ÁMULOK: 2013/11

Régóta tervezett gyulai kirándulás, régi emlékek nyomán is, főként egykor látott festményt újra megnézni, hírt hozni róla és fényképet is, családi érintettség okán. A több mint két évtizeddel előbb a katolikus templom előterében látott festményről kiderült, hogy az egy nagyszabású secco vázlata volt, hiába kerestem. Patay László a város viharos történelmének óriási képeken állított emléket, köztük "Az aradi vértanúk és társaik"-nak. Ez a templom előterében a falon olvasható ismertető döbbentett rá arra, hogy létezik a festmény, magasan fenn a templomhajó boltívén. Lefényképeztük, ám ahhoz, hogy jól kivehető legyen, a miénknél jobb fényképezőgép kéne.
Mindenesetre ezt a gyenge fotót megmutatom:

Ha sikerül valakitől ennél jobb képet kapnom, azt is megosztom.
Nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, gyulaiaknak hiába írtam levelet, válasz nélkül hagyták. Ám ráleltem Patay László közösségi oldalára, ahol megtaláltam a képet:

Az 1848-49-es szabadságharc tragikus vége Gyula város történetének is szomorú fejezete. A világosi fegyverletételt követően a honvédtiszteket - kik fegyvereiket megtarthatták - előbb Kisjenőre, majd Sarkadra vitték. 1849. augusztus 21-én érkeztek Gyulára. A honvédtiszteket gyulai lakosoknál szállásolták el, kilenc honvédtábornok és két honvédezredes töltötte az éjszakát a városban. Másnap, augusztus 22-én, reggel 6 órakor az óvár és a kastély közötti téren fegyverezték le a szabadságharc honvédtisztjeit. Knezich tábornok kardja markolatát letörve adta át fegyverét.
Az idén 200 éve született Ormay (Auffenberg) Norbert ezredes Gyuláról, ahol a meghódolt magyar csapatokat az osztrákoktól átvették az oroszok, belovagolt Haynauhoz - fiatal várandós feleségét bajtársaira bízva - Aradra azt kérni, hogy ne bánjanak olyan lealázóan a magyar katonákkal és tisztekkel, ne hajtsák a lefegyverzett katonákat városról városra, mint az útonálló banditákat. Az eredmény: a felbőszült Haynau tombolt, a rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte Ormayt, még aznap, 37. születésnapján az Arad melletti csálai erdőben egy fára felakasztották.
A Magyar Nemzeti Galéria Történelmi Arcképtára őrzi Barabás Miklós olajfestményét :
Ormayné Rozsváry Vilma arcképe 1850
A gyönyörű fiatal özvegy gyásza jeléül bal karján fekete, kereszttel díszített karkötőt visel...

Patay László "Az aradi vértanúk és társaik" című seccoja Gyulán, a belvárosi katolikus templomban található. "A falkép az aradi vértanúk és társaik emlékműve, egy képzeletbeli, sűrített pillanat megjelenítése. A csoport tagjai balról: Török Ignác, Poeltenberg Ernő, Lahner György, gr. Vécsey Károly, gr. Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Knézich Károly, Aulich Lajos, Damjanich János (térdel), Lázár Vilmos, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, - egy osztrák tiszt - Kazinczy Gábor, Lenkey János, Ormai Norbert, és Batthyány Lajos miniszterelnök (térdel). A csapat bal szélén takarásban egy orosz katona áll, a háttérben bitófák, jobbra sortűz jelzése (félkövér kiemelés: akiket Gyulán fegyvereztek le). A halálraítélteket feloldozó pap mellett a szabadságharc elestét sirató nép, a gyászra lehajtott zászlóval. A falkép két oldalán egy-egy szimbolikus figura, balra riadót fújó lovas huszár, jobbra nemzeti szalagos koszrút magasba emelő nőalak, a szabadságharc és az örök szabadságvágy megtestesítői."
- A fenti idézet Patay László honlapjáról, gyulai műveit bemutató lapokról való. http://www.pataylaszlo.hu/gyula/
Nekünk, hétköznap utazóknak nem hétköznapi élményekben volt részünk, ráadásként kiváló és kedvezményes szállás Gyulán, a Park Hotelben, az Élővíz-csatorna partján.
Az Élővíz-csatorna október végén:

Az Élővíz-csatorna, amelyet a csabaiak ástak meg, az 1770-es években, az olcsó víziszállítás biztosítására, Gyulaváritól Békéscsabán át bekapcsolódva a Körös vízrendszerébe. Az Élővíz-csatornát a Gyulán.egykor átfolyó Fehér-Körösből alakították ki. A csatorna partján sétautak, szobrok. Sétáltunk, sétáltunk, aztán csak beültünk a városnéző kis zötyögőbe:

Kocsis András alkotta Dürer mellszobor:

A Dürer család emléke Gyulán:

Erkel Ferenc mellszobra:

A szobor talapzatán:

Emléktábla Erkel Ferenc szülőházán:

A vár az Alföld egyetlen középkori téglavára, nagyon szépen felújítva:

Végvári vitéz lovasszobra a vár előtt Tóth Béla alkotása:

A bejáratnál bekeretezett ICOMOS DÍJ A GYULAI VÁR MŰEMLÉKI HELYREÁLLÍTÁSÁÉRT méltató szövegéből: "A gyulai vár az ország egyik legismertebb műemléke. A Magyar Királyság területén szerencsés módon legépebben megmaradt középkori helyiségekkel bíró főúri rezidencia, a Körösökkel körülvett szigeten 1405 körül felépített téglavár. Az 1566-os török ostromig több elkülöníthető periódusban, de a kutatások szerint gyakorlatilag folyamatosan épülő, átépülő erődítmény falait, tornyát, belső lakószárnyait a Luxemburgi Zsigmond által bárói rangra emelt Maróti János emeltette."
Várbelső:

Előtérben a Hunyadiak hollós címerű zászlaja lobog:

A belső vár felújítása után a külső vár, azaz az egykori Szigeterőd rekonstrukciójával folytatódhat remélhetően hamarosan a gyulai középkori műemlékegyüttes helyreállítása.

A vár és a kastély közti tér:

Október végén még annyi koszorúja volt a kegyeletnek, hogy nemzetiszín szalagunkkal az egyik oszlopot kötöttük körbe...

A Harruckern-Wenckheim-Almásy kastély régészeti feltárás után, felújítva tán két év múlva látogatható. Amit mi október végén láttunk:

A kastély egykori lovardájában ma a várfürdő medencéi vannak, kipróbáltuk, fürödtünk.
A Százéves Cukrászdában megkóstoltunk kétféle tortát, az Erkel-szeletet, a Százéves-szeletet, a sütemények mellé adott szalvétára üzenetet lehet írni a jövő vendégeinek, az asztalfiókban szép számú dedikált szalvéta gyűlt össze már, ezek mellé én is odatettem csokoládéfoltos üzenetemet...

A Százéves Cukrászda, már több mint száz éves...

Gyulán történelmünk néhány emléke:
A gyulai kolbásznak nemzetközi elismertséget szerző hentesmester emléktáblája a róla elnevezett utcában, bár halvány, nehezen olvasható, ám elgondolkodtató: