Görög körútra autóbusszal már 6 éve indultunk! Emlékezetünk morzsáit szedegetem össze: Szabadka, Belgrád, majd Szófia érintésével haladtunk, Szófia szélén hatalmas cigánytelep, szinte egy másik város, mindenféle hulladékból összeeszkábálva.
Hegyek, sziklák, szakadékok, folyóvölgyek közt vezetett utunk. Pihenőre megállva egy hegyi kápolnánál, ahová a Nisava folyón át deszkahíd vezetett, hallhattuk a legendát?, hogy a cigányok ha jönnek könyörögni Szűz Máriához, 16 éves szűz cigánylánynak kell a pallókon térden csúszva elől menni. Elgondolkodtam, hol találnak ilyet? Estére értünk Nisbe, szállásunk a hatvanas években szokásos hatalmas szocreál üdülőépület, valaha impozáns, ottjártunkkor már és még gondozatlan óriás parkkal, komor sötétbarna berendezéssel, az építés óta eltelt negyven év nyomával.
Másnap estére értük el az első görög szálláshelyünket az Olümposz alatti tengerparton. Modern, kellemes szálló, második emeleti erkélyünkről az Olymposra láttunk, miközben italunkat kortyolgattuk, a finom Metaxát, aztán lesétáltunk a partra is, az előszezon miatt alig volt vendég.
Következő nap felmentünk a Meteorákhoz, lélegzetelállító látvány volt az út, a kolostorudvarra belépve szoknyába bújtunk, szigorúan tilos nőknek a nadrágviselet. Valakit szemünk láttára egy kosárszerű alkalmatosságban kötéllel húztak fel a másik szikláról, egy másik kolostorból, csigaszerkezettel. Némelyik kolostorba csak ezen a módon lehet a szállítást megoldani. Utikalauzunk a sziklákba vájt barlangokról azt mesélte, hogy a közösség ellen vétő szerzeteseket büntetésül kitették egy-egy ilyen megközelíthetetlen sziklára, a sziklaodúban volt ideje töprengeni viselt dolgain.
A vasárnap délelőttöt Athénban töltöttük, az Akropolisszal ismerkedtünk. Este rengeteg lépcsőt megmászva, majd funicularral a Lükabittosz hegyi kilátóba végre feljutva, gyönyörködtünk a kivilágított városban, fentről a fénylő autófolyamok hosszú színes szalagoknak tűntek. Utolsó nap kimentünk a kikötőbe, Pireuszba, megnézni a hatalmas, többemeletes háznyi komphajókat.
Hétfőn reggel Epidauroszba indultunk, lenyűgöző méretű a színház, fantasztikus akusztikájú. Kipróbáltuk, tényleg hallani-e az utolsó sorból is, az Ut queant laxis kezdetű gregorián éneket egy utitársunk elénekelte. Aztán egy szép tengerparti városkában álltunk meg, Nauplion a hegytetőn vár, a tengerben erődsziget. Utána Mükéné következett, a híres oroszlános kapu, a hatalmas kövekből épült királysír és egyéb maradványok. Csepergélő esőben mentünk tovább Korinthosz felé, itt újabb romterület, gyönyörű oszlopmaradványok, domborművek, szobrok, szép virágok a múzeum környékén, s még az idő is jobb lett, elállt az eső, mire a csatornához értünk. Érdekes látvány a 6 km hosszú csatorna, amely olyan széles, hogy tengerjáró hajó is elfér benne... Hajó épp nem jött egy sem, az ég szürke volt, a víz is szürkéskék. Visszafelé Athénba: az út mellett sűrűn narancsligetek, árusítottak is narancsot a gazdák a kert végében, de nem tudtunk ilyen helyen megállni hatalmas buszunkkal, a forgalom szédítő és kaotikus, ez a helyieket egy cseppet sem zavarja! Bármerre mentünk, útmenti apró kápolnákat láttunk, az útonjárók megsegítésére odatett némi fémpénzzel, kis ennivalóval, csésze kávéval, a helyiek rendszeresen frissítik az adományt.
Kedd: Delphi, az ókori híres jósda. Isteni hangulat volt, zuhogott az eső, Zeusz mennydörgött fölöttünk. Hősiesen megmásztuk a dombot esőben is, jól eláztunk, bár a Stadionban nem futottuk le a távot, ahhoz már túl nagy volt a víz.
Szerda: Olümposz, Zeusz jó kedvében volt, mosolygott ránk a felhők közül, míg közeledtünk "fürdőkádja" felé. Egy gyönyörű patakvölgyön át, keskeny ösvényen, kaptatókon jutottunk fel a vízesésig, ahol kiöblösödik a patak, ezt nevezik Zeusz fürdőkádjának. Aztán még aznap megnéztük Paleo-panteleimonaszt, a kicsiny hegyi falut, amit elpusztított a földrengés valamikor. Mivel csak eredeti formában szabad visszaépíteni a házakat, a lakosok többsége leköltözött a völgybe, az új faluba, fenn vendéglátásra rendezkedtek be, a szédületes kőházak között sétáltunk. Hazafelé Parálián időztünk még egy kicsit, s gyalog mentünk a szállásunkra, a szomszéd üdülőtelepre. Halászhajók, sirályok, csiga- és kagylógyűjtögetés, hűvös tengeri szél.
Csütörtök: Thesszaloniki, nagyváros a tengerparton. Főleg templomokat néztünk, röpke fohász családunk egészségéért, amit a kitett kívánságcédulára is felírtam. A TENGER! Gyönyörű kék volt, talán ez volt az egyetlen olyan nap, amikor végig jó idő volt, kellemes meleg, kék ég, kék tengervíz, ouzó kortyolgatással…
Másnap estére értük el az első görög szálláshelyünket az Olümposz alatti tengerparton. Modern, kellemes szálló, második emeleti erkélyünkről az Olymposra láttunk, miközben italunkat kortyolgattuk, a finom Metaxát, aztán lesétáltunk a partra is, az előszezon miatt alig volt vendég.
Következő nap felmentünk a Meteorákhoz, lélegzetelállító látvány volt az út, a kolostorudvarra belépve szoknyába bújtunk, szigorúan tilos nőknek a nadrágviselet. Valakit szemünk láttára egy kosárszerű alkalmatosságban kötéllel húztak fel a másik szikláról, egy másik kolostorból, csigaszerkezettel. Némelyik kolostorba csak ezen a módon lehet a szállítást megoldani. Utikalauzunk a sziklákba vájt barlangokról azt mesélte, hogy a közösség ellen vétő szerzeteseket büntetésül kitették egy-egy ilyen megközelíthetetlen sziklára, a sziklaodúban volt ideje töprengeni viselt dolgain.
A vasárnap délelőttöt Athénban töltöttük, az Akropolisszal ismerkedtünk. Este rengeteg lépcsőt megmászva, majd funicularral a Lükabittosz hegyi kilátóba végre feljutva, gyönyörködtünk a kivilágított városban, fentről a fénylő autófolyamok hosszú színes szalagoknak tűntek. Utolsó nap kimentünk a kikötőbe, Pireuszba, megnézni a hatalmas, többemeletes háznyi komphajókat.
Hétfőn reggel Epidauroszba indultunk, lenyűgöző méretű a színház, fantasztikus akusztikájú. Kipróbáltuk, tényleg hallani-e az utolsó sorból is, az Ut queant laxis kezdetű gregorián éneket egy utitársunk elénekelte. Aztán egy szép tengerparti városkában álltunk meg, Nauplion a hegytetőn vár, a tengerben erődsziget. Utána Mükéné következett, a híres oroszlános kapu, a hatalmas kövekből épült királysír és egyéb maradványok. Csepergélő esőben mentünk tovább Korinthosz felé, itt újabb romterület, gyönyörű oszlopmaradványok, domborművek, szobrok, szép virágok a múzeum környékén, s még az idő is jobb lett, elállt az eső, mire a csatornához értünk. Érdekes látvány a 6 km hosszú csatorna, amely olyan széles, hogy tengerjáró hajó is elfér benne... Hajó épp nem jött egy sem, az ég szürke volt, a víz is szürkéskék. Visszafelé Athénba: az út mellett sűrűn narancsligetek, árusítottak is narancsot a gazdák a kert végében, de nem tudtunk ilyen helyen megállni hatalmas buszunkkal, a forgalom szédítő és kaotikus, ez a helyieket egy cseppet sem zavarja! Bármerre mentünk, útmenti apró kápolnákat láttunk, az útonjárók megsegítésére odatett némi fémpénzzel, kis ennivalóval, csésze kávéval, a helyiek rendszeresen frissítik az adományt.
Kedd: Delphi, az ókori híres jósda. Isteni hangulat volt, zuhogott az eső, Zeusz mennydörgött fölöttünk. Hősiesen megmásztuk a dombot esőben is, jól eláztunk, bár a Stadionban nem futottuk le a távot, ahhoz már túl nagy volt a víz.
Szerda: Olümposz, Zeusz jó kedvében volt, mosolygott ránk a felhők közül, míg közeledtünk "fürdőkádja" felé. Egy gyönyörű patakvölgyön át, keskeny ösvényen, kaptatókon jutottunk fel a vízesésig, ahol kiöblösödik a patak, ezt nevezik Zeusz fürdőkádjának. Aztán még aznap megnéztük Paleo-panteleimonaszt, a kicsiny hegyi falut, amit elpusztított a földrengés valamikor. Mivel csak eredeti formában szabad visszaépíteni a házakat, a lakosok többsége leköltözött a völgybe, az új faluba, fenn vendéglátásra rendezkedtek be, a szédületes kőházak között sétáltunk. Hazafelé Parálián időztünk még egy kicsit, s gyalog mentünk a szállásunkra, a szomszéd üdülőtelepre. Halászhajók, sirályok, csiga- és kagylógyűjtögetés, hűvös tengeri szél.
Csütörtök: Thesszaloniki, nagyváros a tengerparton. Főleg templomokat néztünk, röpke fohász családunk egészségéért, amit a kitett kívánságcédulára is felírtam. A TENGER! Gyönyörű kék volt, talán ez volt az egyetlen olyan nap, amikor végig jó idő volt, kellemes meleg, kék ég, kék tengervíz, ouzó kortyolgatással…
Búcsú Görögországtól, másnap már hazafelé Bulgárián át, Rila felé vadregényes tájakon, megnéztük a híres rilai kolostoregyüttest, tényleg csodálatos.
Ez volt az ÚT!
Ez volt az ÚT!
Ahol a képeket lehet nézegetni: http://picasaweb.google.com/vajda.molnar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése