Görögországi emlékmorzsák

12 év távolából, ami felsejlik az úgy-ahogy sikerült fotóinkat nézegetve, aztán elszánom magam, írni kezdek, segítségül még innen-onnan kölcsönzök néhány képet. Társasutazás autóbusszal Szerbián át. Emlékezetünk morzsáit szedegetem össze:  Szabadka , Belgrád, majd Szófia  érintésével haladtunk. Szófia szélén hatalmas cigánytelep, szinte egy másik város, mindenféle hulladékból összeeszkábálva. Vadregényes tájon,hegyek, sziklák, szakadékok, folyóvölgyek közt vezetett utunk, a természet szépsége feledtette a borzalmas telep látványát. Pihenőre megállva egy hegyi kápolnánál, ahová a Nisava folyón át deszkahíd vezetett, hallhattuk a legendát? hogy  a cigányok ha jönnek könyörögni Szűz Máriához, 16 éves szűz cigánylánynak kell  a pallókon térden csúszva  elől menni. Elgondolkodtam, hol találnak ilyet? Fantasztikus történet, hiszem is, meg nem is idegenvezetőnk szavait. Főként az a 16 év gyanús nekem, hiszen addigra már a cigánylányok többségének nem is egy gyereke születik.

A bolgár határ közelében szállunk meg egy valamikor az 1970-es évek végén épült hatalmas hotelben, amire ráfér már a felújítás. Az a fránya szocreál fogad, de hát kis pénzért mit várunk?  Valaha impozáns, ottjártunkkor már és még gondozatlan óriás parkkal, komor sötétbarna berendezéssel, az építés óta eltelt negyven év nyomával.

A szobánk rendben, pihenten kószálunk másnap reggel a hotel parkjában. Valamikor impozáns lehetett, de most gaztenger, romos úszómedence, romos melléképületek, elhanyagolt sétányok, pusztuló növények. Ennyi elég, megyünk reggelizni.

Az alábbi képet 2014 nyarán valaki az eladásra kínált hotel parkjáról tette közzé, milyen ismerős!

Utazunk tovább, Bulgárián át az Olimposz alatti tengerpartra.  Szófiát is csak a buszból látjuk, elhanyagolt. A város szélén a hatalmas cigánytelep leírhatatlan látvány. A hegyek, folyók vigasztalnak. Estére értük el az első görög szálláshelyünket az Olimposz alatti tengerparton. Hotelünk kifogástalan, második emeleti erkélyünkről az Olimposzra, az istenek lakhelyére látunk. Lesétálunk a partra is. Annak is van valami vonzereje, hogy áprilisban még kihalt a part. Kagylókat, köveket gyűjtögetek. Erkélyünkről az Olimposzt bámuljuk, kortyolgatjuk a Metaxát este is, reggel is...

Napfelkelte

Előszezon ide, vagy oda, az ajándékboltok nyitva,, unokáinknak görög feliratos pólót veszünk

Itt jártunk:

Indulás, várnak a Meteorák! Lábuknál az ezeréves település Kalabaka. Kikászálódunk a buszból, miután mi nők nadrágunkra kötelezően szoknyát húzunk és elindulunk felfelé

Pihenés útközben a Megalo Meteoro kolostorhoz:

Valakit szemünk láttára egy kosárszerű alkalmatosságban kötéllel húztak fel a másik szikláról, egy másik kolostorból, csigaszerkezettel. Némelyik kolostorba csak ezen a módon lehet a szállítást megoldani. 

Személy és áru utaztatása:

 Lift "fogadóállomás" a kolostorban, hálóban a szállítmány:

 Kolostorudvar harangjai:

a szerzetesek konyhája:

Útikalauzunk a sziklákba vájt barlangokról azt mesélte, hogy a közösség ellen vétő szerzeteseket büntetésül kitették egy-egy ilyen megközelíthetetlen sziklára, a sziklaodúban volt ideje töprengeni viselt dolgain..
Meteoráktól Athén felé a Thermopülai szorosban megállunk a hősök emléktáblájánál, a hagyomány szerint a csata helyszínénél.
Az emléktábla görög felirata nagyítóval még kivehető. Magyarul így szól:

Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak: Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza

 Leonidász modernkori emlékművét az út túloldalán így láttuk a buszból:

Este már Athénban szállunk meg, előtte még  rengeteg lépcsőt megmászva, és tovább funicularral, felmegyünk a Lükabittosz hegyre, a kilátóból gyönyörködünk a kivilágított városban, fentről a fénylő autófolyamok hosszú színes szalagoknak tűntek:

Lükabittosz tetején:

Lefelé gyalog megyünk vissza a hegy lábához sok-sok lépcsőn, közben jobbra-balra szép villák, családi házak, kár, hogy világosban már nem láthatjuk. Megérkezve kifogástalan hotelünkbe megpihenünk, erőt gyűjtve a még előttünk álló napokhoz. A hotel emlékül elhozott szórólapja mellé egy olajágdarabkát is hazahozok:

Húsvét vasárnap: a délelőttöt Athénban töltöttük, az Akropolisszal ismerkedtünk. Erről, és az út további látnivalóiról majd hamarosan összecsipegetem emlékeimet.