ROMÁN TENGERPARTON

Román tengerparti emlék:
Hát ez nem éppen gyakoriság, pedig elterveztem, hogy utiélményeinkről rendre beszámolok...
Az a régi út Romániába, a múlt század 80-as éveiben! Miért is nem fényképeztem! (hogy lehetett volna fényképezőgép nélkül?) Pestről hálókocsival a tengerpartra, a román kalauz csokoládéért cserében megígérte, hogy időben felébreszt mielőtt Constanzába érünk.
VILLANÁSOK: határátlépés görcse csomagellenőrzéssel, Constanzából trolival Mamaiába, a magánszállásról egy éjszaka után menekülés szállodába. A Fekete tenger legjobb pizzájának hirdetett pizza a parton. Legalábbis Mamaiában ott volt a legjobb, máshol ugyanis nem volt csak sorbanállás. Ha jött kenyér vagy fagylalt, vagy bármi ehető, azt hangszóró bömbölte, a tizenvalahanyadik emeleti szállodaszobánkból siettünk a lifthez, hogy mielőtt elfogy az akármilyen ennivaló, nekünk is jusson. A franciák építette hatalmas szállóban románokon kívül egy-egy "baráti szocialista országból" való vendég, ám valaki magyar még lehetett, mert egy alkalommal alig mertünk a hall falán lévő óriásmozaik Románia térképre nézni. Mintha valaki rátenyerelt volna Erdély területére, egy nagy, fehér papírból kivágott széttárt ujjú kéz volt odaragasztva...
Délután már nem volt ott a papír.
Olasz fotós kiabálva ajánlgatta szolgáltatásait, Dórit a tengerben, kezében medúzával lekapta, kár, hogy a képet nem találjuk.
A Kárpátok géniuszának üdülőjét messze a tengerbenyúló óriás kődelfinekből rakott kerítés választotta el a halandóktól. Intézeti gyerekek csapatát hozták fürdeni, mind nagyon sovány és kopaszranyírt volt. A sétányon fonott karosszékben üldögélve felejthetetlenül finom kapuccsínót ittunk, mivel konyak is volt benne, mindent szebbnek láttunk...

Februári gondolat

Időről időre előveszem W.S. Összegyűjtött írások c. köteteit, évtizedek óta mindíg találok ott valamit, ami újból megérint...

Weöres Sándor: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra"

Erdélyi emlékmorzsák

Olyan uti élmények néhány morzsáját szeretném megosztani, amelyek nagyon megérintettek. Hirtelen attól merült fel a gondolat, hogy tegnap az Uránia moziban Bollók Csaba felkavaró filmjét láttam, az Iszka utazását, a Zsil völgyében hihetetlen nyomorban tengődő gyerekek életéről. Dél-Erdélyben még nem jártam a szórvány magyarok között, csak terv maradt, hogy eleget téve egy évtizedek előtti retyezáti meghívásnak, oda is elmegyek.

Valamikor a nyolcvanas évek közepén aki meghívott, egy rétyi tanár, aki a "Megéneklünk Románia" c. országos versenyre vitte a tengerparti Mamaiaba tanítványait, gyerekzenekarát. Amivel a meghívást kiérdemeltem: próbájukat a parkban hallgatva, a magyar szót hallva megszólítottam, elmesélte, hogy mostoha körülmények között szállásolták el őket, az étel kevés, a gyerekek éhesek. Önellátásra egyheti tengerparti nyaralásra berendezkedve, nekünk volt a szállodában egy kb. másfél kg-os kerek trappista sajtunk. Felmentünk a szobánkba, lehoztuk, azt a sajtot ajándékoztuk kislányommal a zenekarnak. A tanár azt mondta, hogy délután 33 felé elosztva fogják elfogyasztani. Mi ajándékul egy rögtönzött koncertet kaptunk tőlük viszonzásul, és a meghívást Rétyre, ahová sajnos nem jutottunk el.

Újesztendő vígságtermő legyen

Mindenkit üdvözlök, aki rajtam kívül valaha olvassa és nézegeti bejegyzéseimet! Szeretném megosztani élményeimet azokkal, akikkel ritkán, vagy sohasem tudok találkozni, kívánom, leljék örömüket mindabban, amit adhatok.

Hát akkor induljunk neki az útnak:

100 éve született Wass Albert, könyveivel sok örömet szerzett.