Bécsi meglepetés

Nem gondoltam volna, hogy belülről is láthatom az egyik leggyönyörűbb nagykövetségünket. Délután 2 órakor - az előre megbeszélt időpontban - csöngettünk be, azonnal nyílt a kapu, Zsuffa Tünde a sajtós készségesen áldozta fel vasárnap délutánját, hogy minket körbevezessen. Igen felkészült, előadását a sok évszázados osztrák-magyar történelmi kapcsolatokról, a ház kalandos történetéről szívesen hallgattuk. Jártunk teremről teremre, a csivitelő csapatot figyelmeztette Tünde, hogy a szieszta idejét komolyan kell venni, a nagyköveti rezidencia vasárnap délutánját ne zavarjuk meg hangoskodással.

Nem jegyzeteltem, bámultam, ezért álljon itt a rezidencia történetéről egy összefoglaló: 
"Ha az uralkodó nem lakik az országban, úgy érzi - és ezt a gyakorlati szükség is megköveteli -, hogy székhelyén legyen egy olyan hivatal, amelyben a távoli ország ügyeiben intézkedhet. I. Ferdinánd (1526-64) éppen ezért a magyar kancelláriát Bécsbe helyezte át. [...] Ezt a bécsi magyar kancelláriát többször is átszervezték. Mária Terézia 1747-ben anyagilag is bőkezűen támogatta, hogy Nádasdy Lipót kancellár a magyar vármegyék és városok költségén megvehesse a Strattmann grófok palotáját a mai Bankgassén. A különálló erdélyi udvari kancellária számára pedig 1783-ban megvásárolták a magyar kancellária melletti épületet az utolsó Trautson herceg örököseitől. A kancelláriák épülete máig megmaradt magyar kézen. Mai képüket Franz Anton Hillebrandt udvari építésznek köszönhetik, aki 1783-ban a két épület homlokzatát egységessé tette.
1848-ban létrejött a független és felelős magyar kormány Batthyány Lajos gróf miniszterelnökségével. Az országgyűlésnek felelős kormány nem volt összeegyeztethető az udvari kancelláriával, ezért a Batthyány-kormány "külügyminisztere", Esterházy Pál herceg és a minisztérium személyzete költözött az ikerpalotába Pulszky Ferenc államtitkár vezetésével.
A szabadságharc leverése után a Birodalmi Tanácsnak adták oda az épületet. (Az épület ekkori szomorún lepusztult állapotát Jókai Mór szemléletesen megörökítette Az élet komédiásai című regényében.) 1860-67 között a visszaállított kancellária ismét birtokba vette az épületet, hogy aztán a kiegyezés után újra az alkotmányos szokások érvényesüljenek: a király személye körüli magyar minisztérium költözött be a palotába, és itt alakították ki a "közös ügyeket" magyar részről megtárgyaló "delegáció" tárgyalóterme. [...] 1918 után a palota a magyar követség (1964 óta nagykövetség) épülete.
Az épület több fázisban folyó felújítása 1993-ban fejeződött be. Nemcsak a második világháború pusztításainak a nyomait tüntették el, hanem helyreállították a késő barokk épület szép belső berendezését is. Újra látható a nagykövet dolgozószobájának mennyezetén Franz Anton Maulbertsch freskója, amely a magyar királyi Szent István-rend első adományozását (1764) örökíti meg, a Pozsonyi teremben pedig újfent megcsodálható az a festménysorozat, amelyen Mária Terézia pozsonyi koronázásának jeleneteit festette meg Franz Messmer és Wenzel Pohl. A nagykövetség nagy dísztermében, az ún. Márványteremben nemcsak diplomáciai fogadásokat adnak, hanem kitűnő hangversenyeket is. Mária Teréziára szép arckép emlékeztet a Márványteremben - arra a királynőre, aki 1778-ban vejének, Albert szász-tescheni hercegnek, magyarországi helytartónak ezt írta: "Jó magyar vagyok, szívem tele van hálával ez iránt a nép iránt."
Két és fél évszázada vagyunk jelen Bécs közepén ebben a szép palotában. Büszkék lehetünk rá." 
(Katona Tamás) 

Feljárat az emeletre:

Egykor az épület homlokzatán lévő címer másolata a lépcsőfordulóban:

Az udvar a folyosóról nézve:

A híresen tiszta vizű kút a középkorban már kedvelt volt. Hírlik, hogy amikor Bécs kútjainak vize fertőzött volt, sokan ehhez a kúthoz jártak inni, ez nem fertőződött meg. Sokáig őrizték a padot, amelyen egykor Mária Terézia ült a kútnál...

Munkahely:

Figyelmesen hallgatjuk Tünde előadását: 

 nagyköveti dolgozószoba:

Maulbertsch mennyezeti freskója restaurálva:

Tünde magyaráz:

 Július közepéig látható a nagykövetség termeiben Bánffy Miklós életét, gazdag munkásságát tablókon bemutató nemzetközi vándorkiállítás. A kiállítás megnyitóját leánya, Bánffy Katalin is megtisztelte jelenlétével. Eddig összesen 29 helyszínen volt látható a kiállítás, amely emléket állít a sokáig méltatlanul elfeledett írónak, színházi rendezőnek, Magyarország egykori külügyminiszterének. Külön érdekessége a kiállításnak, hogy Bánffy Miklós volt az utolsó közös uralkodó, IV. Károly koronázási ünnepségének főszervezője, a díszfelvonulás szervezője. A díszmagyarba öltözött urak után a menetben felvonultatta a már javában folyó háború rokkant katonáit, mankóval vánszorgókat, bénákat, vakokat. Képzelhetjük, milyen kínos meghökkenést keltett a  páratlan koronázási díszmenet! Bánffyt azonnal felmentették az udvarmesterségtől, hazatért Bonchidára.

Mielőtt elköszönnénk, megköszönjük a kalauzolást, néhány kérdést felteszünk, hogyan, mikor került ide Tünde. Készségesen válaszolt, majd elárulta, hogy aki további részletekre kíváncsi, könyvét megveheti a Litea könyvesboltban Budán. Előkaptam a jegyzettömbömet, a tollamat, írni kezdtem. Ekkor Ő látva érdeklődésemet elővette a nála lévő könyvet, nekem adta. Zavaromban bámultam csak, mire egy útitársnőnk megjegyezte, hogy dedikáltassam. Tünde dedikálta a könyvet, én örömmel tettem el.

Alább a hátsó borító ajánlással az olvasónak:

Kiemeltem, hogy könnyebben lehessen olvasni:

A dedikált belső oldal:

 A látogatás után a csapat elindult felderíteni a Wiener Schnitzelt, mi ketten addig a Volksgarten rózsái közt kószáltunk, egy padon megpihenve hazai szendvicsünket eszegettük. Sokan fényképezték a csodásabbnál csodásabb rózsákat, szerelmespárt is láttunk, akik a rózsafák rejtekén csókolóztak, voltak, akik a hőségben a fűben elnyúlva pihentek...

Erzsébet királyné tiszteletére készített díszkút:

Kedvencem a sárga rózsa...

 Itt jön a férjem, miközben én hol itt, hol ott bukkanok fel a rózsák közt. 400 fajta, mindegyik rózsatőn kis cédula a rózsa nevével...

  Hazaindulás előtt még megnézzük az osztrák kulturális örökséggé nyilvánított Hundertwasser-házat, hát...Most sem tetszik, de turisták özönét vonzza, üzleti siker.

 és szemben a millió vicik-vacak árusítása:

 Útban hazafelé még az autóbuszban elkezdtem olvasni  Zsuffa Tünde könyvét, aztán már itthon meg nem tudtam állni, hogy ne olvassak fel hangosan férjemnek egy-egy megkapó részletet. Felkavart, meghatott, köszönöm kedves Tünde!