Még egy séta indulás előtt a környéken, hallgatjuk a harangszót, vasárnap reggel alig jár ember az utcákon. De aki jár, annak odaköszönök: Bon Giorno! Jön a válasz is, örülök.
 |
| Trevisoban ez is szép, ugye? |
Mire a sétából visszaérünk, megjönnek az új szállóvendégek:
Csomagjainkkal már az előtérben várakozunk, amikor a szálló vezetője megkér, hogy fényképezzük le munkatársaival, ő is készít rólunk egy fotót. Beállnak a bár elé, ahol reggelente nagyon finom kávét és grappát ittunk
Megtörtént. Elköszönünk. Egy órás késéssel indulunk tovább kisegítő olasz busszal, a miénkkel valami gond van.
 |
| Utasok nélkül megy haza a mi buszunk |
Vasárnapját a kedves olasz buszvezető azzal tölti, hogy bennünket furikáz Cremonába, majd Mantovába, végül este veronai szállásunkra. Késő este megérkezik Magyarországról a magyar busz, amivel aztán hazajövünk. Ne szaladjak előre, még vár ránk a nap és mi várjuk a találkozást Cremonával:
A Palazzo Commune, a Városháza 1245-ben épült, mellette alig 50 évvel később a Loggia Militi.
A Városháza szabadtéri szószékéről egykor a népszerű prédikátorokat hallgatta a város itt összegyűlt népe
Ma már a szószék feljárója befalazva
 |
| Városháza árkádja |
A város főterének legszebbje az 1100 körül épült Dóm, mellette a 110 m magas harangtorony az egyik legmagasabb Európában.
 |
| A Dóm homlokzati részlete |
A bejáratot itt is velencei oroszlánok védik, most még én is...
Részletek a dóm belsejéből, homályban:
A Dóm kereszthajója:
Keresztelő kápolna:
Keresztelő kápolnában:
 |
| Keresztelőkút |
A keresztelő kápolna csúcsán a lanterna
Ez volt a középkori szabvány: A keresztelő kápolna hátsó homlokzatába egykor bevésték, hogy milyen méretű tetőcserepeket és téglákat kell gyártani
Ha tudna mesélni, mi mindennek volt tanúja...
Vasárnap ebéd utáni kártyacsata:
Néhány éve méltó helyen állítanak emléket a világhírű hegedűkészítőknek:
 |
| A zene szobra a múzeum bejáratánál |
Az impozáns hegedűmúzeumban sok-sok világhíres hegedű, nem csak Stradivari, koncertterem, kiváló hegedűművészek arcképcsarnoka
 |
| A hegedűmúzeum parkjának bejárata |
 |
| Stradivari szobra a parkban |
Kora délután búcsúzunk Cremonától egy becsatlakozó utca érdekes, két házfal közé rögzített kompozíció látványával, Mária a kisdeddel, angyalokkal:
Mantovába indulunk tovább, 35 fokos hőségben. Megnézünk a Palazzo Ducale 500 termes palotavárosából több mint 30 termet, szédelgünk...A Gonzagák 1323-ban örökölték, közel négy évszázados uralmuk alatt élte virágkorát a művészet és a tudomány. Kihalásuk után az osztrákok Bécsbe szállították a palota gazdag berendezését, ma is ott van...
Részletek, város a városban: Palazzo Ducale
Díszes feljáró, ahol lovaikkal hajtottak fel a vendégek, hogy hány ló sérült meg a márványlépcsőkön, arról nem szól a krónika...
Termeit járjuk, a díszterem, az úgynevezett házaspárok terme, hatalmi reprezentációt szolgáló freskóit Andrea Mantegna festette, a jobboldalin megörökítve Federico Gonzaga herceg és felesége, gyermekük, a törpe nevelőnő (divat volt a nagyúri udvarokban törpét tartani), és a herceg széke alatt magyar vizsla fekszik. Európa szerte kedvelték az uralkodók a magyar vizslát. Mivel itt aztán végképp nem lehetett fényképezni, mástól (sulinet) vett képet mutatok:
A terem mennyezetére felpillantva mintha egy kút fenekéről néznénk fel, és mintha ránk néznének le az angyalok, olyan érzetet kelt a festmény:
Rójuk a termeket, Folyók terme, Függőkert a nőknek, akik sosem hagyhatták el a palotát...A Labirintus terem egyik felső falsarkának feliratára hívja fel figyelmünket idegenvezetőnk: CANISIAE (Kanizsa) török elleni csapatot állítottak ki támogatásunkra a Gonzagák
 |
| Labirintus terem mennyezete |
Innen már eltelve a sok látnivalóval, Verona kertvárosában lévő szállodánkba indulunk.
Szállónk az Adige folyó partján, ennek örülünk, sétálunk a környéken, vacsora után a közeli fagylaltozóban nagyon finom fagylaltot kapunk, bővebben mérve, mint Milánóban.
 |
| Első emeleti ablakunk a folyóra nyílik |
Verona kertvárosi részletek:
Reggeli pára az Adige folyó felett:
Még hazaindulás előtt a közeli I. világháborús emlékmű kerítésére egy nemzetiszínű szalagot kötözök, aztán mielőtt búcsúznánk Lombardiától, még egy útmenti autós pihenő boltjában gyorsan összekapkodunk itthon maradt családtagjainknak némi ajándékot. Sietni kell, Budapestig hosszú az út.
Hazafelé a buszból osztrák táj:
