Duna-Fertő kalandozás második nap

Utunk az egykori Őrvidék, ma Burgenland második napunk programja, a magyar-osztrák-szlovák hármashatár közelében az ausztriai Köpcsényben (ma Kittsee) állunk meg először..
Köpcsény a trianoni békeszerződésig Magyarországhoz tartozó falu volt.
Már a XIII. században említik először (Chuzthu, Urkburg 2: 232) néven. 1390-ben Koeche néven szerepel, egyesek szerint neve magyar eredetű, és eredeti alakja Küccse volt. Mint a Duna kapujában álló település, mindig fontos védelmi szerepe volt, területén királyi határvár épült, egyes források szerint talán már a XII. században. A várat 1363-ban "Castrum Kucche" néven említik.
Kicsit többet szeretnék megosztani azokkal, akik ezt olvassák, mint amit a kastélynál lévő háromnyelvű információs tábla közöl.

Új kastély" (Neue Schloss) néven szerepel. Az épület magja XVII. századi parkban áll, kőfallal övezve. A kapuépítményen 1668-as évszám olvasható.
A kastélypark francia mintára készült kapuját a párizsi világkiállításon mint francia-osztrák kaput mutatták be.

1680-as rajz a köpcsényi kastélyról:

Kőpcsényt 1291-ben említik először (Chuzthu, UrkBurg. 2: 232), 1390 Koeche néven szerepel, egyesek szerint neve magyar eredetű és eredeti alakja Küccse volt. 

11. századi besenyő határőrtelepülés. Mint a Duna kapujában álló település mindig fontos védelmi szerepet kapott. A településen királyi határvár épült, egyes források szerint talán már a 12. században. A várat 1363-ban „Castrum Kuchhe” néven említik. Végtelen mély a múltnak kútja, kapkodom a fejemet az adatok tengerétől, csak néhányat hadd osszak meg, történelmünk viharaiból: 

1198-ban itt táborozott I. Frigyes keresztes hada. Itt csapott össze II. Géza serege az osztrákokkal. 1264-ben itt tartotta esküvőjét IV. Béla Béla fia és Kunigunda, II. Ottokár cseh király unokahúga. 1291-ben itt kötött békét III. András I. Albert Babenbergi herceggel. 1363 után a Scharfenecki, Szentgyörgyi, Esterházy és Batthyány családok birtokolták. 1416-ban „oppidum Kwkche” néven már mezővárosként szerepel.

1455-ben itt találkozott Hunyadi János Cilleivel. 1526-ban itt fogadta I. Ferdinánd a magyar követeket, innen indult a fehérvári koronázásra. 1529-ben és 1683-ban török pusztította. Az 1529. évi támadásban sok ház mellett elpusztult a 300 éves templom is. Az elpusztított lakosság helyére horvát telepesek érkeztek. Az 1659-es egyházi vizitáció szerint ekkor a lakosság egyik fele horvát, a másik fele német volt, de 1715-re már a németek voltak többségben. A 16. században a reformáció itt is gyorsan elterjedt. 1676-ban, amikor a város Eszterházy-birtok lett, népe újra visszatért a katolikus hitre. 1679-ben a pestis követelt áldozatokat. Az 1683-as török hadjárat idején erre vonult vissza Lotaringiai Károly serege a török elől, majd a Bécs alatti vereség után erre menekültek a török sereg maradványai. Sokat szenvedett a település Bocskai és Bethlen hadaitól, majd 1704-ben a kuruc hadaktól is.1809-ben Napóleon hadai szállták meg a várost és a lakosságnak kellett élelmet és szállást biztosítani számukra. 1848-ban a schwechati csata előtt sok helybeli népfelkelő csatlakozott a honvédsereghez, majd a vereség után hazatért. Az Eszterházy család 200 évig volt Köpcsény ura, 1880-tól a falu fő birtokosa a Batthyány-Strattmann család lett. 1921-ig Köpcsényben működött dr.Batthyány-Strattmann László híres szemorvos 24 ágyas kórháza, amelyet saját pénzéből építtetett 1902-ben, és tartott fenn, ahol az emberszeretetéről és mély vallásosságáról híres herceg sok szegény ember szembetegségét gyógyította meg fizetség nélkül.

A köpcsényi esküt 1527. július 31-én tette a sereg élén Magyarországra érkező I. Ferdinánd Habsburg uralkodó az akkor Moson vármegyéhez tartozó Köpcsényben, Szalaházy Tamás veszprémi püspök (1524-1528) kérelmére.
Ferdinánd Szalaházy püspök előtt esküvel fogadta, hogy Magyarország szokásait és törvényeit megtartja és hű őre lesz mindannak, amit II. András alaptörvényül az Aranybullában lefektetett.
Ferdinánd augusztus 20-án bevonult Budára Mátyás király kifosztott palotájába. Az ország nemeseinek legnagyobb része hozzá szegődött. Perényi Péter a hozzá pártolt koronaőr kiszolgáltatta neki a Szent Koronát és Székesfehérvárra vitte, ahol november 3-án megtörtént a koronázás. Mielőtt Podmaniczky István nyitrai püspök a koronát Ferdinánd fejére tette, a nádor háromszor megkérdezte magyarul a templomot megtöltő nemesektől, hogy„Akarjátok-e Ferdinánd csehországi királyt királyotokúl ?”. A nemesek háromszor válaszoltak neki: „Akarjuk!” Azután a király a Szent Koronával a fején, ősi szokás szerint, kilovagolt a városba, és a szabad ég alatt, a nép előtt ünnepélyes esküt tett, hogy az ország jogait, szabadságát, törvényeit tiszteletben tartja. A király latin nyelven elmondott esküjét a veszprémi püspök, az ott lévő tömegnek magyarul is elmondta.A köpcsényi kastély ma nem látogatható.

Kastélybejárat

Emléktábla a kapu oldalán:

Köpcsényi kastélypark:

 A köpcsényi Hauswirt csokoládégyár üzletében kóstoló nyakló nélkül, kis kerek, szögletes és mindenféle csokicsoda és vásárlás:

A Duna partján lévő Hainburg várába sétálunk fel a program leírása szerint. Hát... séta ide, séta oda, bizony sokat kellett másznunk meredeken felfelé, mire a Várhegy tetejére értünk, ahol a legenda szerint Attila, az európai hunok leghíresebb nagykirálya házasságra lépett a germán Krimhildával.
Felértünk! A Várhegyen XI. századi hatalmas erődítmény maradványai állnak, amely a Német-római császárság egyik keleti védőbástyája volt.

Mi ketten:

A vár egy toronyépületében kiállítást rendeztek be, ez látogatásunkkor zárva volt:

Kilátás a várból Hainburg városára.

Hainburgi várfal:

Hainburg várának alaprajza és kronologikus története a várfalon:

Magyar kapu (Ungartor) Pozsony vagy Budapest felől ezen a kapun át lehet Hainburg óvárosába jutni:

a kapu melletti tábla.

Bécsi kapu (Ez nem ide tartozik, de most jutott eszembe,, Édesanya azt mondta, amikor sokat feleseltem: akkora a szád, mint a bécsi kapu.)

Hainburg már 1244-ben városi kiváltságokat kapott, a XIII. században emelt városfalát a közeli egykori római Carnuntum köveiből emelték.

Rálátás a főtér közepén álló, román kori alapokra 1700-as években épült barokk plébániatemplomra, balra az 1749-be felállított barokk Mária-oszlopra:

Ebben a házban lakott hainburgi iskolaévei (1737-1740) idején Haydn:

Emléktábla a ház falán:

Haydn tér a nagy zeneköltő mellszobrával:

Rövid sétánk során erre a hainburgi óvárosi házra is rácsodálkoztunk:

Hainburgtól autóbuszunk néhány perc alatt teszi meg az utat Németóvárig ( Bad Deutch-Altenburg)
az első szent királyunk alapította  XI. századi templomot csodáljuk meg.

 Gótikus boltozatok, szentélyrészletek:

 A bécsi magyarok adakozásából került a templomba az üvegablak, Szent István felajánlja koronáját Szűz Máriának

A körbefutó piros felirat: BOLDOGASSZONY ANYÁNK RÉGI NAGY PATRÓNÁNK NAGY ÍNSÉGBEN LÉVÉN ÍGY SZÓLÍT MEG HAZÁNK MAGYARORSZÁGRÓL ROMLOTT HAZÁNKRÓL NE FELEJTKEZZÉL EL SZEGÉNY MAGYAROKRÓL

alul a felirat. A BÉCSI MAGYAROK

Mielőtt a templomból kiléptünk, elénekeltük közösen: Boldogasszoy anyánk..

 A templom körüli temetőkertben még a kápolnába is betérünk, megcsodáljuk középkori freskótöredékeit

 

 A világban szétszóródott magyaroknak a jelképes sírt a bécsi magyarok állították:

 Szent István mellszobra a parkban:

Még felkaptatunk a közeli halomsír (kurgán) tetejére, amelyben állítólag Árpád vezér alussza örök álmát, a helyiek szerint itt van Attila sírja. Még nem akadt szándék és pénz a régészeti feltárásra, így bárkit is rejt a halomsír, tisztelgünk előtte, majd leballagunk...

Ugyancsak néhány perc az út autóbusszal az egykori Pannónia provincia fővárosa 

Petronell-Carnuntum régészeti park

Itt bejárjuk a hajdan 50 ezer lakosú város területén feltárt romokat, egykori lakosainak mindennapi életébe betekinthetünk a régészeti parkban és a rekonstruált házakban kószálva...

    Sétálunk az egykori hatalmas amfiteátrum területén:

 Carnuntum köveiből épített hatalmas fallal vette körül a park mélyén rejtőző titokzatos kastélyát, sírkőtöredékeket is beépített a falba kastély tulajdonosa:

 Hogy el tudjuk képzeni, milyen is volt a város:

 Egy városi ház beosztása:

 "Névtáblák" a házak falán, üdvözlettel, nincs kiírva hogy a kutya harap...

  Padlómozaik töredékek:

Csak igen szerény ízelítőt tudtam adni abból a sok látnivalóból, amiben részünk volt! A napi program végállomása a Bécs közvetlen szomszédságában fekvő Schwechat, ahol túravezetőnk előadását már nagyon fáradtan hallgattuk az 1848 októberében a császári főváros birtoklásáért vívott forradalmi magyar és az osztrák fősereg között vívott csatáról...

Duna-Fertő kalandozás

Magyar emlékek után kutatva négy ragyogó szeptemberi nap a Szigetközben és az Őrvidéken (Burgerlandban) :

Útközben megálltunk a győri 1954-es szigetközi árvízi emlékműnél, ahol túravezetőnk felelevenítette kisgyermekkori emlékeit az árvízről

Az emlékmű bal oldali oszlopáról lecsurgó víz felett a kék sáv mutatja a villámárvíz magasságát.
Az Ausztriában két napig szünet nélkül zuhogó eső villámárvize, 50 millió köbméter! zúdult a Szigetközre és Győr városára. 30 ezer embert kellett kimenekíteni.
Indulunk tovább, úticélunk Lipót. Az elmúlt századok során, háborús pusztítások, kolera és pestis járvány sújtotta a községet , legutóbb az 1954-es nagy szigetközi árvíz dönti romba a település házait, így ma egy újjáépített falu képe tárul elénk.

Lipótra érkezve kényelmes szállásunkat elfoglaltuk,

majd ismerkedtünk az alig több mint hétszáz lelkes faluval. A híres lipóti kenyér kedvencünk, most láthattuk a látogatóközpont üvegablakán át, hogyan készül. Meghallgattuk a beszámolót a családi vállalkozás indulásának regényes történetéről, azt, hogy az üzem foglalkoztatottjai mind lipótiak, a faluban nincs munkanélküliség, aztán kávéztunk, süteményeiket ízlelgettük...

  A látogatóközpont falán táblák a kenyérről:

Lipóti körforgalom szeptember vége felé, délután, virág mindenütt, főként a 15 önkéntes faluszépítő fiatalasszonynak köszönhetően:

szolgafa Lipóton

  tűzoltó kirendeltség Lipóton

Kipróbáltuk a híres termálfürdőt is, egy fárasztó túra után, a sétány a medencékhez vezet:

 A három kilométeres védett vadgesztenye fasor Lipótot Darnózselivel köti össze:

A Szigetköz magyar-angol két tanítási nyelvű iskolája Lipóton, ahová a környék községeiből is járnak gyerekek

A lipóti falumúzeumot egy lelkes fiatal tanárnő vezeti, a múzeum anyagát gyűjtögeti, rendszerezi, a látogatóknak élvezetes előadással mutatja be a község tárgyi emlékeit.

A lipóti bábaasszony fotója a gyűjteményben, amit sikerült lefényképeznem, de az oklevél fotója nem sikerült, ezért levélben fordultam a tanárnőhöz, aki a falumúzeumot vezeti, küldjön nekem  használható képet az oklevélről. Hamarosan meg is kaptam, hálásan köszönöm. Amiért ez az oklevél felkeltette a figyelmemet, az, hogy Nógrád megye falvaiban, ahol felmenőim születtek, éltek, nem volt képzett bába. "1877-ben Kosd községet, mint az egész körnek központját, leginkább megközelíthető legnépesebb községeként vették számításba. A körhöz Rád, Penc, Ősagárd települések tartoztak. A közegészségügyről szól az alábbi jelentés: A rétsági szolgabírói jelentésből kitűnik, hogy az abban létező orvosi körök, községeiben működő bábák a szükséges eszközökkel elláttatva és az azokbeli bánásmódra az illető körorvosoktól nyertek oktatást." (Szomszéd András: Kosd 137. oldaláról)

Hát így nézem én Szalay Istvánné Vennesz Karolina fotóját és oklevelét...

oklevele:

Az oklevél hátoldala:

Van Lipóton egy különös, titokzatos ház is a Petőfi utcában, a tulajdonos, aki kint él Ausztriában, hétvégente tartózkodik Lipóton, nagyanyja egykori különösen felújított házában:

Petőfi Sándor arcképe alatt az idézet:

 „Anyám az álmok nem hazudnak…

 Dicső neve költő fiadnak, 

Anyám soká, örökkön él.”

és a kapura illesztett riasztás:

Szent Kelemen római katolikus templom Lipót főterén, 1777- ben épült, Maulbertsch freskói vannak:

 Délután ragyogó időben séta a tanösvényen:

 Túravezetőnk ismertetőt tart: A községet északról határolja a 68 ha területű Holt-Duna, a vízimadarak fészkelő és élőhelye, a vízi és mocsári növényzet igazi paradicsoma.

A séta után Halászinál hajóra szállunk a Mosoni-Dunán:

 Előttünk a Halászit és Mosonmagyaróvárt összekötő híd:

 A naplemente túra végén ismét Halászinál vagyunk, a vendéglőben ki-ki oltotta szomját, mi kiültünk egy parti padra, ott kortyoltuk el a vendéglős ajánlotta cigánymeggy pálinkát, néztük a Dunát, a vadkacsa családok vonulását...

 A Duna partján hintázó gyerekeket megkérdeztük, hogy nem kéne már leckét írni másnapra. Mondták, hogy tanulószobások, ott megtanulták a másnapi leckét. Kedvesek voltak, vidáman hintáztak tovább, hangosan elköszöntek, este 1/2 hét volt...

 Mi mentünk vacsorázni, aztán pihenni tértünk, hisz másnap komoly túra vár ránk, magyar emlékeket kutatunk az osztrák oldali Köpcsényben, Hainburg várában, Németóváron, sok-sok lépcső megmászásának kihívása, és az egykori Pannónia provincia fővárosa Petronell-Carnuntum régészeti parkja vár ránk, végül a Bécs közvetlen szomszédságában fekvő Schwechat felkeresésével zárjuk a napot. Ezekről majd a következő bejegyzésben számolok be.