogatlak.
Szeretettel:
Józsi

ÉvaZsuzsanna írta...

Minden jószándékú erre járónak örülök!

Marcsi írta...

Szia, gratulálok a blogodhoz, nagyon szuper igazán, és kiolvasom a soraid közül, amit a profilodba írtál: "A legnagyobb cél pedig itt e földi létben: Ember lenni mindig, minden körülményben."