Háttérben a Regnum Marianum
Mit jelentett nekünk a Városliget a múlt század ötvenes éveiben? Gyermekkorunk nagyon fontos színhelye, ahová, ha zajongva játszottunk a függőfolyosón, felkiabált Szinasi néni, a félelmetes házmester:
"A folyosót nem bérlitek, menjetek ki a ligetbe!"
Végigszáguldottunk a Damjanich utcán, át a téren, nem tudva arról, hogy néhány évvel előbb még itt állt a Damjanich utca tengelyében a Regnum Marianum templom, amit Rákosi felrobbantatott. A térre néző lakások ablakaiból láthattak egyet-mást az ott lakók. Sztálin születésnapjára szánt ajándékként 1951-ben kezdték lebontani. Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget, a szovjet hadsereg ukrán szárnya robbantotta fel a templomot, még a nyomait is igyekeztek eltüntetni, mintha nem is létezett volna.
Négy évvel később, amikor mi a környékre költöztünk, már a dísztribün és Sztálin szobra állt.
Látványos április 4-i, a tér kockakövein dübörgő katonai dísszemlék, hetekkel előbb már hajnalonta kezdődő próbák, bömbölő hangszórókkal.
Május 1-i léggömbös felvonulások, a múltat végképp eltörölni...
Játszottunk, futottunk a szigorú csősz elől, aki vasvégű botjára tűzte az elhajigált papírdarabokat és megfenyegetett, ha a virágágyásra léptünk, a felnőttek világáról alig tudtunk. Ám aki már akkor ott lakó felnőtt értelmiségi volt, csoda, hogy semmit nem látott, hallott, mi zajlik környezetében, lelkesen építette a szocializmust...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése