Hajnali emlékképek még vázlatosan

Éppen ma két éve, hogy ide gyűjtögetem utazási emlékeimet, hiányosan, rendszertelenül. Hajnalonta bevillan egy-egy kép, éjszakai barangolás középkori városka sikátoraiban, Orvieto, toszkanai ciprusok sora, rajnai hajóút, Ravenna mozaikjai, a compostelai szt. Jakab székesegyház, homokdűnék Cannes tengerpartján, dinnyeevés valahol útközben hazafelé Portugáliából, nem utolsó sorban hazai barangolásaink emlékképei...



Illyés Gyula:KHÁRON LADIKJA


Kháron ladikja nem akkor indul velünk,
midőn lezárul és befagy a szem.
Bús átkelők soká s nyitott szemmel megyünk
a végzetes vizen.

Esztendőkkel előbb irígy sorsunk behajt
s ringat a csónakon, amely
- bár nem kedvünk szerint -
épp oly gyönyörű part
hosszában suhan el;

épp oly szép Canale-n s lagunákon, akár
a nászutasoké!

Hisz minden ugyanaz: az ég, az út, a táj,

épp csak - visszafelé!

Minden oly gyönyörű, sőt - titkosan - ahogy

elleng, még gyönyörűbb!

Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott

hagyja a hegedűt.
Ülünk barátaink, s fáink közt, nevetünk,
- vidám vita folyik -
s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)
kifelé a ladik.


Bölcs, ki e kéjuton, ezen is mosolyog
s ha sír is, hálakönnyet ont,
hogy hány piazza-t, hány s milyen Casa d'Oro-t
látott, ha nem lát is viszont!