amit egy szűk nap alatt láthattunk október utolsó napján, ragyogó időben.
Győrzámoly, ahol először megálltunk. Már várt a polgármester, rövid tájékoztatója után végigsétáltunk a községen, követve őt, aki Audi 4-es kocsiján elporzott előttünk. Gondozott utcák, kertek, igényes házak, a házak előtt gépkocsik, jómód. A győri üzemekben dolgozik a falu többsége, büszkén mondta a polgármester, hogy önkormányzatuknak nincs adóssága, kis sanda mosollyal közölte, hogy rajtuk nem kell segítenie a kormánynak. Mire a falu végére értünk, már ott várt a polgármester, elmesélte, hogy a Tömösben volt egy uradalom, ahol a legnagyobb keményfaligeterdő is állt. Az uradalmi birtok volt Győr éléskamrája, mely megsemmisült. Nem mondta, hogy a távoli ligeterdő tanösvényéig busszal is bemehettünk volna. Így aztán kutyagoltunk, közel egy órát az erdőig, ugyanannyit vissza. Így időnk nem maradt a ligeterdőben kószálni, megnézni a híres Zámolyi-tömöst. Faállománya a Szigetközben ritkaságnak számító ártéri keményfákból tevődik ki, különösen értékes a tölgy-kőris-szil ligeterdő. Látatlanban elhiszem, hogy szép.
Mentünk tovább Hédervárra. A XII.században a magyar király hívására betelepülő Héder lovag birtokán várat emeltetett, ennek maradványait rejti magában a kastélypark végében vizesárokkal körülvett kis domb. A vizesárkon kis rozzant fahíd vezeti át azt, aki elég vakmerő, és fittyet hány a figyelmeztető táblára. Nem kockáztattam, távolból néztem meg az odaáti lovasszobrot.
Válság ide, vagy oda, azért egy négycsillagos szállóként üzemelő kastély hidacskája nem kéne, hogy rozzant legyen...
A park gyönyörű, a ragyogó időben elhagyatott, szállóvendéggel nem találkoztunk, személykocsik sem parkoltak, autóbusz is egyetlen, a miénk.
A parkban ettől néhányszáz méterre Héderváry István emeltette a XVI.
században a mai kastély magját adó épülettömböt. A négyszög alakú belső
udvarban emeletes palotaszárnyak voltak kőkeretes ajtókkal és
ablakokkal. A szobákat színes, mázas cserépkályhákból fűtötték. A
kastély ma látható barokk összképe a XVIII. századi átépítés eredménye.
Az udvar déli oldalára a kapu fölé háromszintes szárny került, az északi
reneszánsz palotára újabb emeletet húztak. A romantika jegyében történt
átépítés már Khuen-Héderváry Károly nevéhez fűződik.A kastély a rendszerváltás előtt három évtizedig általános iskolának adott otthont. Az, hogy most az eredeti, sértetlen burkolatokat láthatjuk, az akkori pedagógusok tisztességét dicséri, mindenre figyeltek, hogy a gyerekek ne rongáljanak meg semmit. Az egykori lovagterem, majd ebédlő, majd vadászterem tornaterem volt azokban az évtizedekben, a falak hosszában vadászjeleneteket ábrázoló festmények, a szépen faragott ablaktáblák, a faburkolat is sértetlen. Nem volt idő kivárni, hogy utitársaink kimenjenek, és az impozáns teremről képet készítsek. Akit érdekel, a világhálón talál erről is képet.
A hotel recepciójának falán függő képek közt láttam: az 1735-ös évből származó bekeretezett gyászjelentés a HÉDERVÁRI SIRALOM, érdemes rákattintva elolvasni a szöveget!
Lehet, hogy ide lovat kötöttek egykor?
A két szfinx őrzi a kaput:
Az óriás kocsányos tölgy az udvar közepén:
Bámészkodók járnak teremről teremre
Kisétáltunk a temetőkápolnához, a bejárat előtt Magyarország legidősebb,
mintegy hétszáz éves kocsányos tölgye dacol az idővel, még él egy ága. A
fa pusztuló törzsének belsejében több ember is elfér
Az öreg tölgy belsejében:
A temetőkápolna eredeti gótikus bejárata fölött még nyomokban láthatjuk az eredeti középkori falfestést:
BOLDOGASSZONY KÁPOLNA, a Héderváryak vörös márvány síremléke :
Évszázadok óta néz le ránk a megfeszített Krisztus szobra
Héderváryak sírboltja:
Tört kövek alatt:
Még néhány október végi kép Lipótról, amikor már a kedvelt szabadidőpark kihalt:
Miközben ezeket pötyögöm, odapillantok a tévére, éppen az országszerte számos szovjet emlékmű felújítását végző orosz nagyvállalkozókról van szó... Ma 56 éve a szovjet tankok megindultak ellenünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése