ÁMULOK: Lombardia saját szemmel

Amerre jártunk: Como, Comoi tó, Lago Maggiore, Isola Bella, Isola dei Pescatori, Bergamo, Treviolo, Milano, Cremona, Mantova és Verona (széle)

Itália megszámlálhatatlan szépségéből kincsként őrzöm régebbi emlékeimet. Nemrégiben ezekhez a lombard régióban néhány napot töltve újabb ámulni valókkal gazdagodtam.

Indulásunk napján eső és napsütés váltakozva, 10 órakor lépjük át a magyar határt, Ausztriában a déli autópályán falja a kilométereket autóbuszunk, a cél előtt még 300 km, délután 5 órakor 31 fokos hőség.

Az útmenti kávé ízlik. Örömteli várakozással érkezünk meg, a vacsora finom, szállásunk kényelmes.

Treviolo kis kertváros Bergamo mellett, reggeli előtt felfedező sétára indulunk a környékbeli utcákba, amit látunk:

Óriás araucaria fák

Itt hatalmas bokorrá nő a levendula is...

Kora reggel LILALÓ türelmesen várja kis gazdáját, hogy kilovagoljanak Bergamo környékére...

Mi busszal indulunk reggeli után, vár a LAGO MAGGIORE csodás szigete, ISOLA BELLA! Rövid hajóút, feltűnik a Borromeo család reneszánsz kastélyának pompás parkja, a függőkert, a kastély.

Sajnálom, szégyellem, de minden tiltás ellenére kapkodva, a sétáló őröket többször kijátszva fényképeztem az épületben. A néhány alig-alig sikerült, kutyafuttában, szívdobogva készített kép nekem fontos emlék.

Függőkert részletei:
Már messziről látható a függőkert tobzódó építményének csúcsán a Borromeo család címerállata az egyszarvú:

Az évszázadok során kereskedőcsaládból jobbára bankárokká váló Borromeok kastélyuk felső szintjét ma is használják, ez és a kert egy része elzárva a látogatók elől, a kert többi részén, a földszint termeiben és a pincei barlangtermek gazdag múzeumában álmélkodhat a látogató.

A köralakú fogadóterem részlete, a felső szinten már magán lakosztályok

Bálterem

Elgondolkodtató, hogy amíg nem volt villanyvilágítás, gyertyák tömege adta az esti fényt, felszálló füstje, lecsöpögő olvadó viasza mellett...

Családi arcképekkel zsúfolt falú terem

Falikárpitok terme

Borromeoi San Carlo, Milánó érsekének magánlakosztálya mindössze dolgozószobából és hálószobából áll:

A legalsó szint barlangként kialakítva, hat terem kövekkel, kagylókkal kirakva bizarr látvány. Állítólag forró nyári napokon vendégeikkel ide vonultak vissza hűsölni a kastély gazdái:

Csigalépcső vezet az alsó szinttől a tetőig

Elhagyjuk a tobzódó kastélyt, a szigetet,

ránk vár Como városa, a dóm, hajókirándulás a tavon...

Előtte kitérés SAN CARLO BORROMEO óriási szobrához.

San Carlo szobor belseje:

Bár a szobor belsejében csigalépcső van, azon fel lehet menni, az ő szemén keresztül csodálni a kilátást. Nem megyünk fel, csak kívűlről csodáljuk San Carlo Borromeo milánói érsek óriás szobrát. Nevéhez fűződik az egyház megújítása, a szegények iránt tanúsított rendkívüli együttérzése. Már Milánó érseke volt, amikor 1576-ban hatalmas pestisjárvány tört ki, a város vezetői elmenekültek, ő maradt, élelemmel, ruhával látta el a rászorulókat, kórházakat létesített, gondoskodott a város lakónak testi-lelki ellátásáról. Fogadalmat tett, hogy ha Isten véget vet a járványnak, elzarándokol a francia Chamberybe, elhozza a turini lepelt. Emanuele Filberto herceg meg szerette volna kímélni a viszontagságos úttól, s a leplet Torinóba vitette - azóta hívják torinói lepelnek.

A pestis megszűntével a milánói érsek helytállását csodálta a világ. Néhány nappal Rómában tett látogatása előtt a pápa utasítása. "Vége a felelőtlen és komolytalan szórakozásoknak, Borromeo Károly jön hozzánk."
Szigetről szigetre:

A másik Borromeo-sziget, az Isola dei Pescatori, a halászok szigete. Az útikönyv szerint "száradó hálóival, kis csónakjaival egy igazi halászfalucska hangulatát tükrözi" Ma már vendéglátásból él a sziget népe, éttermek egymás hegyén-hátán, a halászháló csak díszlet...