Útvonalunk az Al-Dunáig és vissza
TÖRTÉNELMI IDŐUTAZÁS DÉL-ERDÉLYBE
Azokat a helyeket, ahol már többször jártunk és régebbi bejegyzéseimben szerepelnek, csak röviden említem,
Öt nap emlékezetes útvonala:
Berettyóújfaluban felfrissültünk, majd Biharkeresztesnél a határt átlépve Nagyváradon rövid séta,
aztán a Királyhágón át a csucsai kastélyt pillantjuk meg. Majd Bánffyhunyad érintésével – ahol a bádogos cigányok csillogó tornyos palotáinak egyre bővülő sorát láthattuk – Kolozsváron belvárosi séta, szállás a város felett a Feleki tetőn a Sport Szállóban, másnap a Tordai hasadék mellett elhaladva
a Székelykő alatti Torockó, majd Nagyenyed mellett elhaladva Gyulafehérvár, Vajdahunyad, Hátszeg mellett a Sztrigy völgyében, majd Petrozsény iszonyúan lepusztult vidékén a Zsil völgyében vezet utunk. Zsilvásár, Herkulesfürdő, Turnu Severin érintésével már a Duna mellett Orsovára, a Vaskaputól a Kis Kazán és Nagy Kazán szorosig hajóval az Al-Dunán, majd Karánsebes és Lugos érintésével Temesvár, Arad, végül Nagylaknál a határt az ötödik nap átlépve elbúcsúztunk a történelmi Magyarországtól…
GYULAFEHÉRVÁR: 1541-ben, amikor az Erdélyi Fejedelemség megalakul, Izabella és a kis János Zsigmond a nemrég elhunyt gyulafehérvári püspök javadalmait kapták meg és a püspöki palota lett a fejedelem palotája. Így lett Gyulafehérvár az Erdélyi fejedelemség fővárosa. Ma már a város magyar lakossága csak 3%.
A jubileumi év – 1000 éves a gyulafehérvári egyházmegye – alkalmából rendezett kiállítást is megnéztük, lefényképeztük egy-egy különleges tárgyát. Az érseki székesegyház a 13. században épült, az erdélyi fejedelmek temetkezési helye, ma is láthatóak a Hunyadiak síremlékei, Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem kőszarkofágjai. Altemplomában erdélyi fejdelmek és püspökök egész sora nyugszik.
A harmadik legrégebbi nyelvemlékünk:
Gyulafehérvári Sorok – Az 1310–1320 körüli időből származó 15 soros szövegemlék egy latin nyelvű, 14. és 15. századi, szürke szarvasbőrrel bevont deszkatáblás hártyakódexben maradt fenn, amely prédikációvázlatokat, elmélkedéseket és oklevélmintákat tartalmaz. Három latin szentbeszéd összefoglalóját magyar fordításban a lapok aljára bejegyezte valószínűleg a ferences rend egyik tagja (aki vélhetően a latin szövegeket vagy egy részüket írta).
A versszerű, rímelő sorok a következő lapokon találhatók: 50/a (5 sor Jézus nevéről), 125/a (4 sor arról, hogyan látják a hívők Krisztust) és 154/a (6 sor Krisztus szenvedéseiről). A szöveg Benkő Loránd értelmezésében:
Viszálykodásban levőknek megbékélése. Most élőknek örök élete. Betegségben levőknek egészsége. Szűkölködésben levőknek bővelkedése. Éhezőknek kielégültsége. Csodálatos alkotásának megmutatkozásában. A saját szájával elmondott kinyilatkoztatásnak tanúságtételében. Szent oltáron kenyér alakjában. A keresztfán függő mivoltában. Saját tanítványának árulása. A népnek, amely őt nemzette, a vádaskodása. Jeruzsálem városának tiszteletadó fogadása. Isten fiának ártatlansága. Halálának gyalázatos kínja. A felmagasztosult asszonynak ezt saját szemével látása.
A nyelvemlék a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban van.
Gyulafehérváron sétálva látjuk az egykori tiszti kaszinót, ahol aláírták Erdély egyesülését Romániával...
VAJDAHUNYAD: Elátkozott vidéken, lepusztult valamikori iparnegyedek romjai közül bukkan elő a szépséges Vajdahunyad vára, jelenleg is tatarozás alatt áll. Félig román, félig magyar idegenvezetőnk tájékoztatása szerint a vár látogatóinak mintegy 25 %-a magyar, a többi román. Magyar nyelvű tájékoztató, felirat nincs, ám a román mellett van francia, angol és német is. Ha véletlenül erre tévednének…
A vár eredetileg a XIII. században épült, gótikus stílusban. Az uradalmat a kastéllyal együtt Zsigmond király katonai érdemeiért adományozta Hunyadi János atyjának, Vajknak. Hunyadi János az 1440-es években fogott a családi birtokközpont, Vajdahunyad kiépítéséhez. Az erődítményt két nagyobb ütemben alakították át. Az első szakasz munkálatainak célja a védelem korszerűsítése volt, a második szakasz során készültek a család megnövekedett hatalmához méltó lakóépületek. Hunyadi halála után özvegye, Szilágyi Erzsébet, majd később Bethlen Gábor is alakíttatott az épületen.
Az Erdélyi Vaskapu szoros egy magaslatán, hatalmas buzogányos emlékmű állt, még néhány évvel ezelőtt olvasható volt az a hatalmas öntöttvas emléktábla, amely Hunyadi János győzelmét hirdette Begler Bég 80.000 fős serege fölött:
"HUNYADI JÁNOS TIZENÖTEZER VITÉZÉVEL AZ 1442–IKI SZEPTEMBER 6-ÁN E SZOROSBAN VERTE SZÉT SEHABEDDIN BEGLER BÉGNEK ERDÉLYBE NYOMÚLÓ NYOLCZVANEZER FŐNYI HADSEREGÉT A DICSŐ FEGYVERTÉNY ÖRÖK EMLÉKÉÜL ÁLLÍTTATÁ EZ OSZLOPOT HUNYADVÁRMEGYE KÖZÖNSÉGE A HONFOGLALÁS EZREDIK ÉVÉBEN "
1992 június 22-én, ismeretlen tettesek, erőgép igénybevételével, a buzogányos emlékművet ledöntötték, és 4 méteres buzogányát eltüntették. Egy barátunktól kaptuk a régi diaképet a buzogányról...
HÁTSZEGI MEDENCE: A Retyezát északi lábánál elterülő Hátszegi medencében félig-meddig elfeledett magyar vonatkozású történelmi emlékek, várromok, nemesi kastélyok jobb-rosszabb állapotban. Kanyarog az út, gyönyörködünk a tájban, közben egy győri tanár utitársunk előadását hallgatjuk a legendás Nopcsa családról, Jókai Mór Szegény gazdagok című regényének főszereplőjéről, Hátszegi báróról (Fatia Negráról), kalandos életű unokájáról, a világhírű, tudós Nopcsa Ferencről.
Az ifjú Nopcsa Ferenc a bécsi Theresianum diákjaként találkozik az első őslény-csontokkal, melyeket húga séta közben napernyőjével piszkált ki a családi tulajdonban lévő szacsali kastély kertjében. A furcsa koponyacsontokkal, csigolyákkal a diák bécsi professzorához fordult, aki további kutatásra biztatta tanítványát. Nopcsa Ferenc amúgy egész életére jellemző lelkesedéssel vetette bele magát az őslénytan tanulmányozásába és elméleti kutatásai, illetve ezzel párhuzamosan haladó gyakorlati feltáró munkássága csodálatos.
22 éves korára már sikerült leírnia a húga által elsőként felfedezett koponyát, egy növényevő dinoszaurusz maradványát. Nopcsa Limnosaurus transsylvanicus-nak nevezte el. Még három évtizedig kutatta a Hátszegi-medence legfelső kréta (maastrichti) rétegének gerinces faunáját, Európa egyik leggazdagabbját, amely a dinoszauruszokon kívül földtörténeti középkori krokodil- és teknőscsontokat is tartalmazott. Nopcsa lenyűgöző felfedezései elbűvölték a XX. századi paleontológusokat, a Hátszegi-medence feltárása azonban csupán az 1970-es évek végén folytatódott kolozsvári és bukaresti szakemberek bevonásával. Napjainkban már több mint 10 fajta dinoszaurusz és legalább ennyi más gerinces és kétéltű, valamint harminc őskori növényfaj maradványait azonosították Hátszeg vidékén! Ezekből immár sikerült rekonstruálni a 65-68 millió évvel ezelőtti ökoszisztémát. Ezek a paleontológiai feltárások indokolttá tették egy geopark létesítését a Hátszegi-medencében. Ráadásul a ma is létező (bár egyre inkább romosodó) Nopcsa-uradalmak tökéletes helyszínnek ígérkeztek a nagyszerű ötlet megvalósításához. A megvalósítás még várat magára…
A feltételezések szerint a kréta-kor végső szakaszában a Hátszegi-medence egy szigetet képezett a Thetys-tengerben. Az itt élő állatok elszigeteltségük miatt “kortársaiknál” kisebb méretűek voltak, többnyire 1-3 méter magasságot értek el, ezért is nevezték el őket törpe dinoszauruszoknak. Ezek közül való a Rhabdodon robustus nevet viselő legközönségesebb hátszegi dinó, illetve a Nopcsa Ferenc által felfedezett második növényevő őshüllő: a Magyarosaurus dacus. Az utóbbi évtizedekben azonban sikerült azonosítani egy óriásragadozó csontvázának részeit is, amely a félelmetes Tyrannosaurus rokonaként a Hatzegopteryx thambema, azaz a “repülő hátszegi szörny” nevet kapta.
PISKI : A szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratát megelőzve az 1849. február 9-én az erdélyi piski hídnál aratott győzelem emléke:
A Déva és Szászváros közt fekvő falu, Piski határában volt az a 35 méteres híd, mely akkor egyedül biztosított hadászati összeköttetést a nagyobb erdélyi városokhoz.
A Piski csárda kertjében, körülötte ezerötszáz honvéd alussza örök álmát. Sehol egy emléktábla, pedig itt 1849. február 9-én történelmet írtak. A csatában egyik ujját elvesztő Bem József körülbelül hétezres honvédserege véres, egész napos csatában megvédte a piski hídfőt; ennek jelentőségét a hadvezér szavaival lehetne illusztrálni: „Ist die Brücke verloren, ist Siebenbürgen verloren” (ha a híd elveszik, akkor Erdély is elvész). Puchner osztrák tábornok seregei nem tudták bevenni a piski hídfőt, ezt követően a honvédség számára megnyílt az út Nagyszeben bevétele és Erdély osztrák csapatoktól való megtisztítása felé, a hálás utókor nevében a helyi honvédegylet 1889-ben obeliszket emelt. Az emlékmű nem sokáig állhatott a helyén, a román hatalomátvételt követően, a húszas években szétverték. Megmaradt darabjait kiegészítve 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a rohamosan fogyatkozó Hunyad megyei szórványmagyarság március 15-i ünnepségeinek.Az egykori piski fahíd maradványai még tíz évvel ezelőtt is fellelhetők voltak a piski csárda közelében…
A Piski híd mellett egymagában áll a régi fogadó, hogy őrizze szabadságharcunk egyik legjelentősebb csatájának emlékét. Hajdanán ide a fogadó udvarára volt kiterítve a közel 1500 katona holtteste, a diadalmas csata másnapján. Egyetlen kereszt, kopjafa, tábla sem őrzi az utókorért, értünk életüket áldozó hősök emlékét!
Piskitől délre indulunk, a gyönyörű Szörényi havasok mellett, aztán sivár, halott tájon haladunk: ez Románia kohászatának végtelen romvidéke. A domboldalakban barakkvárosok: a Kárpátokon túlról betelepített, munkanélkülivé lett román és cigány munkások tengetik ott életüket.
Alsófarkadin: Berthelot tábornoknak méltán lehet hálás a román nemzet. Ő volt ugyanis az a francia katonatiszt, aki tiszttársaival ellentétben fikarcnyit sem vette figyelembe a magyar igényeket az első világháborús fegyverszünet megkötésekor, kizárólag Bukarest érdekeiért lobbizott. Majd saját szakállára engedélyt adott Kolozsvár román megszállására, vezérkarát is meglepve ezzel. A románok az Alsófarkadini Nopcsa uradalommal és kastéllyal törlesztették adósságukat a francia tiszt szolgálataiért.
Zsilvásáron megpihenünk, EU-s támogatással felújított hatalmas parkban sétálunk a világhírű román szobrász , Brancusi alkotásai közt.
HERKULESFÜRDŐ
A történelmi Magyarország délkeleti csücskében található e csodálatos, de méltatlanul elfeledett térség. Az egykori magyar Al-Dunát kétségtelenül hazánk, a történelmi Magyarország legszebb tájai közé sorolhatjuk.
Az egykor virágzó fürdőélettel büszkélkedő település az Osztrák- Magyar Monarchia egyik leghíresebb és legszebb fürdőhelye volt. A fürdőhely kifejlődéséhez hozzájárult a térség kitűnő levegője, amelyet máshol csak 3000 méteres magasságban tapasztalhatnánk. Herkulesfürdő Európa legrégibb ismert fürdője, vizének csodásan gyógyító erejét már a rómaiak is ismerték, használták. A rómaiak, Traianus császár idejében, 105 és 107 között, fürdőket létesítettek itt “Ad aquis Herculi sacros” (Herkules szent vizeihez) vagy “Thermae Hercului ad Mehadium” (Herkules mehádiai hévizei) néven.A népvándorlások és a török hódoltság idején szinte teljesen elpusztult. Csupán az 1700-as évek közepén III. Károly - gróf Hamilton osztrák altábornagy indítványára - rendelte el, hogy a római romok alapjára, a máig is meglevő Herkules-fürdőházzal együtt, számos más épületet építsenek fel amelyek nagy része, 1737-ben, egy török betörés következtében azonban elpusztul.
1773 nyarától egyre többen látogatják, miután egy bécsi orvos elemezte vizét és megállapította csodálatos gyógyhatását. A lassanként kiépülő fürdő sajnos a későbbi török-osztrák háború éveiben (1788 - 1792) ismét elpusztul. A fürdőtelepet csupán 1817-ben kezdik nagy erővel újraépíteni, utat hoznak létre, a Cserna folyót szabályozzák. Ekkor kapta meg a mai napig használt Herkulesfürdő nevet, az addig viselt Mehádiai fürdők név helyett.
A fürdőhely fénykorát 1852 után élte, ekkor épült fel a mai napig látható, számos épülete: a Gyógycsarnok, a Rezső- és a Ferenc József udvar, a kupolás Szapáry-fürdő és számos magán villa. A Monarchia előkelőségei, köztük Ferenc József császár és felesége „Sissy” gyakran és szívesen tartózkodott Herkulesfürdőn. A XIX. század második felében tovább nő a fürdő hírneve, hiszen számos diplomata találkozó helye lesz. A Vaskapu-csatorna felavatásakor Herkulesfürdőn találkozott Ausztria - Magyarország, Románia és Szerbia uralkodója. 1945 után a fürdőtelepülés fokozatosan romlik, annak ellenére, hogy több 10 emeletes szálloda épül a település új részén. Nagyon lehangoló látni a Monarchia fénykorát idéző épületek elhanyagolt állapotát, hulló vakolatát, törött ablakait, még a kívűlről épnek látszó fürdőpalotákba benézve is többnyire romhalmaz, törmelék tárul szemünk elé. A mintegy 2 km-rel lejjebb fekvő új fürdőtelep rettenetes balkáni kavargásával, ízléstelen építményeivel mellbevágó, és ennek nemcsak a hőség okozta fáradtság az oka, ennél azért szebbet képzeltem. Mégse bánom, hogy láthattam.
Herkulesfürdőtől alig több mint húsz kilométeres út megtétele után érkezünk a Vaskapu és a Kazán-szoros közötti Duna-szakasznál fekvő, 17 ezer lakosú Orsovára, amely fontos közúti, vasúti és hajózási központ.
Dunaparti nagyon kényelmes motelünktől odalátni az erőműhöz, szobánk ablakából este szép látvány a csillagos ég, a kivilágított hatalmas erőmű.
A parton este a finom vacsoránál és reggel a pompás svédasztalos reggelinél úgy helyezkedtünk, hogy még étkezés közben is láthassuk a Dunát. Reggeli után a hajóállomáson beszállunk az ott álló hajóba, hosszas huzavona után kiderül, hogy ez bizony minket sehová sem visz, tévedés, nem erre fizettünk be. Félórás késéssel egy másik hajó veszi fel 45 fős csapatunkat, bár egy ideig ez a hajó sem tud rólunk, de egy telefonnal tisztázódik a helyzet. Kis tanácskozás, térül-fordul megmentőnk a kapitány két kanna üzemanyaggal! Kisvártatva útra kész a hajó, indulunk. Fájdalomdíjul a hajóút végén a kiszálláskor mindnyájan ajándékcsomagot kapunk, szendvicset, almát, ásványvizet. Így indulunk tovább.
A táj képét jelentős mértékben megváltoztató munkálatok folytak itt mintegy 40 évvel ezelőtt. A város ma már más helyen áll, mint az évszázadokon át a történelmi Magyarország egyik déli határpontjának is számító Ó-Orsova, mivel a hetvenes évek elején a Vaskapu-vízerőmű megépítésével víz alá került a régi település (5 más faluval és két szigettel együtt) és a kiszélesített Cserna-öböl partján építették fel újra. A régi Orsovával hullámsírba küldött szigetek egyike a sokáig közös török-magyar tulajdonban lévő Ada-Kaleh (korabeli nevén: Új-Orsova), a másik Jókai Aranyemberének “Senki-szigete”.
KAZÁN SZOROS:
itt a Duna már lassan hömpölyög, nem zuhatagos és, vad mint ahogy azt Jókai megírta az Arany ember c. regényében. Az itt megépített Széchenyi út nagyrésze is már a múlté, hiszen a Duna duzzasztása miatt kb. 30 - 40 méterre a Duna alá került. Csupán egy kisebb szakasza maradt a Duna vize fölött Lászlóvár (Szent László vára) közelében. A Duna két oldalán meredek hegyoldal húzódik kanyargós úttal. A parti öblöket átívelő függőhidak a határőröknek készültek egykor, mára rozsdás, életveszélyes mindegyik, ez még a hajóról is jól látható. A túloldal már Szerbia, a vízről láthatjuk az utat, rajta az autókat, az alagutakat. A folyó a Nagy-Kazán térségében a legkeskenyebb, csupán 150 méter. Itt a sziklafal 200 - 300 méterrel tornyosul a Duna fölé. A Kis-Kazán valamivel szélesebb kb. 200 méter. A két Kazán-szoros között található a dunatölgyesi kiöblösödés, itt a legmélyebb a Duna, meghaladja a 85 métert is. A térség a Kazán- szoros nevet valószínűleg a meder alján lévő mélyedésekről (üstökről, kazánokról) kapta. A Duna menti térség a Kazán-szoros nemzeti park része.
A hajóról izgatottan fedezzük fel a közel 2000 éves “Tabula Traiana” emléktáblát, amely Traianus császár sziklába épített útjának állít emléket a szerb oldalon.
A Duna duzzasztásakor víz alá került, de kiemelték és jóval feljebb helyezték el. Ezt lefényképezhettük, nem úgy, mint a Széchenyi emléktáblát, az hullámsírba merült...
A hajó megy, integetünk a csónakos horgászoknak, hajóknak, a bázeli Nestroy emeletes üdülőhajó svájci utasainak, sokan visszaintegetnek. Nekik valószínűleg sejtelmük sincs a mi történelmünkről, arról, hogy ez a vidék történelmünk része, ők csak végighajókáznak a Dunán a Fekete tengerig.
A Duna szabályozása
Báziásnál kezdődik és Turnu-Severinig tart az az Al-Dunai szakasz, amelynek rendszertelen vízfolyása, zuhatagjai, sziklaszirtjei és zátonyai ősidők óta veszedelmessé tették a dunai hajózást a Fekete-tenger felé.
A Római-birodalom keleti határát képezte a Duna (limes) és már ők is kísérletet tettek a problémás szakaszok csatornákkal történő hajózhatóvá tételére.A 19. században aztán Széchenyi István volt az, aki felismerte a szabályozás lehetőségét és Vásárhelyi Pál, a kor kiváló mérnöke segítségével látott neki a terv kidolgozásának. Fő céljuk az volt, hogy az Al-Dunát hajózhatóvá téve a gőzhajók akadálytalanul haladhassanak a magyar árucikkekkel a keleti piacok felé. Széchenyi 1830-ban Desdemona nevű, evezős fahajójával útra kelt és terepszemlét tartott a zátonyokkal tűzdelt Kazán-szoros és Vaskapu vidékén, 1833-ban pedig már a munkák királyi biztosaként irányította a munkálatokat. Vásárhelyi részletes terveket dolgozott ki a Vaskapu szabályozására és az 1833-ban megkezdődött munkálatok során mintegy ezer köbméter sziklát robbantottak ki. Széchenyi és Vásárhelyi hamar belátni kényszerültek, hogy a kor technikai szintjén nem tudják kivitelezni a Vaskapu szirtjeinek tervek szerinti eltüntetését, de fő céljukról, a Keletet Nyugattal összekötő útvonal megvalósításáról nem mondtak le. Ha nem a vízen, akkor a szárazföldön akarták biztosítani a szabad utat, ezért hozzáfogtak a későbbiekben Széchenyi-útként ismert út kivitelezéséhez. A part mentén sokszor a meredek sziklafalba vésve építettek az utat (1833-1837), ami a hajók vontatását ill. azt tette lehetővé, hogy alacsony vízállásnál egyes folyószakaszokon a hajók rakományát kocsikra rakva is továbbszállíthatták a hajózható folyamrészig. Az Al-Duna szabályozása akkoriban ugyan félbe maradt, de évtizedekkel késõbb (1890-1899) továbbfolytatódott. A 120 kilométeres szakasz legproblematikusabb része ezúttal is a veszélyesen zuhatagos, kiismerhetetlen mederviszonyairól hírhedt Vaskapu szabályozása volt. A meder sziklafalába itt több kilométer hosszú, 80 méter széles és 3 méter mély “csatornát” robbantottak. A Széchenyi által elvégzett szabályozás után elért 152 napos hajózási idõszakot ezzel 290-re növelték és így az év nagy részében akadálytalan lett a Duna a gőzhajók számára Passau-tól egész a Fekete-tengerig. Az 1896. szeptember 27-én tartott avatáson a Vaskapu-csatornán a Monarchia, Szerbia és Románia uralkodóit szállító, Ferenc József nevét viselő hajó haladt át elsőként. 1964-1971 között a hajózási viszonyok további javítására illetve a vízi energia hasznosítására építették meg az Orsova és Turnu-Severin között fekvő Vaskapu duzzasztó- ill. erőművet, amelynek ünnepélyes átadása 1972.május 16-án Tito és Ceausescu jelenlétében történik.
A mai napig is a világ legnagyobb vízi erőműveinek egyike, ahová közel 3 millió köbméter betont építettek be! Gátja 441 méter hosszú és 60 méter széles. A rendszer 33 méteres duzzasztást hozott létre, a 170 m3 területű gyűjtőtó 2 milliárd köbméter vizet tartalmaz. A megemelkedett vízszint miatt a felsőbb Duna-szakasz képe jelentősen megváltozott, a hajózási problémák viszont végképp megszűntek.
Turnu-Severinnél a Kr.e. 103-105 között Traianus által veretett híd romjai pihennek a Dunában, a császár légiói Daciát e hídon átkelve hódították meg. A húsz kőoszlopos, több mint 1000 méter hosszú és 14,55 széles ”Traján”-híd a Damaszkuszi Apollodórosz mester műve és kora egyik csodája volt. Érdekesség, hogy alacsony vízállásnál láthatók a hídoszlopok is, magas vízállásnál a két parton a hídfők romjai láthatók. Apollodórosz mester vezetésével a Vaskapuban a hajózást gátló sziklaszirtek miatt csatornát is kezdtek építeni, de befejezni a történelem viharai miatt már nem tudták.
A Duna két partját szorosan szegélyező sziklafalak, csodás hegyoldalak közt hajókázunk. Az olvasmányainkból ismerős régi zuhatagos Dunát már hiába keressük, az már a múlté, az Isztert megszelídítette az ember.
Hiába keresnénk itt a duzzasztás miatt mélyen (20-30 m) víz alá került Széchenyi–utat is a görögök által Klisszurának nevezett vidéken, csak messzebb, Lászlóvár előtt a megmaradt Széchenyi - út mentén a falba vésett hatalmas márványtábla állít emléket a nagy műnek, a táblán jól kiolvasható szöveggel.
–itt mi nem jártunk, ez már nem fért programunkba. Fényképét is a világhálón bolyongva találtam meg.
A Kis-Kazán szoros előtt nem sokkal, a Mraconia patak dunai torkolatánál egy hatalmas sziklában monumentális nagyságú emberarc, Decebal dák király arca rajzolódik ki, amit hírek szerint egy idegenbe szakadt román milliomos pénzelt.
Az arc magassága kb. 40 méter, szélessége 25 méter, az orra is 7 méter. Decebal volt az, aki egyesítette a dák törzseket Kr.u. 80 és 106 között, őt Traianus római császár győzte le és az a vereséget nem tudván elviselni, kardját maga ellen fordítva öngyilkos lett.
Kisvártatva egy kolostort és templomot látunk a szikla peremén, a hajóról integetünk, a feketébe öltözött ortodox szerzetesnő visszainteget. A szoros legszűkebb részeinél vagyunk, a dubovai (dunatölgyesi)-öbölből pedig már belátni a majdnem 4 km hosszú Nagy Kazán-szorosba is.
TEMESVÁR utunk következő állomása, a Béga folyó két partján fekvő város. Immár negyedik szállodában szállunk meg az ötnapos út során. Ez a legelegánsabb, a négycsillagos Kontinentál hotel feledteti fáradtságunkat, elégedetten foglaljuk el szobánkat és rövid sétát teszünk még az esti belvárosban. A gyönyörű barokk főtéren – Egység tere ( volt Kossuth Lajos tér) nagy sokadalom, nyári vasárnap esti kiülős vendéglők, a székesegyház előtt szinpad, zenekar, énekesek, bömbölő hangszórók.
A belváros épületei még meglehetős gondozatlanságukban is impozánsak, az egyik felújított palota homlokzatán római számokkal a felújítás ideje, de hogy mikor épült, mi volt a rendeltetése, azt már nem jegyzik fel egy szerény táblán sem. Másnap reggel újra belvárosi sétára indulunk. A temesvári Hunyadi vár épületének egyik fele ma Bánáti múzeum, a táblán a múzeumi felirat alatt apró betűvel: Hunyadi vára, a kapu másik oldalán az ablakon benézve romhalmazt látunk, csak a homlokzatot tatarozták. A Győzelem terének egyik végében a hatalmas ortodox székesegyház, bejárata mellett mindkét oldalon az 1989-es forradalom fiatal mártírjainak fényképes emléktáblája. A harcok idején a templomot bezárták, így nem tudtak bemenekülni a hadsereg golyózápora elől. A téren, a templom előtt modern emlékmű az elesetteknek.
A tér másik végében a román Állami Opera és Nemzeti Színház, XIX. századi, Fellner és Helmer - ők építették többek között a budapesti Vígszinházat és a Szegedi Nemzeti Színházat - alkotása, majd már a románok eléje húztak egy izléstelen ortodox stílusú kiegészítő bejárati épületrészt. A színház oldalbejáratánál egy kamaraszinpad a híres temesvári magyar színtársulaté. Tovább sétálva a barokk főtérre, halljuk a római katolikus katedrális vasárnapi nagymisére hívó harangját, bár sietnünk kell tovább, de még annyi időnk van, hogy néhányan együtt énekeljük a temesvári magyarokkal a Miatyánkot. Megyünk tovább: döbbenten látjuk, hogy a Mária kápolna, Dózsa emlékmű hátsó oldalán egy szürke márványtábla, melynek szövegéből kivésték a “magyarok” szót, emlékeztet erre az eseményre:
Isten Anyjának, a xxxxxxxxxxxxxxx Védőasszonyának
Dózsa György 1514 kegyetlen halálának helyén,
melyet évszázadok hagyománya őriz
kegyeletes engesztelésül ajánlják
az emlékművet
Temesvár városa és lakossága
1906
1552 júliusában a török elfoglalja a várat és 164 évig uralma alatt tartja, jóval hosszabb ideig mint más részeket a történelmi Magyarország területéről, mivel csupán 1716–ban sikerül a habsburgoknak Szavoyai Jenő vezetésével a várat elfoglalniuk.1719–ben megkezdik a Habsburgok a betelepítések et az újonnan szerzett Temes térségébe, mivel a török elnyomás alatt a térség szinte teljesen lakatlanná vált. Többnyire németek telepedtek le a Monarchia különböző vidékeiről érkezve, de jönnek csehek, szlovákok, horvátok, de még olaszok, franciák és spanyolok is. Magyaroknak, kezdetben csak római–katolikus vallásúaknak, csak 1730–tól engedik meg a letelepedést.
1849. augusztus 14–én Haynau parancsára megtiltották a magyar nyelvű cégtáblákat és feliratokat, az iskolákban a magyar szót, a terek és utcák nevét pedig vissza kellett németesíteni. A szabadságharc leverése után Temesvár a “Szerb Vajdaság és Temesi Bánság” koronatartomány központja. 1860-ban ismét Magyarországhoz csatolják, ezután megindul a város gyors fejlődése, 1868–ban megindult a lóvasút, amely összekötötte a nagy távolságra lévő városnegyedeket, 1884 november 1–én, a kontinensen először utcai villanyvilágítás 730 izzólámpa révén, 1896–ban a város utcáin megjelenik a villamos.
Az I. világháború után először szerb csapatok szállják meg, majd 1919. augusztus 3–án román csapatok vonulnak be a városba.
Az 1918–as népszámlálás alapján a város 76.000 lakosú, ebből 56 % magyar, 27 % német nemzetiségű.
A rómaiak kivonulásától a XV. századig, kb. 1000 évig semmiféle román emlék nincs Erdélyben, nemcsak épületek, hanem még sírok se.
ARAD utunk utolsó állomása, ahol 1910-ben a lakosság (63 ezer)73%-a volt magyar, 1992-ben a 190 ezres lakosságnak már csak 16% -a volt magyar...
A várost bejárva a magyar emlékeket keresve a vár mellett a kivégzés helyszínén a vértanúk 1881-ben felállított emlékoszlopánál, amely alatt sírjuk is van, az aradi 13 vértanú emléke előtt tisztelegve csokrot helyezünk el, rákötöm azt a három nemzetiszín szalagot is, amivel a minoriták templomában lévő táblán megörökített három mártír emléke előtt tisztelgünk, a templomban Ormai Auffenberg Norbert, Lenkey János és Hauck Alajos kapott közös emléktáblát. Néhányan elkezdünk Kossuth nótákat énekelni, többen csatlakoznak, végül az ősi székely himnuszt -Vándorfecske sebes szárnyát, Vándorlegény vándorbotját, Vándor székely reménységét, Jézus áldd meg Erdély földjét! - énekeljük.
Az eredetileg Attila téren (ma a Megbékélés parkjában) állították fel újra az aradi vértanúk 1918-ban eltávolított monumentális emlékművét, Zala György alkotását, amelyet évtizedeken át darabokban az aradi várban, majd 1989 után a minorita templom udvarán őriztek.
Augusztus 22: Az első aradi vértanút, báró Ormai-Auffenberg Norbert volt politikai foglyot, a cs. kir. hadsereg "lázadóját", honvédezredest 37. születésnapján az Arad melletti erdőben felakasztják.
Haynau Karl von Schönhals császári altábornagyhoz, 1849. augusztus 24-én írt leveléből:
"Véget ért a magyarországi és erdélyi hadjárat, és megvan az a kellemes érzésem, hogy egyes-egyedül az én személyemnek köszönhető az ellenség megsemmisítése. A hadsereg és a történelemírás feladata, hogy ennek a kijelentésnek az igazáról a valóságnak megfelelően ítéletet alkosson; jó a lelkiismeretem, és a diadal megnyugtat, olyan tetterővel vittem véghez mindent, amilyenre nem sok példa van a történelemben. Paskievics amnesztiát követelt mindnyájuknak, én kereken megtagadtam, csak a legénységnek adtam, a vezérekre, képviselőkre és tisztekre vonatkozólag magamnak tartottam fenn a további rendelkezés jogát — ez annyit jelent, hogy a vezéreket felköttetem, az ellenségnél szolgálatot vállalt osztrák tiszteket agyonlövetem, azokat a magyar tiszteket pedig, akik polgári foglalkozásúak voltak, közembernek besoroztatom.”
Elröpült az emlékezetes öt nap, aki a fentieket elolvassa, kérem, nézze meg a képtárat is, a kettő egymást kiegészíti.
Emlék
A mi utcánk ó be szép...
Magány a Duna partján, fedetlen fővel:
