Erdélyi emlékmorzsák

Olyan uti élmények néhány morzsáját szeretném megosztani, amelyek nagyon megérintettek. Hirtelen attól merült fel a gondolat, hogy tegnap az Uránia moziban Bollók Csaba felkavaró filmjét láttam, az Iszka utazását, a Zsil völgyében hihetetlen nyomorban tengődő gyerekek életéről. Dél-Erdélyben még nem jártam a szórvány magyarok között, csak terv maradt, hogy eleget téve egy évtizedek előtti retyezáti meghívásnak, oda is elmegyek.

Valamikor a nyolcvanas évek közepén aki meghívott, egy rétyi tanár, aki a "Megéneklünk Románia" c. országos versenyre vitte a tengerparti Mamaiaba tanítványait, gyerekzenekarát. Amivel a meghívást kiérdemeltem: próbájukat a parkban hallgatva, a magyar szót hallva megszólítottam, elmesélte, hogy mostoha körülmények között szállásolták el őket, az étel kevés, a gyerekek éhesek. Önellátásra egyheti tengerparti nyaralásra berendezkedve, nekünk volt a szállodában egy kb. másfél kg-os kerek trappista sajtunk. Felmentünk a szobánkba, lehoztuk, azt a sajtot ajándékoztuk kislányommal a zenekarnak. A tanár azt mondta, hogy délután 33 felé elosztva fogják elfogyasztani. Mi ajándékul egy rögtönzött koncertet kaptunk tőlük viszonzásul, és a meghívást Rétyre, ahová sajnos nem jutottunk el.