Lombardia saját szemmel

Amerre jártunk: Como, Comoi tó, Lago Maggiore,  Isola Bella, Isola dei Pescatori,  Bergamo, Treviolo, Milano, Cremona, Mantova és Verona (széle)

Itália megszámlálhatatlan szépségéből kincsként őrzöm régebbi emlékeimet. Nemrégiben ezekhez a lombard régióban néhány napot töltve újabb ámulni valókkal gazdagodtam.

 Indulásunk napján eső és napsütés váltakozva, 10 órakor lépjük át a magyar határt, Ausztriában a déli autópályán falja a kilométereket autóbuszunk, a cél előtt még 300 km, délután 5 órakor 31 fokos hőség.

Az útmenti kávé ízlik. Örömteli várakozással érkezünk meg, a vacsora finom, szállásunk kényelmes.

Treviolo kis kertváros Bergamo mellett, reggeli előtt felfedező sétára indulunk a környékbeli utcákba, amit látunk:

 Óriás araucaria fák

Itt hatalmas bokorrá nő a levendula is...

Kora reggel LILALÓ türelmesen várja kis gazdáját, hogy kilovagoljanak Bergamo környékére...

Mi busszal indulunk reggeli után, vár a LAGO MAGGIORE csodás szigete, ISOLA BELLA! Rövid hajóút, feltűnik a Borromeo család reneszánsz kastélyának pompás parkja, a függőkert, a kastély.

Sajnálom, szégyellem, de minden tiltás ellenére kapkodva, a sétáló őröket többször kijátszva fényképeztem az épületben. A néhány alig-alig sikerült, kutyafuttában, szívdobogva készített kép nekem fontos emlék.

 Függőkert részletei:
Már messziről látható a függőkert tobzódó építményének csúcsán a Borromeo család címerállata az egyszarvú:

Az évszázadok során kereskedőcsaládból jobbára bankárokká váló Borromeok kastélyuk felső szintjét ma is használják, ez és a kert egy része elzárva a látogatók elől, a kert többi részén, a  földszint termeiben és a pincei barlangtermek gazdag múzeumában álmélkodhat a látogató.

A köralakú fogadóterem részlete, a felső szinten már magán lakosztályok

Bálterem

Elgondolkodtató, hogy amíg nem volt villanyvilágítás, gyertyák tömege adta az esti fényt, felszálló füstje, lecsöpögő olvadó viasza mellett...

Családi arcképekkel zsúfolt falú terem

Falikárpitok terme

Borromeoi San Carlo, Milánó érsekének magánlakosztálya mindössze dolgozószobából és hálószobából áll:

A legalsó szint barlangként kialakítva, hat terem kövekkel, kagylókkal kirakva bizarr látvány. Állítólag forró nyári napokon vendégeikkel ide vonultak vissza hűsölni a kastély gazdái:

Csigalépcső vezet  az alsó szinttől a tetőig 

Elhagyjuk a tobzódó kastélyt, a szigetet,

 ránk vár Como városa, a dóm, hajókirándulás a tavon...

Előtte kitérés SAN CARLO  BORROMEO óriási szobrához. 

San Carlo szobor belseje:

Bár a szobor belsejében csigalépcső van, azon fel lehet menni, az ő szemén keresztül csodálni a kilátást. Nem megyünk fel, csak kívűlről csodáljuk San Carlo Borromeo milánói érsek óriás szobrát. Nevéhez fűződik az egyház megújítása, a szegények iránt tanúsított rendkívüli együttérzése. Már Milánó érseke volt, amikor 1576-ban hatalmas pestisjárvány tört ki, a város vezetői elmenekültek, ő maradt, élelemmel, ruhával látta el a rászorulókat, kórházakat létesített, gondoskodott a város lakónak testi-lelki ellátásáról. Fogadalmat tett, hogy ha Isten véget vet a járványnak, elzarándokol a francia Chamberybe, elhozza a turini lepelt. Emanuele Filberto herceg meg szerette volna kímélni a viszontagságos úttól, s a leplet Torinóba vitette - azóta hívják torinói lepelnek.

A pestis megszűntével a milánói érsek helytállását csodálta a világ. Néhány nappal Rómában tett látogatása előtt a pápa utasítása. "Vége a felelőtlen és komolytalan szórakozásoknak, Borromeo Károly jön hozzánk."
Szigetről szigetre:

A másik Borromeo-sziget, az Isola dei Pescatori, a halászok szigete. Az útikönyv szerint "száradó hálóival, kis csónakjaival egy igazi halászfalucska hangulatát tükrözi" Ma már vendéglátásból él a sziget népe, éttermek egymás hegyén-hátán, a halászháló csak díszlet...

Szárad a halászháló

A legszűkebb sikátor

Santa Maria kápolna felé

 XVI. századi freskómaradványok a kápolnában

Itt ettünk ebédre pizzát, alig volt valami a tésztán:

Zegzugos utcák

Észak-Olaszország legnevesebb műemléke az évszázadokig épült comoi katedrális, pompás homlokzata:

A gazdag részletekből: a kapu két oldalán üveggel fedett szobor, az ifjabb és idősebb Plínius ülő szobra

Mise volt éppen, amikor odaértünk, így csak bekukkantottunk...

 Középkori oroszlános szenteltvíztartó

Como katedrálisának hátsó homlokzata

A katedrális mellett az egykori városháza, vörös, fehér és szürke márvány homlokzattal, és óratornya

Béketüntetés:

Ennyi élménnyel megrakodva indulunk vacsorázni, utána sétálni, itt látható a kedvenc házam:

 és a kedvenc bergamói harangtornyom:

A következő napokról is hamarosan beszámolok.

LOMBARDIA TITKAIT FÜRKÉSZTÜK...

BERGAMO óvárosában Colleoni kápolna freskótöredéke

Még ki kell pihenni a fáradtságot, még csak kavarognak az emlékek, de akit érdekel, hamarosan olvashatja a képes beszámolót...

Ludoviceum, Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia, Nemzeti Közszolgálati Egyetem

 A Ludovika tér sarkán áll a Horvay János alkotta szobor:  Az első világháborúban összesen 616 orvos halt meg a Monarchia szolgálatában. Közülük háromszáz volt magyar. Áldozatos munkájuknak, hősi helytállásuknak állít emléket a háromalakos kompozíció. A nővér karjába hanyatló, halálosan sebesült orvos kezébõl kiesik a kötszer. Jobbról még egy katona támogatja, talán éppen az, akinek könnyebb sérülését ellátni igyekezett.
Amikor a szobrot felavatták, már javában tombolt a második világháború. 

Beteglátogatóba mentünk, utána hogy hangulatunkat kicsit javítsuk a kórházi látogatás után, elsétáltunk a nemrégiben átadott Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez az Orczy parkba. Az egykori Ludovika Akadémia most megnyílt főépületében szombatonként ingyenes épületlátogatást tartanak, vezetővel, hát beálltunk a sorba mi is.
Az épület bejárata előtt az emlékmű Horvay János alkotása emlékmű:
3 lépcsőre helyezett kőfalon koporsó 480x190 cm, előtte Hungária ülő alakja, karjában elesett katonát tart.
Felirat a koporsó előlapján 'NÉVTELEN HŐSEINKNEK 1914-1918" a hátoldalon: Eszenyi László adományából bronz domborműves táblát helyeztek el 1993-ban, felirata: 'A II. világháború katonahőseinek örök emlékezetére'

Beállunk a sorba a várakozók közé, két fiatalember a regisztráció után végigvezet az épületen.

Még nagyon új minden, a lépcsőház emléktáblái alatt nincsenek szalagok, koszorúk, sajnálom, hogy nem hoztunk nemzetiszín szalagokat...

A tábla felirata:

Ezen a napon öntötte el a Duna hatalmas árvízzel Pest városát. 10.000 árvízkárosult pesti polgár talált menedéket itt a Ludoviceum falai között. Ide szállították a Nemzeti Múzeum veszélyeztetett kincseit is. A nagyértékű gyűjtemény egy részét rögtönzött elhelyezésben ki is állították. Az anyag nagy része ládákba csomagolva 1847-ig a Nemzeti Múzeum új épületének elkészültéig itt maradt.
A következő tábla felirata: 1849. január 9-re tervezték a magyar hadifőtanoda ünnepélyes megnyitását de január 5-én már osztrák megszállás alá került a főváros s így el kellett bocsátani a megnyitásra egybehívott növendékeket. A szabadságharc további folyamán tábori kórház lett a Ludoviceum épületéből

A lépcsőfordulóban az alapkőletétel 100. évfordulójára az emléktábla:

A névadó mellszobra:

A legnagyobb összeggel a frissen megkoronázott fiatal királyné, Mária Ludovika járult hozzá az alapításhoz,
aki 50 ezer forintos koronázási ajándékát ajánlotta fel. Az intézményt is róla nevezték el.

Itt tanult a világhírű horvát író is:

Hősök Folyosója, az elesett ludovikásoknak állított emléktáblákkal:

A Hősök Folyosójának  szemközti oldalán a kápolna, szent István és szent László képével: 

A díszterem: 

 A díszterem gyönyörű csillárja sok munkával helyreállítva:

A belső udvar kövezetén:
Jubál Károlyt, Noszlopy Gáspárt és Sárközy Sándort 1852. március 3-án egy időben akasztották fel. A vértanúk emlékét a Ludovika udvarának burkolatában elhelyezett, a bitófák helyét jelképező keresztbetét örökíti meg. A tábla felirata: 

EZEN A HELYEN SZENVEDETT VÉRTANÚHALÁLT 1852-BEN AZ ELNYOMÁS KORÁNAK SÖTÉT NAPJAIBAN HÁROM HŐSLELKŰ MAGYAR

A belső udvaron körben a földszinti ablakok alatti falakon a vármegyék címerei örökítik meg a közadakozást:

Egy a címerek közül:

 A Ludovika múzeumában:

A tablókon a jövő egyetemváros képei:

Már távozóban az őrbódéban az ideiglenes őr:

A parkban Miroslav Krleza szobra Marija Ujević-Galetović szobrásznő alkotása.

Az Orczy parkban a tópart dombján a szobor talapzatának felirata:

A VILÁGHÁBORÚBAN HŐSI HALÁLT HALT TISZTEK EMLÉKÉRE EMELTE A BAJTÁRSI KEGYELET 1928.

A szobor Vass Viktor alkotása, később a II. világháborúban elesett tisztekre emlékező táblával kiegészítve 1992.

 Örömmel láttuk, hogy az Orczy parkban folyik a további építkezés, majd jövünk még, figyelemmel kísérjük.

Bővebben a Ludovika múltjáról, jelenéről, jövőjéről: 

 http://ludovika-campus.hu/uploads/media_items/bonum-puplicum-ludovika-kulonszam.original.pdf

Alig indultunk el, újra itthon vagyunk!

Szent László szobra Somogyváron Lebó Ferenc alkotása

Szent László halála után sírja 40 évig volt a somogyvári bencés apátságban, majd innen Nagyváradra vitték, egykori sírja helyén vörösmárvány fedőlap őrzi emlékét:


Tordaszentlászló, 1332-ben Sancto Ladislao néven említik először. A hagyomány szerint Szent László a kunok feletti győzelem után itt telepítette le harcosait. Június 27-én, Szent László napján itt tartják a Szent László napi kórustalálkozót, amely egész Erdély legrangosabb ilyen eseménye, és még Magyarországról is érkeznek ide fellépő kórusok. Bizony! Mi is érkeztünk volna...

Gólyafészek a biharkeresztesi vasútállomással szemben

Őrizgettük a lejárt útlevelünket, mert a kínai, ausztráliai pecsétek miatt emlékbe el akartuk tenni.
Az új útlevelek helyett véletlenül a régit vittük el. Kiváló hangulatban jutottunk el a román határig, útközben kóstolgatva útitársaink süteményeit
A román határon derült ki a tévedés, így nem engedtek át Romániába. A kórus sajnálkozása közepette csomagjainkkal elindultunk a Magyarország felé sorakozó autók között. Egy autós felvett és bevitt minket Biharkeresztesre a Polgármesteri Hivatalba, ahol nagyon segítőkészek voltak, ám mivel a gép kimutatta, hogy van érvényes útlevelünk, így segíteni nem tudtak, nem kaphattunk ideigleneset. Kicipeltük a batyuinkat a vasútállomásra, ahonnan vonatpótló busz vitt Berettyóújfalura, onnan vonattal Püspökladányba utaztunk. Végül intercityvel érkeztünk a Nyugati Pályaudvarra. Fáradtan, de megnyugodva, hogy ennek biztosan így kellett történnie. Most már itthonról kívánunk sok sikert és szép élményeket a kórusnak, miközben a kanapén borozgatva pihentetjük dagadt lábunkat.http://laszlorex.hu/sztlaszlo/freskok.html