A hely különkiadása: Pozsony, a reformkori országgyűlések helyszíne - MR1-Kossuth Rádió
A Pozsonyról szóló videót is itt nézhetjük meg!
2012. márc. 16.
Örömök március idusán Pesten
Hétfőn iskola után eljött legkisebb unokám Timi, panaszkodott, lázadozott, hogy holnapra kívülről kell tudnia az egész HIMNUSZT, feleltetni fogják. Nekigyürkőztünk. Szerdán csilingelő hangján újságolta telefonon, hogy ötöst kapott a HIMNUSZ hibátlan elmondásáért.
Megfőztem a JÓKAI-BABLEVEST, megsütöttem a POZSONYI KOSSUTH KIFLIT, mára mind elfogyott, tehát jól sikerült.
Március tizenötödike reggelén a tévében megnéztük a Kossuth téri ünnepélyes zászlófelvonást, meghatott egy hölgy képe, amint összetett kézzel, magasba emelt tekintettel követte a felkúszó nemzeti lobogót.
Főzés közben a Kossuth rádióban felismertem egykori kiváló idegenvezetőnk hangját, Farkas Erikát A HELY c. műsorában Brogyányi Mihály pozsonyi helytörténész kalauzolta Pozsony városában. 2010 szeptemberében ZOBORVIDÉKEN tengernyi értékes információt osztott meg velünk, hálásak vagyunk érte.
Délután a Kossuth térre mentünk, felemelő élmény volt a velünk lelkesen vonuló lengyelek, litvánok, a sok városból, községből a pestiekkel vonulók, köztük még a BEREGSZÁSZI MAGYAR GIMNÁZIUM tábláját is örömmel láttam!
Este csodálkozva néztem, hallgattam a tévében, hogy mások, másként ünnepeltek, tüntettek a sajtószabadságért. ÁMULOK.
2012. márc. 5.
Fátrai röpke télbúcsúztató kirándulás
Liptovsky Trnovec ma az a Liptó megyei egykor Tarnóc falu, ahonnan egyik anyai dédapám a jobb megélhetés reményében Nógrád megyébe költözött a XIX. század második felében. Nézegetem a jelenleg gyönyörű üdülőhelyről készült képeket a világhálón, a mesterséges tavat a Tátra lábánál, nem hinne a szemének Babka Dániel dédapám, az egykori kovács, rá sem ismerne szülőfalujára.
Hát bizony nem messze van innen a Fátra ölelésében Donovaly, ahová télbúcsúztató kirándulásra mentünk a múlt szombaton. Ha nem kötött útvonalon, csoportosan kirándultunk volna, bizony ellátogatunk a Liptószentmiklós közelében fekvő egykori Tarnócra...
Ragyogó napsütésben sétáltunk, becherovkát kóstoltunk, a gorál kabanában pompás sztrapacskát ebédeltünk, aztán ahogy a szél enyhült és indították végre a lanovkát, mi is beszálltunk a zárt kabinba, míg az edzett síelők többnyire a nyitott felvonón kapaszkodtak a csúcsra. Ámultunk a lanovkából a hegytetőn kiszállva, a körpanoráma szépsége lélegzetelállító!
Nem is írok mást, csak azt, hogy gyönyörű volt ez a kirándulás és ÚGY SZERETNÉK EGYSZER ELJUTNI TARNÓCRA.
Férjem végszava: Drágám, meg kell szervezni!
2012. febr. 12.
Februári délelőtt a Marina parton
Most ilyen kihalt az öböl, ahol nyáron kajakozó unokáink versenyén szurkoltunk:
Februári Duna partján:
Abbahagyva a készülő hóember, aztán a kutyák lelocsolták:
Szegény jegesmedve se úszta meg, lepisilték a kutyák...
Mivel csütörtökön született, a neve CSÜTI lett:
Ő JOHNNY, vagy lehet, hogy egyszerűen csak JONI?
Ő pedig BONNY, mi más is lehetne?
Kismamákat gyerekekkel is örömmel láttunk volna!
Fiatal nők kutyáikkal élvezték hétköznap délelőtt a Duna parti sétát...
2012. jan. 30.
Győr a vizek városa januárban
Micsoda madár a Rábca partján, de nem kék a lába (mint a népdalbélié), pedig a hideg miatt akár kék is lehetne...
Ha Péter fiunk nem lógna sokat a világhálón, nem nyert volna utazási utalványt, nem utaztunk volna januárban Győrbe.
Szép emlékeket őriztünk a városról, de újra ott kószálni nem januári hidegben terveztük...
Nem bántuk meg, sőt, nagyon tetszett a város.
Szobánk ablakából a Városháza, ami két év alatt épült fel a lokálpatrióta Bisinger József üvegesmester szülővárosára hagyományozott vagyonából 1896-1898.
A kiváló hazafi még számtalan jót tett a város lakosaiért, óvodát, kórházat építettek adományából. Fehér márvány szobra a főlépcsőházban áll, emlékét park, és utca neve is őrzi.
Megnézhettük a Városháza dísztermét is, bár a portás nem akart felengedni, de akadt egy segítőkész ottani alkalmazott, aki kalauzolt minket.
Fagyhalál ellen ebben a vendéglőben töltekeztünk némi alkohollal:
Ízelítő a látottakból, a várban középkori alapokra épült székesegyház:
A székesegyház falán emléktábla a győri hősöknek:
A székesegyház Héderváry kápolnája szentélyének üvegablakain szent István, szent Imre herceg, boldog Gizella, szent Margit, szent Erzsébet, szent László ábrázolás Sztehlo Lili munkája
a szentély közepén szent László hermája
Ha sötétre sikeredett, akkor is megmutatom közelről, kattints a képre, úgy jobb:
szemben szent László hermájával a mártír boldog Apor Vilmos püspök vörösmárvány síremléke Mattioni Eszter hímeskő faldíszítésével
Mit gondolhat rólunk a Hotel Rába szobaasszonya? Álmomban sem hittem volna, hogy ha két éjszakát töltünk egy szállóban, az első éjszaka után, amint kitesszük a lábunkat a szobából, jönnek rendet tenni. A hideg miatt úgy döntöttünk, mielőtt útrakelünk az állatkertbe, jobban felöltözünk. Feri magára vette a pizsamafelsőt, a háta fázós, én a pizsamanadrágomat vettem fel a nadrágom alá. Így vágtunk neki a kirándulásnak.
Magyar gyártású busszal utaztunk a Xantus Jánosról elnevezett állatkertbe, sok sikert kívánva a gyártóknak az újabb és újabb gyártmányaikhoz, talán megvalósul, hogy magyar buszok futnak majd országszerte. CREDO, ezzel a névvel muszáj hinni...
Szégyen, hogy ezeknek a kis virgoncoknak se tudom a nevét...
Ezek pedig a kis földön futkosók, talán szurikáták? odarohantak a kerítéshez, ugrándoztak, vékony hangocskájukon talán azt mondták kórusban: nem szép, hogy a nevünket se tudjátok!
"engem csak a majom érdekel..." - nem így van, de ezt legalább felismerem, a rokonság miatt...
Délután, szobánkba lépve bosszúsan állapítottam meg, hogy az elvágólag rendezett ágynemű tetején Ferinek gondosan összehajtva a pizsamanadrágja, az én oldalamon pedig ott virít a szabályosra hajtogatott pizsamafelsőm. Kínosan nevetve megjegyeztem: mit gondolhatnak itt rólunk, hogy olyan csórók vagyunk, hogy kettőnknek van egy pizsamája, és az sem összeillő?
Járjuk a várost, lesétáljuk a svédasztalos reggelit, a bőséges vacsorát, sajnálkozunk, hogy színházba nem mehetünk, mert csak szombaton este lesz a bemutató, akkor mi már Pesten leszünk. Még itthon kinéztem, hogy Háy János: Gézagyerek c. darabját adják. Nézelődünk a színház előtt, benézünk az előcsarnokba, hogy legalább azt láthassuk, aztán "próba szerencse", a pénztárnál sajnálkozunk, olyan szívhez szólóan, hogy az esti zártkörű főpróbára ingyenes belépőt kapunk! Vacsora a közeli szállónkban, aztán irány a Győri Nemzeti Színház, a közönség már ott kavarog, a csarnokban az autista fiatalok munkáiból kiállítás, amelyet majd másnap nyitnak meg ünnepélyesen, a nagy nézőtér majdnem tele.
A darab egy autista fiúról szól, aki munkát kap, futószalagot kell naphosszat figyelnie, ahogy kővel megrakodva halad előtte, baj esetén a piros gombot megnyomva megállítani a futószalagot. Büszkén jár dolgozni a "kőnéző", fontossága tudatában, míg elfogy a türelme az eseménytelenül pergő napok során, nem kell soha megnyomnia a piros gombot. Munkatársai megsajnálják, segíteni akarnak a fiúnak, hogy végre történjen valami, de a tréfa, amit kieszelnek, balul sül el.
Végül a fiú már nem hajlandó munkába indulni, visszazuhan a tétlenségbe, özvegy édesanyját kérdezi a darab végén:
Ha a világban elromlik valami, az Isten kijavítja?
Az anya válasza: nem tudom, kisfiam.
Az autista fiút játszó győri színész, Posonyi Takács László hosszú időn át járt a Győr környéki otthonba anyagot gyűjteni nem könnyű szerepéhez, az ottani fiatalok bizalmát is megszerezve. Döbbenetes alakítás az eredmény. Az anya szerepében vendégként Pásztor Erzsi alakítása is emlékezetes.
Forgács Péter rendezte a darabot, a díszlettervező is megérdemelné neve említését, de nem tudom ki volt, mindenesetre nagyon hatásos volt a díszlet is, a lakásbelső, az utca, a "kőnéző" munkahely a futószalagon tovazörgő kövekkel.
Ízelítő városi sétánk látnivalóiból:
A bencés gimnázium előtt áll Jedlik Ányos és Czuczor Gergely szobra:
Múzeum paloták
Ma Xantus János múzeum, az egykori pannonhalmi főapát palotája:
Széchenyi tér:
A sétálóutca tengelyében a vizek városához illő csónakos szobor:
Kisfaludy Károly szobra:
A karmeliták temploma:
Még a déli vonatindulás előtt megnéztük a távolsági autóbusz pályaudvarnál az egykori hányattatott sorsú Frigyes-laktanya mára impozáns épületegyüttesét, a Leier City Centert.
Besétáltunk a központi épületbe, a portás jóvoltából ki az udvarra, ahol ma irodaépületek, lakóépületek vannak, és mélygarázsok a gyönyörű park alatt.
Gyorsvonattal haza, itt a vége, fuss el véle!
Ha Péter fiunk nem lógna sokat a világhálón, nem nyert volna utazási utalványt, nem utaztunk volna januárban Győrbe.
Szép emlékeket őriztünk a városról, de újra ott kószálni nem januári hidegben terveztük...
Nem bántuk meg, sőt, nagyon tetszett a város.
Szobánk ablakából a Városháza, ami két év alatt épült fel a lokálpatrióta Bisinger József üvegesmester szülővárosára hagyományozott vagyonából 1896-1898.
A kiváló hazafi még számtalan jót tett a város lakosaiért, óvodát, kórházat építettek adományából. Fehér márvány szobra a főlépcsőházban áll, emlékét park, és utca neve is őrzi.
Megnézhettük a Városháza dísztermét is, bár a portás nem akart felengedni, de akadt egy segítőkész ottani alkalmazott, aki kalauzolt minket.
Fagyhalál ellen ebben a vendéglőben töltekeztünk némi alkohollal:
Ízelítő a látottakból, a várban középkori alapokra épült székesegyház:
A székesegyház falán emléktábla a győri hősöknek:
A székesegyház Héderváry kápolnája szentélyének üvegablakain szent István, szent Imre herceg, boldog Gizella, szent Margit, szent Erzsébet, szent László ábrázolás Sztehlo Lili munkája
a szentély közepén szent László hermája
Ha sötétre sikeredett, akkor is megmutatom közelről, kattints a képre, úgy jobb:
szemben szent László hermájával a mártír boldog Apor Vilmos püspök vörösmárvány síremléke Mattioni Eszter hímeskő faldíszítésével
Mit gondolhat rólunk a Hotel Rába szobaasszonya? Álmomban sem hittem volna, hogy ha két éjszakát töltünk egy szállóban, az első éjszaka után, amint kitesszük a lábunkat a szobából, jönnek rendet tenni. A hideg miatt úgy döntöttünk, mielőtt útrakelünk az állatkertbe, jobban felöltözünk. Feri magára vette a pizsamafelsőt, a háta fázós, én a pizsamanadrágomat vettem fel a nadrágom alá. Így vágtunk neki a kirándulásnak.
Magyar gyártású busszal utaztunk a Xantus Jánosról elnevezett állatkertbe, sok sikert kívánva a gyártóknak az újabb és újabb gyártmányaikhoz, talán megvalósul, hogy magyar buszok futnak majd országszerte. CREDO, ezzel a névvel muszáj hinni...
Szégyen, hogy ezeknek a kis virgoncoknak se tudom a nevét...
Ezek pedig a kis földön futkosók, talán szurikáták? odarohantak a kerítéshez, ugrándoztak, vékony hangocskájukon talán azt mondták kórusban: nem szép, hogy a nevünket se tudjátok!
"engem csak a majom érdekel..." - nem így van, de ezt legalább felismerem, a rokonság miatt...
Délután, szobánkba lépve bosszúsan állapítottam meg, hogy az elvágólag rendezett ágynemű tetején Ferinek gondosan összehajtva a pizsamanadrágja, az én oldalamon pedig ott virít a szabályosra hajtogatott pizsamafelsőm. Kínosan nevetve megjegyeztem: mit gondolhatnak itt rólunk, hogy olyan csórók vagyunk, hogy kettőnknek van egy pizsamája, és az sem összeillő?
Járjuk a várost, lesétáljuk a svédasztalos reggelit, a bőséges vacsorát, sajnálkozunk, hogy színházba nem mehetünk, mert csak szombaton este lesz a bemutató, akkor mi már Pesten leszünk. Még itthon kinéztem, hogy Háy János: Gézagyerek c. darabját adják. Nézelődünk a színház előtt, benézünk az előcsarnokba, hogy legalább azt láthassuk, aztán "próba szerencse", a pénztárnál sajnálkozunk, olyan szívhez szólóan, hogy az esti zártkörű főpróbára ingyenes belépőt kapunk! Vacsora a közeli szállónkban, aztán irány a Győri Nemzeti Színház, a közönség már ott kavarog, a csarnokban az autista fiatalok munkáiból kiállítás, amelyet majd másnap nyitnak meg ünnepélyesen, a nagy nézőtér majdnem tele.
A darab egy autista fiúról szól, aki munkát kap, futószalagot kell naphosszat figyelnie, ahogy kővel megrakodva halad előtte, baj esetén a piros gombot megnyomva megállítani a futószalagot. Büszkén jár dolgozni a "kőnéző", fontossága tudatában, míg elfogy a türelme az eseménytelenül pergő napok során, nem kell soha megnyomnia a piros gombot. Munkatársai megsajnálják, segíteni akarnak a fiúnak, hogy végre történjen valami, de a tréfa, amit kieszelnek, balul sül el.
Végül a fiú már nem hajlandó munkába indulni, visszazuhan a tétlenségbe, özvegy édesanyját kérdezi a darab végén:
Ha a világban elromlik valami, az Isten kijavítja?
Az anya válasza: nem tudom, kisfiam.
Az autista fiút játszó győri színész, Posonyi Takács László hosszú időn át járt a Győr környéki otthonba anyagot gyűjteni nem könnyű szerepéhez, az ottani fiatalok bizalmát is megszerezve. Döbbenetes alakítás az eredmény. Az anya szerepében vendégként Pásztor Erzsi alakítása is emlékezetes.
Forgács Péter rendezte a darabot, a díszlettervező is megérdemelné neve említését, de nem tudom ki volt, mindenesetre nagyon hatásos volt a díszlet is, a lakásbelső, az utca, a "kőnéző" munkahely a futószalagon tovazörgő kövekkel.
Ízelítő városi sétánk látnivalóiból:
A bencés gimnázium előtt áll Jedlik Ányos és Czuczor Gergely szobra:
Múzeum paloták
Ma Xantus János múzeum, az egykori pannonhalmi főapát palotája:
Széchenyi tér:
A sétálóutca tengelyében a vizek városához illő csónakos szobor:
Kisfaludy Károly szobra:
A karmeliták temploma:
Még a déli vonatindulás előtt megnéztük a távolsági autóbusz pályaudvarnál az egykori hányattatott sorsú Frigyes-laktanya mára impozáns épületegyüttesét, a Leier City Centert.
Besétáltunk a központi épületbe, a portás jóvoltából ki az udvarra, ahol ma irodaépületek, lakóépületek vannak, és mélygarázsok a gyönyörű park alatt.
Gyorsvonattal haza, itt a vége, fuss el véle!
2012. jan. 22.
Kiállás Magyarországért
"Ne bántsd a magyart!" -majdnem félezer éve sikoltotta világgá a törökverő Zrínyi Miklós költő és hadvezér, majd, hogy késő századok se felejtsék, Kodály írt nagyhatású kórusművet Zrínyi szózata címmel.
Többszázezres tömeg áradt tegnap délután és koraeste enyhe, szélcsendes időben végeláthatatlan sorokban, fiatalok, öregek, gyerekek, tolókocsisok, babakocsisok, rolleres apróságok, apjuk nyakában ülő kicsik, szülők, nagyszülők, unokák.
Két órán át álltunk a rendkívül széles Alkotmány utca sarkán, ahol a tömött sorokban vég nélkül áradó tömeg látványa megrendítő volt.
Méltóságteljes menet vonult a parlamenthez népdalokat, Kossuth-nótákat, a Magyar szentek himnuszát ( Isten, hazánkért térdelünk elődbe) énekelve, többször skandálva: két-har-mad, két-har-mad.
Végül a Szózat eléneklése után ki-ki hazament. Méltóságteljes, felemelő kiállás a kormány és Orbán Viktor mellett.
„Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országából barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé. A mi nemes szabadságunk ez ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic nobis vel vincendum, vel moriendum est” (Zrínyi Miklós)
Az eső is csak akkor kezdett esni, a szél feltámadni, amikor már véget ért a demonstráció, itthon néztük a tévé tudósításait....
Többszázezres tömeg áradt tegnap délután és koraeste enyhe, szélcsendes időben végeláthatatlan sorokban, fiatalok, öregek, gyerekek, tolókocsisok, babakocsisok, rolleres apróságok, apjuk nyakában ülő kicsik, szülők, nagyszülők, unokák.
Két órán át álltunk a rendkívül széles Alkotmány utca sarkán, ahol a tömött sorokban vég nélkül áradó tömeg látványa megrendítő volt.
Méltóságteljes menet vonult a parlamenthez népdalokat, Kossuth-nótákat, a Magyar szentek himnuszát ( Isten, hazánkért térdelünk elődbe) énekelve, többször skandálva: két-har-mad, két-har-mad.
Végül a Szózat eléneklése után ki-ki hazament. Méltóságteljes, felemelő kiállás a kormány és Orbán Viktor mellett.
„Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országából barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé. A mi nemes szabadságunk ez ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic nobis vel vincendum, vel moriendum est” (Zrínyi Miklós)
Az eső is csak akkor kezdett esni, a szél feltámadni, amikor már véget ért a demonstráció, itthon néztük a tévé tudósításait....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
